A tegnap én is voltam vadászni, de valami hihetetlen érzékkel sikerült úgy idõzitenem a menést, hogy percre pontosan akkor érjek oda Kabára, amikor az addig órákon át grasszálló szupercella pont beszart elõttem! Ehhez is tehetség kell na... laza Késõbb Berettyóújfalu mellett elcsiptem feltehetõen a balra kitérõ szupercellás tagot, majd -természetesen- az is bedöglött. Ráadásul pont besötétedett ekkora, igy hazafele jövet már csak a tõlem délre -velem párhuzamosan- haladó északabbi szupercella látványos kontúrját láttam. Itthon végül csak beálltam alá, de -láss csodát- pont elõttem gyengült le, majd utánam újra megerõsödött. Rövid ideig irányt is váltott, vagyis visszatért az áramlási irányba, majd ahogy a szupercella regenerálódott, újra kitért. Tehát egy ilyen "S" alakot irt la pályálya. Persze sötétben semmit sem láttam belõle, rááadásul elõreküldte a csapadéksávot is, hogy még jobb legyen. Végül a hátát sikerült elkapnom, egész jókat lecsapózott... Utána éjjel DNy felõl, teljesen más áramlási irányból, újbb cellák érkeztek, de annyira fáradt voltam, hogy csak arra volt erõm, hogy itthonról az ablakból figyeljem. Természetesen a magja elkerült abba az irányba, amerre pont nincs kilátásom. Tehát ennyire voltam szerencsés a tegnap és az éjjel! Erre mit lehet mondani??? [esõ]