Egyszer talán Rudolfking irta, hogy mennyire fel lehet töltõdni egy havas helyen eltöltött néhány órától vagy fél naptól.
És valóban igy van!
Ha a zivatarokat szeretõk tudnak 300-400 km-t menni egy nap egy viharért, ugy hogy lehet csak fél órát látnak belõle, akkor egy hóimádó nem tud menni ennyit vagy a felét azért, hogy órákig gyönyörködjön a hóban?
Persze-persze, mindenki otthon szeretné az udvarban, ellapátolni, a gyerek is azt szeretné, stb, stb.
De ha egyszer otthon nincs, akkor a hótól kiéhezett érzékszerveknek kész kánaán egy hóvadászat.
Én hómániás lennék, tuti vadásznék havat, ahogy vihart is!
Sokan szentségelnek hogy elment mellettük a szupercella 10 km-re, de az eszükbe sem jut, hogy õk menjenek arrébb 10 km-t.
2017-et írunk!
Két sikeres viharvadászat után egészen más megitélésbe kerül a viharszezon, közben itthon meg egy nagy nulla.
Persze-persze otthon jó a hó.
Ha van akkor igen!
Ha nincs, de odébb 100 km-rel van, akkor oda kell menni élvezkedni!
Ez olyan mintha az ember nem járna csajozni, hanem otthon várná, hogy bejöjjön a házba egy csaj és meg.....izé, értitek!
Asszem sokan halnának meg szûzen.
Vagy ha a vadász várná a panelben negyediken a szarvasbikát, vagy a horgász a pontyot.
Ha nincs otthon, oda kell menni ahol van.
Persze szar hazajönni utána, de a csajtól is szar hazajönni....viszont ott lenni jó volt.... laza