Nagyon szép a belátható idõszakra látszó makrokép. Az egészben az tetszik legjobban, hogy 72 órán túl mennyire vékony jégen táncol annak a lehetõsége, hogy kialakuljon egy atlanti block. Rövidtávon brutális ciklonok látszanak Grönland felett, amit 3-4 nap után egy stabil anticiklon vesz át, így bármikor kialakulhatna egy AC híd, de annyira szépen ütemesen jönnek a nagy ciklonok északnyugatról, hogy egyszerûen nincs lehetõség blokkolni a nyugati-délnyugati áramlást. Közben hiába esik az AO index a béka segge alá és hiába csökken a NAO is, de akkor is uralkodó marad ez a furcsa helyzet, amit zonalitásnak nem neveznék, de hatásait tekintve szinte ugyanazt kapjuk.

Szerintem mesés, hogy egyik pillanatról a másikra vége szakadt az eddigi unalmassá vált idõjárásnak. Igaz azt is lenyûgözõnek tartom, hogy januárban mennyire makacsul északkeletrõl kaptuk az ívet. Valahol ez így igazságos, bár tudom az idõjárás nem így gondolkodik, de most kiegyenlítik egymást a szélsõségek. Lehet, hogy lesznek az országnak olyan pontjai (leginkább nyugaton), ahol a tél az átlagtól kicsit melegebb lesz? Durva lenne!

Egyszer télen beakadhatna már az a lemez is, amikor folyton úgy szakad le a hideg, hogy lesz belõle ciklon és normális havazás is! Erre vajon meddig kell várni? vidám