A ritkább levegõ adott térfogatában kevesebb részecske van, így adott teljesítménnyel épp azt lenne könnyebb felmelegíteni. A kutya tehát nem itt van elásva. A felfelé való hûlés eredendõ oka az, hogy napsugárzás a levegõben alig-alig nyelõdik el, a felszínen annál inkább. Tehát a Nap gyakorlatilag a földfelszínt melegíti, és az adja át a hõt a levegõnek. Ahol pedig alulról fûtenek, ott eleve nem csoda, hogy alul van melegebb. Persze felmerül a kérdés, hogy ha a Mont Blanc-on a napsütötte felszín 4000 m felett helyezkedik el, akkor miért van ott is hideg... Nos, egyrészt amiatt, mert az átkeveredés vízszintesen igen hatékony, tehát ha 4000 m magasan az egész mérsékelt övben hideg a légkör, abból a felszín néhány oda belógó darabja sem tud kimaradni: bárhogy melegítheti a Nap a hegycsúcsot, ha a hideg levegõ mindenfelõl odaáramlik. Másrészt ott van az a tényezõ, amirõl B.Dodó ír. Ha függõleges átkeverés is van, tehát alulról megindul felfelé a meleg levegõ, akkor az a magasban lévõ kisebb nyomáson kitágul, ennek során pedig muszáj lehûlnie. (A középiskolás fizikában lásd: Gay-Lussac I. törvénye, a mindennapi életben lásd: kilyukasztott szódáspatron.)