Kérdések és válaszok
Infó
Régi adósságunknak eleget téve ezentúl sokkal pontosabb, az esetleges félreértéseket kizáró definíciókat olvashattok a Gyakori kérdések menüpontban az Éghajlati napló feltöltésével kapcsolatban, a 25. pont alatt. Kérünk tehát mindenkit, hogy az Éghajlati naplót a definíciók alapos tanulmányozása után töltse fel és egyben megköszönjük munkátokat :)
Így igen. 
Nagy vertikális szélnyírás esetén is csak akkor tud tartós, mély, rotáló mezociklon kialakulni, ha a feláramlás elég erõs. Ha nincs elegendõ labilitás, akkor nem beforgatja, hanem széttépi a szélnyírás a feláramlásokat.
A labilitás növekedését akár szabad szemmel is meg lehet figyelni egy-egy napon. Sokszor lehet olyat látni, hogy a tornyos gomolyfelhõk egy ideig nyílegyenesen törnek felfelé, aztán el kezdenek dõlni, végül teljesen összeomlik a feláramlás és csak tépett pamacsok maradnak az ígéretes felhõ helyén. Aztán telik az idõ, egyre magasabbra nõnek a tornyok, végül a labilitás már olyan magasra szökik, hogy az nagyon erõs feláramlásokat generál és kialakul a zivatar.
Tehát a labilitást és a vertikális szélnyírást mindig együtt kell figyelni.
Pl.
500 J/kg CAPE + 15 m/s-es 0-6 km-es nyírás = multicella
2500 J/kg CAPE + 15 m/s = szupercella
vagy:
100 J/kg + 25 m/s = gyenge zápor
500 J/kg + 25 m/s = rövid életû zivatar
2000 J/kg + 25 m/s = szupercella
Ezek persze csak ilyen hasraütésre írt értékek.
Ilyen eset is lehet:
5000 J/kg + 10 m/s = szupercella
Na persze ez így túl egyszerû lenne. Nedvességviszonyok, nagyobb térségû emelõ hatások, helikalitás, stb...gyakran nüanszokon múlik a dolog.
Tegyük fel, hogy két egymást követõ napon ugyanakkora szélnyírás és labilitás alakul ki. Az elsõ napon az adott értékek mellett csak multicellás zivatarok alakulnak ki. A második napon egy front érkezik, mellyel egy idõben több szinten is összeáramlás alakul ki, miközben a jet magasságában divergencia van. Ugyanolyan feláramlások indulnak, mint elõzõ nap, ám a konvergencia emelõ hatása és a magasszintû divergencia "szívóereje" erõsebb, tartósabb feláramlásokat gerjeszt, melyek már jobban ellenállnak a szélnyírásnak és máris kész a szupercella.
Vagy mondjuk örvényesség-advekció van, vagy egy hegység segít be a légrészek emelésébe.

Nagy vertikális szélnyírás esetén is csak akkor tud tartós, mély, rotáló mezociklon kialakulni, ha a feláramlás elég erõs. Ha nincs elegendõ labilitás, akkor nem beforgatja, hanem széttépi a szélnyírás a feláramlásokat.
A labilitás növekedését akár szabad szemmel is meg lehet figyelni egy-egy napon. Sokszor lehet olyat látni, hogy a tornyos gomolyfelhõk egy ideig nyílegyenesen törnek felfelé, aztán el kezdenek dõlni, végül teljesen összeomlik a feláramlás és csak tépett pamacsok maradnak az ígéretes felhõ helyén. Aztán telik az idõ, egyre magasabbra nõnek a tornyok, végül a labilitás már olyan magasra szökik, hogy az nagyon erõs feláramlásokat generál és kialakul a zivatar.
Tehát a labilitást és a vertikális szélnyírást mindig együtt kell figyelni.
Pl.
500 J/kg CAPE + 15 m/s-es 0-6 km-es nyírás = multicella
2500 J/kg CAPE + 15 m/s = szupercella
vagy:
100 J/kg + 25 m/s = gyenge zápor
500 J/kg + 25 m/s = rövid életû zivatar
2000 J/kg + 25 m/s = szupercella
Ezek persze csak ilyen hasraütésre írt értékek.
Ilyen eset is lehet:
5000 J/kg + 10 m/s = szupercella
Na persze ez így túl egyszerû lenne. Nedvességviszonyok, nagyobb térségû emelõ hatások, helikalitás, stb...gyakran nüanszokon múlik a dolog.
Tegyük fel, hogy két egymást követõ napon ugyanakkora szélnyírás és labilitás alakul ki. Az elsõ napon az adott értékek mellett csak multicellás zivatarok alakulnak ki. A második napon egy front érkezik, mellyel egy idõben több szinten is összeáramlás alakul ki, miközben a jet magasságában divergencia van. Ugyanolyan feláramlások indulnak, mint elõzõ nap, ám a konvergencia emelõ hatása és a magasszintû divergencia "szívóereje" erõsebb, tartósabb feláramlásokat gerjeszt, melyek már jobban ellenállnak a szélnyírásnak és máris kész a szupercella.
