A legjobb szerintem az lenne, ha rövid távon (0-48 óra) a legtöbb elérhetõ modell egyfajta "átlagolása" alapján készülne el egy elõrejelzés, persze a helyzettõl függõen súlyozva õket. Tehát pl. hidegpárnánál nem nagyon nézem a GFS-t, mert úgysem lát belõle semmit, hanem inkább az UM-et/Alaro-t/ECMWF-et. Illetve ha tudom, hogy bizonyos helyzetekben melyik modell szokott jobb lenni, pl. necces halmazállapot-váltások esetében, akkor fõként azokat veszem figyelembe. Aztán ahogy nõ az idõtáv, úgy szûkülne le az elõrejelzés egy-két adott modellre, de ott már inkább olyan módon, hogy a fáklya (vagy bármi más ensemble módszer) alapján kiválasztom a legvalószínûbb klasztert, tehát nem az átlagot vagy az operatív futást nézem. Így viszont össze lehet kapcsolni ezt más modellel is, mert az ECMWF-nek, GFS-nek és GEM-nek is van fáklyája, és ezek alapján esetleg lehet mérlegelni, hogy ha mondjuk a GFS-nél és a GEM-nél ugyanaz a lehetõség nagyobb eséllyel szerepel, akkor annak ellenére afelé hajlok, hogy az ECMWF-nél az a kisebb tagszámú klaszter.