Értem. Mostanában többször eszembe jutott, hogy a meteorológia az a szaktudomány, melynek legalábbis a gyakorlati része az utóbbi néhány évtizedben paradigma-váltáson ment keresztül.
A változást a numerikus modellek megjelenése és hozzáférhetõvé válása hozta.
Az új meteorológus generáció szemléletmódja nyilván ab ovo teljesen más, mint az öregeké (pl. Vissy Károlyéké) volt anno. A régiek tudtommal még az un. szakértõi módszerrel dolgoztak, ahol csak a szinoptikai térképek, egyszerûbb légkörfizikai összefüggések és számítások, meg a szinoptikus tapasztalata állt rendelkezésre az elõrejelzéshez.
A mostaniak "készen kapnak" egy csomó nagyon értékes információt a modellektõl. Ez egyáltalán nem baj, az elõrejelzések beválása manapság összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt a 60-as, 70-es években. De azért, hogy orvostudományi példát hozzak, a régi és az új meteorológusok szemléletmódja kb. annyira különbözhet, mint amennyire egy csupán hallgatózásra, kopogtatásra, tapintásra támaszkodó XIX. sz.-i orvostudor és egy CT-t, MR-t használó mai doktor gyakorlati rutinja, nézete.
Nem lenne csoda, ha a gyakorlati meteorológia protokollja egyelõre nem lenne teljesen kikristályosodva.