A téli idõjárás fogalmába rengeteg mindent bele lehet suvasztani. Nem errõl van szó...
De azért az kissé abnormális dolog, hogy vannak olyan ismerõseim, akik az 5 éves gyereküket még nem tudták megszánkóztatni. És nem a lustaság, vagy a szánkó hiánya miatt.
Nem kell szezononként ötször 20 centi hónak esni, errõl szó sincs. De telente legalább egyszer egy szánkózásra, kiadós hócsatára alkalmas hómennyiség talán nem túl nagy elvárás, még a mostanában oly' sokat hangoztatott, sokak által erre szinte teljesen alkalmatlan tartott magyar éghajlaton sem.
Nos, februárban lesz 5 éve a legutóbbi komoly, említést érdemlõ hóesésnek itt nálunk. Ez hosszú idõ, lehet rá bármit mondani. Szerintem az igazi havas telet kedvelõket ennyi év után nem igazán elégíti ki egy számítógép monitorján szépen mutató szinoptikai kép, vagy a hõmérõn 0 fok alatt barangoló higanycsík figyelgetése.
Biztos szép lenne egy hidegpárnás, ködös, netán deres, zúzmarás karácsony, meg szilveszter. Szebb, mint egy 15 fokos, lágy déli szeles, netán záporos. De kicsit tele van az ember bakancsa, hogy így is fûthetünk, mint az õrült, mert hideg azért még van. Viszont kinézek az ablakon és folyamatos szürkeség, kopasz fák. Hát nekem ez annyira nem jön be. Vannak, akik a pokolra kívánják a havat, mondván a fene akarja lapátolni. Nos, én úgy vagyok ezzel, hogy szeretném már, ha a hólapátolás miatti izomláz miatt fájna valamim. De tudom, ízlések és pofonok, valakinek ez a tél már eddig is szenzációs, vágyálmuk netovábbja...