Érdekes ellentét ez, de megszokott jelenség. Az alsószakasz ill. a felsõszakasz-jellegû folyók eltérõ viselkedése, mely nem csak a jégképzõdéskor figyelhetõ meg, hanem pl. hirtelen árvizek esetén.
Az általad említett természetes befolyásoló tényezõkön kívül jelentõs szerepe van még a jégállapotok alakításában a meder vonalának, a kanyarulatok élességének, ívének is.
Itt Link látható, hogy a középszakaszon felváltva van parti jég ill. állójég. Az úszó, gyorsan növekvõ, vastagodó jégtáblák a 20-i zord éjjelen több szakaszon egy idõben érték el a kritikus borítási értéket, így egy-egy nagyobb, szûk kanyarulat, de fõként a hídpillérek könnyedén megakasztották a jég levonulását.
Az is ennek köszönhetõ, hogy a folyón Gyõr belterületén alakult ki csak egymásra torlódott állójég, hiszen a torkolat elõtti 2-3 kanyar igencsak éles, míg "feljebb" hosszú szakaszon egyenes vagy enyhe ívû mederben folyik, ahol kevés a jeget torlasztó akadály.

Ilyen módon el lehet képzelni, milyen árvízveszélyes, a lakosságra nézve is fenyegetõ jégállapotok jellemzhették a Rábát 120 évvel ezelõttig, amikor a folyó Gyõr-Rábapatona közötti szakaszának számtalan, csaknem "omega"-alakú kanyarulát átmetszették, a malomgátakat, árkokat megszüntetve (ma e zsilipekkel lezárt morotvák kiválóan használhatók korcsolyázásra, pl. Gyõrtõl a régi meder vonalán egész Gyirmótig lehet hasítani a jeget..). Az átvágásokig viszont a jegesárak "kényük-kedvük" szerint rombolhattak, olvadás idején egész partszakaszokat tarolt le a levonuló jégmezõ.