Értem az elképzelésedet, szép hosszan kifejtetted, de valójában a száraz zivataroknak és a jégeső-elhárításnak én sem látom a számottevő kölcsönhatását a csapadékhullás oldalát tekintve. Jó példa 2017. június 21. Kecskeméten dió nagyságú jegek hullattak egy szupercellából, ami kelet felől terjedt ránk, ritkán látott, orkán erejű keleti, délkeleti széllel.
Borsónyi, esetenként cseresznye nagyságú jeget pedig lehet észlelni nálunk is a heves zivatarokban időnként. 2007. május 5-én volt egy brutális jégeső, az triplája volt a 2017-es eseménynek, azt is szupercella idézte el, de ott a délnyugati szél fokozódott rendkívül viharossá, és elkezdtek potyogni a diónyi jegek az eső mellett. 10-15 percig ömlött, kifehéredett a táj. Lapátolni kellett a jeget a lépcsőházak elől.A fák szinte lekopasztodtak, leverte a leveleiket.
Heves szervezett zivatarrendszerek, főleg szlovén instabok, északnyugatról belépő squall-line-ok útjába nálunk nem áll semmi, nem szárad ki az elhárítás következtében a légréteg. Az mono vagy egy cellás zivatarok, pedig Zivi nagyon jól, szakma módon leírta, hogy mi volt a tavalyi nyár hátterének az oka, vagyis a bárikus-mocsár, amikor a helyi hatások érvényesülnek, kánikula idején ilyenkor gócokban felhőszakadások fordulnak elő a lomha mozgású, hatalmas zivatarfelhőkből, mint egy vízoszlop zúdul alá a csapadék.
Kecskemét is egyszerűen peches volt sokszor, viszont májusban, június első felében azért volt 2 alkalommal felhőszakadás és 2 MKR is, az egyik dél felől , a másik nyugat felől érkezett, június 8 és 12.  Illetve a június 22-én érkező markáns hidegfront is produkált heves zivatarokat éjjel. Utána alakult ki egy hűvösebb periódus, 27-én sekély mediterrán ciklon érkezett Görögország felől a felhőzetével, erős északkeleti széllel, kora őszies idővel, egész napos mérsékelt esőkkel. Július 1-jén pedig az északkelet-európai ciklon hátoldalán viharos északi, északkeleti széllel jeges-tengeri eredetű hideg levegő zúdult be, kristálytiszta, azúrkék eget varázsolva. Aztán tovább melegedett Észak- Északkelet-Európa és idővel a Skandináv hőhullám és a Kelet-Európai-síkságot kitöltő nagyon meleg levegő az északkeleti, északi áramlásban utat talált hozzánk is, így az áramlás iránya mindegy volt, csak meleg tudott érkezni a meridionális helyzetben, a mocsárba. Aztán visszatértek a záporok, zivatarok egész július végéig, majd az anticiklonális hatások legyőzték a bárikus-mocsarat, kitört a hőhullám Európa szerte, Párizsban 36, Londonban 35 fokos hőséggel, és persze nálunk is beütöttek a 30-35 fok közötti nappalok sorozata. Augusztus már tikkadt, száraz volt, 1992 augusztusára emlékeztető, igaz ott 40 fok is előfordult és még lepusztultabb volt a táj,  azonban a hónap végén bekeményített a hőség egy ráadásként abban az évben. Tavaly augusztus 26-án érkező hidegfront lezárta azt a veszett kánikulát, ami szinte zsinórban 1 hónapig tartott, 1-2 feloszló hidegfronttal spékelve, ami szintén nem hozható összefüggésbe a jégeső-.elhárítással természetesen. Augusztus 31-én kerültünk egy magassági teknő előoldalára, lefűződött egy hidegcsepp, amihez kapcsolódott egy sekély ciklonális mező, és a konvergens zónák, örvényességi karok mentén jól fejlődő egymást követő zivatarok, felhőszakadást okozó csapadéksávok haladtak délkelet felől, északnyugat felé, elsősorban a Duna vonala és attól nyugatra fekvő területeken. Eközben keleten a töredéke hullott, nem szűnt meg a kibontakozó aszály, hiszen ott nem érvényesült már a képződmények együttes hatása. Szeptember 2. dekádjában visszaköszönt a kései kánikula, aztán fokozódott az aszály, rekord melegekkel november közepéig.

A video egyébként 2007. május 5-én készült, de nem én készítettem, csak rákerestem. A város ezen részén ahol lakunk , még kaotikusabb volt, hiszen itt csak durván 3 perc került felvételre.  Link