Úgy bizony, egy különleges csoda volt. Tömeg korcsolyázott mindenütt. Aztán, amikor elég vastag lett és megúntuk a korizást, akkor nekivágtunk átmenni a tavon.
Olyan volt, mintha betonúton gyalogoltunk volna, meg se roppant a jég alattunk. Nap, mint nap jártunk át Csopakra vagy Füredre. Ittunk egy forralt bort, aztán vissza. Egy alkalommal még a siófoki meteorológia vezetője is velünk tartott egy darabig, igaz ő nem Csopakra, hanem Almádiba ment át aznap.
Csopak felé volt egy nagyjából 500 méteres rész, ahol nehéz volt menni a befagyáskor összetorlódott jég miatt, de Füred felé ez jóval rövidebb szakasz volt.
Tényleg elképesztő időszak volt: hol hideg ködben, hol napsütésben jönni-menni a végtelen jégmezőn.... Kérem vissza!