A veszélyjelzés, a riasztás "mértéke" nagyon kényes és érzékeny egyensúlyi terület. De elöljáróban annyit, hogy saját felfogásom szerint egy előrejelző, veszélyjelző, repülésmeteorológus, stb feladata nem az, hogy levédje magát, ha nem a legjobb tudása szerint a legjobb és leginkább használható információt adjon a felhasználóknak. Visszatérve a veszélyjelzésre, alapállapotban "népszerű" a 0-1 súlyozás, azaz adtam, de nem volt, nem baj, nem adtam, de volt a legnagyobb hiba. A gond a napi rutinban, ez elviszi az embert az adjuk, hiszen abból nincs gond, baj, probléma. Főleg ha a kritérium rendszer (mint most is) meg erre is hajlik. És ekkor juthatunk el a gyakori és fölösleges riogatás helyzetébe, nem véletlenül említve az elején nem magunk védelme az elsődleges, ha nem a legjobb és legjobban használható információ adás és ez utóbbiak sérülnek a riogatás állapotában.