Hú, jó kis probléma merült itt most föl!nevet
Ez bizony nagyon sokszor kemény dió, hogy megsaccolja az ember, hogy pontosan mi van az alsóbb rétegek fölött, és milyen mennyiségben.

Ilyenkor nagyon sokat számít az, hogy az ember folyamatosan figyelemmel kövesse az eseményeket (azaz legyen elképzelése arról, hogy mi lehet, mi volt korábban ott, amit most már nem látunk), kellõ tapasztalattal rendelkezzen (azaz nagyjából fel tudja eleveníteni, hogy egy adott helyzetben mi "szokott" lenni), és az is nagyon fontos persze, hogy megfelelõ elméleti tudása is legyen az idõjárási helyzetekrõl (azaz hogy egyáltalán fizikaliag mi "lehet" ott jelen szinoptikus körülmények között).

Ilyen módon, amikor az a helyzet, hogy egy szép szabályos, tankönyvi felhõzet-felvonulás van, azaz pl. Cs-As-Ns, akkor nagyot nem tévedünk azzal, ha a középmagas fölé megadjuk a 8 okta Cs-t - egészen addig, amíg egy kis helyen is kilátszik ez a bizonyos fölsõbb réteg! Attól a pillanattól kezdve ugyanis, ha bezárul a középmagas felhõzet, és 8 okta As lesz, már nem tudhatjuk, hogy mi zajlik ott fönt. Persze sejtjük, de erre ugye nem lehet alapozni.nevet Hiszen akkor így az lenne a dolog vége, hogy 8 okta Ns esetén úgy nézne ki az észlelés, hogy 8 okta Ns, 8 okta As, 8 okta Cs. Ennek pedig semmi értelme, ezt mindenki beláthatja (pont olyan, mintha zárt köd esetén próbálnák megtippelni, hogy mi van fölötte...)
Nem is annyira a típus lehet a probléma sokszor, hanem a mennyiség. Hiszen pl. a 7 okta As fölött egy másfajta helyzetben lehet 6 vagy 7 okta Cs is, de akárhány okta Ci vagy Ac is...

Tehát összességében: ha a fenti kritériumok teljesülnek (azaz figyelemmel követtük a felhõzet változását, tisztában vagyunk az idõjárási helyzettel, és egy kis rész tényleg látszik a kérdéses rétegbõl), akkor megadhatjuk/megpróbálkozhatunk megadni a magasabb szinteket is, de azért én mindenkit óva intenék attól, hogy csak úgy sejtésre alapozva észleljen.nevet