Kedves Metnet pajtások! 

Én most egy jó idõre elköszönök. A ma történtek után egyszerûen nem tudnék jó szájízzel a fórum aktív tagja maradni. Bizonyára akad olyan, aki ennek örül,  De - és ez a fontosabb - akad  pár emberke, akikkel mindig is jól kijöttem és meg volt a kellõ nyitottság és jóindulat oda-vissza. Ha írtok, ezután én szívesen válaszolok. 

Ezzel a Tóth Árpád verssel szeretnék mindannyiótoknak  vidám kikeletet kívánni:

A tavaszi sugár aranyburokba fonta
a zsenge bokrokat s a bimbók reszketõ
Selyemgubóiból zománcos fényû pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elõ.A zsongó fák elõtt, a kerti út szegélyén,
A park-õrzõ, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott...

Üdv.  Brekk  szeret (Megköszönném, ha ezt bent hagynátok)