A károkozó viharoknak soha nem szoktam örvendezni,bármennyire is látványos tud lenni a természet ereje. Olyankor aggódva nézem,hogy vajon mennyi kárt tesz a fákban,és más növényekben. Sőt az vadon élő állatokat is megtizedelheti sajnos egy-egy heves jégeső. Például a 2010.június 18-i szupercellás zivatarban,ami jégesővel,downbursttel mindent letarolt,még a fák kérgét is leháncsolta,sok őz,nyúl,és védett kék vércsék is  elpusztultak.    Az idei hideg esős május valóban nem tehetett jót a fecske állománynak,sajnálatos módon,pedig így is egyre kevesebb van belőlük.
  A belvíz sem használt a négy leveles napraforgónak,stb.  
Nem voltam boldog,amikor május elején itthon a kertben megláttam,hogy a már megkötődött barackokat sorra dobálja le a hidegre érzékeny kajszibarackfám az esős +8 fokos T.max,és +2 fokos T.min hatására.   Amikor a meggy kirepedezett pár napja,és rohadni kezdett az esőtől,annak sem örültem. 
  De ez igencsak ritkaság számba megy,nem illeszkedik a szinte állandó pozitív hőmérsékleti anomáliás és gyakran aszályos hónapok sorába. Sőt már ott tartunk,hogy az év bármelyik időszakában kialakulhat az aszály.   És a csapadék eloszlás egyre szélsőségesebb.
 Olyan sem volt eddig soha,mint tavaly ősszel,hogy az aszályos meleg miatt még novemberben is locsolni kellett a földiepret-.ami nem lett locsolva,az az idén még virágot sem hozott.Meg az sem fordult korábban elő,de idén igen,hogy már március elején locsolni kellett például a málnát,hogy ki ne száradjon.