A jégesõkhöz nyilván elsõsorban a magas CAPE értékek számítanak leginkább. Elég sokféle paraméter-kombinációkból születhetnek nagyméretû jegek és egyáltalán nem kellenek hozzá erõs multicellás vagy szupercellás rendszerek (persze az esetek 90%-ában ezekbõl lesznek).
A CAPE nagyságának kérdése mindenképpen döntõ fontosságú. Nagyrészt ez határozza meg azt, hogy egy cella milyen magasra terjed ki, illetve milyen erõs a felhajtóerõ a cella különbözõ magassági szintjein. Szélnyírásmentes környezetben általában nehezen alakulnak ki 1 cm-nél nagyobb jégátmérõk, mert a csapadék áthullik a feláramláson, így egyrészt a zivatar is hamar bedöglik, másrészt a feláramlás visszatartja a jégszemeket, illetve olvasztja is mivel a felszálló részecske melegebb a környezeténél, illetve a jégszemeknél mindeképp nevet
Úgynevezett pluse-type zivataroknál azonban elõfordulhat 2 cm-t meghaladó jégátmérõ is, amihez nem kell feltétlenül nagy szélnyírás, illetve az utóbbi években nem egyszer fordult elõ, hogy egy gyenge multicellás tömörülésbõl (konvergenciák környezetében) 5 cm körüli v. azt meghaladó jégméret legyen. Ha jól emlékszem, akkor idén Orosháza környékén is volt hasonló jelenség, illetve 1-2-3 éve Kecskemét környékén is megvolt az 5 cm jég. Látszólag lehet nem volt említésre méltó szélnyírás, azonban az egymáshoz közel tevékenykedõ cellák lokálisan eléggé megzavarhatják a környezeti feltételeket (növelik a szélnyírást, az egyik cellából kiinduló szél bekeveredik a másik cella feláramlásába, egymást erõsítik a feláramlások). Nyilván vannak olyan alkalmak is, amikor egymástól veszik el az energiát és gyengülnek egymáshoz képest is.

Maga a közepesen erõs, illetve erõs szélnyírás és a magas labilitás együtt önmagában elég lehet nagyméretû jégátmérõhõz. A szélnyírás segít kikapni a csapadékot a feláramlási sávból, ami kedvezõ a jégnek. Elég gyakran használtam jelenleg még nem publikus paramétereket, mint pl. CAPE a fagyhatár felett, Hail Parameter (by Svadasz) stb-stb., amik mindenképpen érdekesek kutatási szempontból. Ezek a paraméterek még nincsenek teljesen verifikálva (a svadaszé lehet van, csak én nem tudok róla), de adnak egy irányzékot a dolgoknak.

Maga a kiszáradás is egy érdekes kérdéskör, bár olyan szignifikáns hatással nincs a jégszemekre (szerintem), mint pl. a magas CAPE és a szélnyírás. Nyilván a kiszáradtabb levegõ jobban kedvez annak, hogy kevésbé olvadjon a jég, viszont az intenzívebb kifutószelekkel sokkal jobban korrelálnak (microburst, downburst stb-stb.). Sokat tanulmányoztam az ESWD adatbázisát és nagyon jól elkülönülnek egymástól a heves események. Bizonyos idõszakokban a "tuba, tornádó, nagy mennsiségû csapadék" események gyakorisága volt magas, illetve máskor a "nagyméretû jég, heves kifutószél" események voltak gyakoriak. Persze vannak olyan idõszakok, amikor mindenbõl sok van, de azok speciális helyzetek, mint pl. augusztus 06. vagy 16. volt.

Akármilyen heves eseményt említünk (talán kivéve a nem mezociklonális tornádót, tubát ( bár a tuba nem a szó szoros értelmében heves esemény )) mindegyikhez szükséges a magas CAPE, illetve a jelentõsebb szélnyírás. A kivétel pedig erõsíti a szabályt, hogy okoskodjak egy kicsit. nevet

Érdekes módon a hírtelen lehulló nagy mennyiségû csapadékhoz is a magas CAPE értékek kellenek és persze jól átnedvesedett légoszlop. Meleg, nedves szállítószalagok környezetében is elég gyakori a 30 mm-t meghaladó csapadék. Kell hozzá néha az extrém lassú cellamozgás is, illetve azok újratermelõdése. A lényeg itt is a magas CAPE-n van jórészt és persze mellette a nedvességen.

Egyes speciális helyzetekben viszont az alacsony CAPE is kitermelhet heves zivatart, amikor megfelelõ nagytérségû emelõhatások segítik a képzõdést. Erre nem akarok kitérni. A lényeg így is a magas CAPE a jég szempontjából, aztán a szélnyírás... a többi (kiszáradás) pedig csak rásegít.
____________________________________________________________________

Egyéb téma. Rendkívül felkeltette az érdeklõdésem a 38.1 mm/perc intenzitás. Egyszerûen agyilag nem tudom felfogni, hogy hogy fér el ennyi víz a levegõben úgy, hogy lélegezni lehessen mellette nevet Az OMSZ radar 300-400 mm/h intenzitást mér maximálisan. Ez így is 5-6 mm/perces intenzitást jelent, ami marhára kevés a 38.1-hez képest. Már-már felfoghatatlan számomra az egész, a legmerészebb képzeleteimet is felülmúlja a dolog. Valljuk be, hogy a legtöbb esetben (90%), ha 60 dBz feletti intenzitást mér valamelyik radar, akkor szóba jön a nagyméretû jég.
Vajon egy 38.1 mm/s intenzitású "felhõszakadás" (szerintem nem ez a legjobb szó rá, ha nálunk már az 1 mm/s is felhõszakadás intenzitásnak számít) mekkora Dbz lenne pl. a magyar radaron?
Láttam én már kemény felhõszakadást, amikor 50 m körül volt a látótávolság, de nem hiszem, hogy 1 perc alatt ennyit leküldött volna. Fel nem bírom fogni... úgy megnéznék egy ilyen nagy esõt.

Vajon milyen intenzitás lenne a fizikai határ? Mennyi esõcsepp fér el egy köbméter levegõben? Vajon ez a 38.1 mm/s intenzitás mennyire lehetett a lehetséges max. "tárolóképességtõl"?
Nagyon elmebeteg idõjárási események vannak egy-két helyen...
Csodálatraméltó az egész...