Nem a Tél ellen szólok, hanem a Tavaszért. A március továbbra is az elsõ tavaszi hónapunk, akkor is, ha bizonyos esztendõkben olykor vissza-vissza köszön pár napra Tél papi. Talán a 4 évvel ezelõtti szélsõséges esemény, vagy az évszak iránt érzett sírig tartó szerelem lehet az oka annak, hogy néhányan úgy emlegetitek a márciust, mint a nagy lehetõségek idõszakát a télre nézve. Nagynak semmiképp nem nevezném, fõleg nem a hónap utolsó harmadában. Hosszan lehetne sorolni az okokat statisztikával prezentálva. Lehetõség és napról napra nagyobb erõfeszítés és szerencse kell ahhoz, hogy márciusban ne csak régiós szinten, hanem országosan megvesse lábát a fagyos, téli idõ. Na de koncentráljunk egyelõre arra a maradék 2-3 hétre, arra az idõszakra, amikor mindez kicsit még könnyebben megy. Továbbra is várom az elsõ tisztességes Budapesti havazást, ami nem 2-3 cm latyakot jelent.  Évek óta várom. vidám