:-) Bíztam benne, jó felé ment. Örülök, hogy sikerült! (Állványproblémám nekem állandó, nem éppen stabil szerkezet. Bár azért sikerült, no de majd késõbb.) Szóval egy kis összefoglaló a mai napról:

4 órakor indultam itthonról, gondoltam felmegyek a már északi szomszédunkhoz tartozó Fehér-hegyre, tudniillik a környék legmagasabb pontja, innen mindent látni, mi jön-megy. Kiléptem a kapun, kulcsot ráfordítottam, majd felkaptam a fejem... dörög! Vagy mégsem...? Mentem inkább, mert már így is késésben voltam... 200 méter után villanás Ny-Ény-felé, majd jó 15 másodperc múlva dörgés. Juhéjjj, év elsõ zivatara - kipipálva. :-) Útközben találkoztam egy osztálytársammal (Felesleges infó, de ez van. :-) Végre leértem az Ipoly-hídra - panoráma: Link (Ny-Dny és Ény) Aztán rohantam tovább, ugye hegyre mentem... Közben cseperészni kezdett. A reggeli záporoknak köszönhetõen kissé csúszóssá vált a talaj a meredek domboldalon, ezzel is nehezítve feljutásomat. Egy idõs házaspár és két montis is jött lefelé a hegyrõl – nem tudták mire vélni, én miért fel…? Sebaj, én tudtam. :-) Újabb dörgések és erõsödõ záporesõ mellett végre felértem az átjátszó toronyhoz: amint mondtam a környék legmagasabb pontja, jó 70-80 méterrel a medence felett. Egy pikcsör délnyugat felé: Link Itt (idõben) nagyot ugrunk a képek szempontjából, ugyanis rendesen esett az esõ, nem tudtam képet készíteni. Pedig milyen szép felhõvillámok csapkodtak… Aztán végre alábbhagyott kissé a csapadék, én is elindultam lefelé. Már csak egy 100 méterre lehettem a következõ „védelmi ponttól”, amikor kb. 400 méterre egy irdatlan lecsapót kapott egy fa lenne a faluban. Szinte ugyanabban a pillanatban reccsenõ dörgés, majd szakadni kezdett az esõ. No, ez így érdekes lesz, gondoltam, rohantam ahogy csak tudtam, de bõrig áztam. Nem baj, legalább elértem a helyem. Üllõ délkelet felé: Link Vagy negyed órát álltam egy ajtófélfa alatt, szerencsére legalább az esõ nem ért. Bár képet sem nagyon tudtam készíteni így. Közben közeli lecsapók dörejétõl volt hangos a környék, no meg az ömlõ esõtõl, idõnként jégdarától. Aztán végre alábbhagyott, elindultam lefelé a meredek domboldalon. Kemény menet volt. :-) Néhány kép: távozó zivatar: Link õk nem bánják: Link panoráma a délnyugat felõl érkezõ újabb zivatarról: Link Közben teljesen elállt az esõ, így végre lõhettem nyugodtan a képeket: Link Link Kissé fel is szakadozott a felhõzet: Link ...de azért kelet felé még ott volt a zivatar: Link elnézést az idõnként látható elmosódásokért, erre sajnos nem figyeltem képkészítés közben Újra a hídon - felszakadtazégalja: Link Link Végre egy kissé kitisztult az ég az elvonuló zivatar mögött: Link (ez és a következõ 3 kép véletlenül jpeg-ben lett lõve, olyan is...) ...de vissza a másik oldalra, hisz...! Link Itt tartottam egy kis pihenõt, nagyszerû látvány volt! Csendélet: mondjuk "Vihar után" - Link Érdekes fényviszonyok: Link Még ekkor is volt szufla a légkörben! Link Aztán eltettem a gépet, ballagtam hazafelé, amikor... Link Nono, nézzünk csak el jobbra is...! Link Azta, és mi lehet "ott hátul..."? - Háegy zsigulis-záporfényes naplemente! Link Jajdeszép! Link Link Egy városi: Link háttérben a 4.(!) morgó. Nekem 4 villám sikerült, bár csak a kertbõl, mert semmi erõm nem volt már: Link
Há itt ennyi vót a nyitány! Soha rosszabbat!