JoeJack-et mindenképpen "ki szeretném egészíteni" a tisztánlátás végett. Az általa felsorolt labilitás+szélnyírás kapcsolat korántsem ilyen egyértelmû, bár sok helyen hoznak hasonló példákat. Láttunk már 3000 j/kg CAPE és 20 m/s körüli szélnyírás mellett mutlicellás konvekciót a szupercellás mellett és gyanítom, hogy 5000 j/kg CAPE mellett is ugyanez lenne a helyzet. Azzal nincs probléma, hogy magasabb labilitás mellett alacsonyabb szélnyírás is elég szupercellákhoz, illetve megvan ennek az ellenkezõ folyamata is, de ugye magas szélnyírás és alacsony labilitás mellett nem lesz szupercella (ha nincs más tényezõ), illetve nagyon magas labilitás és igen alacsony szélnyírás mellett se lesz szupercella, tehát olyan nem létezik, hogy 7000 j/kg CAPE + 5 m/s szélnyírás = szupercella. nevet A skála tehát véges két oldalról.

A multicellás konvekcióhoz néha még szélnyírás sem kell, mert elég valami nagy térségû kényszerhatás is. Ezek a kényszerhatások (front, örvényesség, konvergencia) szervezik rendszerbe az egyéni cellákat.

A szó szoros értelmében multicellásan fejlõdõ zivatarok életében leginkább az alacsonyszintû szélnyírás és a zivatarból kifutó hideg légtömeg kapcsolata a mérvadó. Száraz légprofilú napokon, amikor elõfordul valami zivatar és nincs alacsonyszintû szélnyírás, akkor az elégséges kényszerhatások híján a gust front kirohan a zivatar alól és a rendszer bedöglik, illetve annak terejdése megáll. Igazából nem kell ehhez száraz légprofil sem, de a folyamat radarok, illetve mûholdkép alapján jól nyomon követhetõ. Egy példa, bár emlékszem szemléltetõbbre is, de nincs türelmem megtalálni: Link ott a rendszer elõtt az a sötétkék vonal, ami a gust front vonalát mutatja a rendszer elõtt. Már itt lehet látni, hogy a rendszernek hamarosan vége lesz, mert nincs elégséges alacsonyszintû szélnyírás. 45 perccel késõbb is megvan a gust front vonala, de immáron új cellák pattognak ki rajta: Link

Ezzel nem azt akarom mondanki, hogy a 0-6 km szélnyírás szükségtelen tényezõ a multicellákhoz, csak én nem tartom hozzá annyira fontosnak, mint pl. az alacsonyszintû nyírást. Az egyéni cellák élettartamának növeléséhez viszont nagyban hozzájárul, mert "kifújja" a csapadékot a feláramlási zónából, így a cellák élettartama az átlagos 15-20 perces ciklushoz képest megnõ. A 4-6 km-es magasságok közötti szélprofil viszont döntõ fontosságú szupercellákhoz, valamit azt sem szabad elfelejteni, hogy léteznek olyan multicellás rendszerek is, ahol a tagok döntõ többsége szupercellás.