Kb. másfél - 2 hete kezdték szüretelni az egyik legkorábbi hazai szõlõfajtát, a csabagyongyet.
Összességében a tavalyinál kevesebb, de kielégítõ termés várható elõzetes adatok alapján a gazdák szerint. Legalábbis ez volt hallható több mint 1 hete a hírekben.

A hazai kalászosok is jó erõs, hektáronként 5,5 millió tonnás atlagtermest produkáltak az eddig beérkezett adatok alapján, mely az elmúlt évtized legjobb értéke. Az aratás nagyja közben már 1 hete Befejezõdött.

Tehát összességében az összes sírás - rivas reszben felesleges volt kezdve az enyhe, erõsen csapadékos téltõl - a tavaszi fagykarokon át egészen a medardi, és a nyár eddig eltelt részére jellemzõ kiadós esõk, heves viharok ellenére. Azt aláírom, lokálisan nagy kárt szenvedtek a gazdák, de az összkép idén is egy alapvetõen kellemes, kielégítõ termésû és minõségû évet mutat várhatóan, és ez jól van így, ennek orulok. A kalászosok egyébként kb. fele nem érte el az emberi fogyasztásra alkalmas minõséget, így a termés fele jórészt az állatoknak megy, de így is van bõven pl. búza, kukorica, árpa a magtárakban, szerencsére nincs szüksége az országnak idén sem importa.

Mint ahogy gyümölcs termés szempontjából sem.
Mielött elindultam nyaralni több mint 1 hete, akkor az állt a hírekben, hogy idén a gyümölcstermes 30 %- át vitte el a fagy- és Viharkárok, a termés 70 % - a pedig ott van, fogyasztható.

Tegnap este értem haza, rögtön el is mentem az idei 25. Vörösvári Napok megnyitójára. A Kovács László kertbaratkor kiállításával, eddigi éves értékelésével kezdõdött a dolog. Vörösvaron az összkép közepes lett, a gyakori sok esõ miatt sokat kellett permetezni, a konyhakertekben, a földeken is, a legtöbb kárt a szõlõ szenvedte el, és a jegveresek sem tettek jót neki a városban. Volt némi tavaszi fagykár is.
Tehát a gazdák Vorosvaron egy összességében közepes, de mégis negatív évként könyvelhetik el 2016- ot.