Én nem akarok olyan blikkes jelzõkkel élni, mint ami  végítélet környéki katasztrófaként emlegeti a hóhiányt, de nekem már bõven sok ez a hideg. A melóban egyre többen köhögnek, taknyuk-nyáluk egybefolyik, egyre kevesebb gyerek van az óvodában, az én csimotám láza hála isten megállt 39 foknál.
Szóval igen, nekem már sok, de akikkel beszéltem azok is jobbára panaszkodnak. Ma reggel, délelõtt elkezdtem nézni a kéményeket és meglepõdtem mennyire kevésbõl szállt fel füst, el is gondolkodtam, hogy ennyien sokan fûtenének már gázzal? Volt egy kijózanító válasz, sokan nem tudnak többször begyújtani naponta és inkább délutánra, estére hagyják.
Én nem a centiket számolgatom, örülök, hogy végre enyhülés várható, mert sokat vagyok a szabadban, de a torkomat égeti már ez a metszõ hideg.
Ja és igen, kedvelem a havat, mennék hóembert építeni, hógolyózni, szánkózni, de ez a hosszan tartó, számomra szélsõséges hidegbõl most kicsit elég, várom a pénteket.nevet