Valóban, a meridiába váltás, teknõképzõdés alapvonalaiban ezzel a 3 kimenetellel járhat.
Én ehhez még hozzáteszem, hogy bár elég véletlenszerûnek látszik a teknõképzõdés helye, ennek a mélyén fizikai mechanizmusok bújnak meg, és  sok év tapasztalata is erre utal. Nevezetesen, a teknõ helyét kijelöli, de legalábbis erõsen befolyásolja a hideg és meleg területek nagytérségi elhelyezkedése.
Tél végén már a félteke "óceánibb", nagyobb hõkapacitású vidékei is lehûlnek, a szubarktikus hideg "súlypontja" az atlanti-európai szegmensben kissé nyugatabbra kerül. Ennek következtében nõ a tõlünk nyugatra történõ teknõképzõdés valószínûsége, mely tél elején, a szárazföldi hideg dominanciájában elég kicsi. (Tavasz második felében, mikor jóformán már csak Grönland környékén van igazán hideg, a sarki légtömegek bosszantó gyakorisággal szakadnak Nyugat-Európára)
Szóval, nem teljesen hihetetlen a nyugat-európai teknõ, melyet ûrtávban a GFS erõltet, több futásban is ad.
A borotvaél-helyzetek is gyakoribbá válnak már ilyenkor a keletre szakadó hideggel szemben. Ilyenkor fordul elõ, hogy Nyugat-Dunántúlt betemeti a hó, míg a Tiszántúlon +15 fokok vannak.
Idén az is bonyolítja a helyzetet, hogy az arktikus hideg feltûnõen kevés a szibériaihoz képest (de abszolút értelemben is kevés)
Hogy ebbõl lehet-e most életerõs teknõ rajtunk, vagy tõlünk nyugatra? Meglátjuk.
Könnyen lehet, hogy az évszak "hajlamaival" ellentétben végül mégis keletre szakad ismét a sarki légtömeg.