Tipikus tavasz végi, nyár eleji felállás. Jellemzõje a fejlett, mélyre nyúló, stagnáló teknõ Nyugat-Európában, amit a még jelentõs grönlandi hidegdepó és a már meleg mediterrán medence együttesen hoz létre. Tõrõl metszett "nagymeridionális" helyzet. A ciklon(ok) nem helyezõdik/helyezõdnek át, ezért a hátoldal sarki-tengeri hideglevegõje szépen megkerüli délrõl a centrumot, elárasztja Spanyol és Olaszországot. A magasban az elõoldalra is átnyomakodik, az ottani meleg, nedves légtömeg fölé kerülve bõdületes labilitást okoz, ami teknõ-közeli nagy nyírással párosul. Ilyen helyzet okozta pl. az 1972 májusi dunántúli igen súlyos viharokat, a balatonfüredi sétány platánsorát kivégzõ tornádót.
Ugyanakkor az álldogáló ciklon teljesen "felpödri" északkeletre, északra a meleg levegõt. Ezért van az észak-európai meleg, a teljes "fejreállás"