Béke van emberek béke van! Nézzétek csak milyen szépség van mind a két évszakban a költõk szerint! Olvassátok el e két aranyos verset, szippantsatok egy nagyot a friss tavaszi levegõbõl, télfanoknak javaslom ugyanezt megtenni csak õk dugják a fejüket a hûtõládába/fagyasztóba a jeges feeling kedvéért! hideg 

Imé:

Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntõ
Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.
Csengettyûs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.
Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.
Ezüst tükrû a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!
 Mentovics Éva: Hókristályok roppannak
Fenyves erdõ fái közt
délceg szellõ vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros felhõk úsznak el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
 erdõkön, és réten.
Fehér ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztetõ,
 és az út sem sáros.
Erdõ széli domboldal,
 mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergõ tájra.
Hókristályok roppannak,
 amerre csak járunk.
Vegyük elõ szaporán
 a tavalyi szánunk!