A vulkanikus felhõ 2-3 kilométer magasságig jutott, ami inkább csak a helyi, alacsony szintû felhõzet (Cumulus, Stratus, Stratocumulus) megvastagodását okozhatta, a nagyobb térségeket átfogó idõjárási folyamatokba (ciklonképzõdés, -megerõsödés, zivatarcellákat hordozó frontok kialakulása) aligha szólhatott bele. Azt elképzelhetõnek tartom, hogy Izlandon s esetleg a Brit-szigeteken a megszokottnál hûvösebb idõ uralkodhatott nem tovább, mint néhány hétig, mert az Ejyafjöll felhõje nedves (csapadék általi), illetve száraz ülepedéssel viszonylag hamar kitisztult a légkörbõl.