A Coriolis-erõ - mint ahogy lentebb számokkal is bizonyították - már nem tud hatással lenni a kisskálájú folyamatokra. Gondolom a mezoléptékû rendszerekre (MKR, MKK) még hatással van.

A szupercellák forgásának irányát alapvetõen a szélnyírási profil, azaz a hodográf formája határozza meg. 3 eset van:

- egyenes hodográf: ilyenkor van az, ha kettéválik a cella, akkor mindkét tag életképes marad és gyakorlatilag egymás tükörképeként haladnak tovább. Az egyik ciklonális, a másik anticiklonális forgású lesz.

- jobbra forduló nyírási vektorok: az északi féltekén ez a jellemzõ eset, ilyenkor van az, hogy a bal oldali tag bedöglik, a jobb oldali pedig ciklonális forgással az eredeti iránytól jobbra kitérve halad tovább. Gyakran már olyan hamar bedöglik a bal oldal, hogy a radarképen nem is látszik a kettéválás, csak a hirtelen irányváltás.

- idõnként azonban az északi féltekén is elõfordul, hogy a nyírási vektorok balra fordulnak: ilyenkor a bal oldali, anticiklonális forgású cella él tovább és balra térül el a kettéválás után.

Gondolom a felhõtölcsérek forgását is a szélnyírási vektorok iránya határozza meg, általában ezek is ciklonális forgásúak, de ezek között is van anticiklonális forgású.