Egy dologra tudok gondolni, kiindulva abból, hogy a ködpárna határa szinte mértani pontossággal az Alföld sík vidékét jelöli ki.
Az elsõ napokban a dombvidékek völgyeiben ült csak meg a köd, aztán már délelõtt feloszlott, második nap késõbb oszlott fel, aztán így szépen lassan a völgyekben éjjel képzõdött köd már volt ahol egész napra megmaradt, legalábbis párásság szintjén biztosan.
Aztán az egyik reggelre a dombtetõk is beködöltek, és azóta szinte már fel sem szakadt.
A dombvidékek völgyeiben erõsebben lehûlt a levegõ, vastagabb hideglégtó alakult ki éjjelente, és ez terjeszkedett.
Az Alföld síkján az éjszakai kisugárzás miatt lehûlt levegõ szét tud terülni, ezáltal keskenyebb sávban tartózkodott a talaj felett, amit a nap és eleinte még a szél még fel tudott keverni annyira, hogy nem ködölt be.
Illetve még egy komoly oka volt, mégpedig az, hogy a nyugati részeken, ahonnan a ködpárna kiindult országhódító útjára, ott volt az idõszakban végig a legmelegebb levegõ, így ott emiatt erõsebb volt a ködhajlam.
Tehát furcsa mód a melegebb okozott hidegebbet a talajközelben.

Olyan szitálás volt sokfelé ma napközben, hogy az úttesten tócsák gyûltek össze, mintha jó kis esõ lett volna.