Most már megmutatom életem egyik legszebb karácsonyi élményét, mely igazi ajándék volt, és a valóra vált remény.
1976 december végérõl van szó.
Pár nappal karácsony elõtt jöttek az elsõ hírek. A Kossuth rádió idõjárás-jelentésében azt hallottam, hogy a grönlandi térségben erõsen emelkedik a légnyomás, attól keletre, a Szovjetunió európai területének északi része fölött csökken, tõlünk északra erõs havazások vannak. A sarki levegõ felénk közeledik:

Link

Karácsonyra meg is érkezett a lehûlés, a megelõzõ csendes, ködös napok után:

Link

A kiképzõdött teknõ nagyon aktív volt, az elsõ shub-ot egy második követte karácsony másnapján, a képen látható balti középpontú ciklon gyorsan elõretörõ hidegfrontjából:

Link

Soha nem felejtem azt a napot. A reggel szikrázó napsütéssel indult, de Vissy Károly azt mondta a rádióban, hogy ez senkit ne tévesszen meg, erõs havazás és viharos, hideg szél jön a nap folyamán. És lõn: a délelõtti intenzív, de rövid ideig tartó hóhullást 1-2 kemény hózápor követte késõ délután, a front mögött.
És még ezzel se volt vége, sõt, ami addig lejátszódott, csak a "bemelegítés" volt!
Dec. 28-ra a teknõ újabb, igen aktív ciklont szült, középpontjával ismét a dél-skandináv térség felett:

Link


Ennek melegfrontjából hosszan tartó, kiadós havazást kaptunk ezen a napon, és még dec. 29-én is. Végig fagyban esett a hó, Gyõrben is 20 cm fölött volt az "eredmény"
Harmincadikán a baráti körrel nagy dérrel-dúrral, szánkókkal felszerelkezve felszálltunk a gyõr-veszprémi, "bakonyi" vonatra. Azt határoztuk el, hogy a vinyei dombon, a Kõpince-forrás fölött fogunk ródlizni. Hát, ebbõl semmi se lett... Nem mintha nem lett volna hó, sõt... Csak fél méteres, 60 cm-es hóban nem megy el a szánkó! kacsint