Délben még kicsit kétségbe voltam esve, amikor itt Angyalföldön csúnya, szürke idõ volt, de a belvárosból már kaptam az infót, hogy gyönyörû napsütés van... azt hittem sose szakad fel a szürkeség, de egyik pillanatról a másikra megtörtént. Csodás volt látni, ahogy a gyászos égbolt egy csapásra megszépül! Rohantam is intézni a dolgaim... nem szálltam 105-ös buszra a Duna Plázáig, hanem szépen oda sétáltam és persze vissza is. nevet Mostmár teljes mértékben járható minden járda..., sokat javult a belvízhelyzet és egy-egy árnyékosabb hely kivételével egész szépen elolvadt a hetek alatt összepiszkosodott jég-hó réteg, ami hosszú ideje rontotta a látképet.

Brekk! Tudod hogy megy ez... Sokan nem szeretik itt a nyári idõjárást és úgy általában véve az enyheséget. Nem elég, hogy március végéig a hideget-havat várják (egyesek még áprilisban és májusban is fagyra éheznek), de augusztus elejétõl már az évszakváltó front érkezéséért megy az imádság, aztán október végétõl az elsõ havazásra fáj a fog! Én kedvelem a nyarat, még szerencse, hogy nem ez alapján történnek a dolgok, mert ha így lenne, akkor szûk másfél hónapnyi nyárunk lenne egy rövid õsz és tavasz közé szorítva és a maradék 8 hónapban tél. nevet