Igazság is van abban, amit írsz, de még sem teljesen.
Az teljesen igaz, hogy egyetlen értéket kivéve a lehetséges értékek közül, nem túl nagy annak a valószínûsége, hogy ez bejöjjön. Matematikailag egész pontosan 0% annak az esélye, hogy egy kiválasztott érték pontosan bejöjjön (mindig megadható pár tizedesjegy, ami már nem jött be...). Valószínûséget intervallumokra lehet matematikailag megadni. Ha az ensemble rendszer teljesen jó lenne, akkor kiválasztott intervallumba esõ tagok aránya pontosan megadná a valószínûséget. Tehát ha pl. a max és min. tag által kifeszített intervallumot veszed, akkor 100% lenne, hogy ezen intervallumon lesz a megvalósuló érték. Ha egy olyan intervallumot veszel, ahova a tagok 50%-a esik (pl. a felsõ és alsó kvartilis által kifeszített intervallum), akkor elvileg 50% lenne annak a valószínûsége, hogy ide is esik majd az adott érték. Elvileg, mert a rendszernek sajnos hibája is van nevet

Visszatérve az összes tag átlagára: ez igen gyakran az említett felsõ és alsó kvartilis által meghatározott intervallumba esik, sõt ezen belül elég gyakran nincs messze a mediántól, s ha az intervallum nem is túl széles, akkor maga az ens.átlag (+- hibahatár) már elég jól megadja a legvalószínûbb tartományt. Ez látszik az ens.átlagot és operativot összehasonlító vizsgálatokból is.

Persze vannak olyan esetek is, amikor ez absz. nem igaz, pl. kettéváló eloszlás (pl. tagok jelentõs része meleget ad, a többi tag pedig hideget, s közteset mondjuk egyetlen tag sem ad), ilyenkor az átlagnak nagyon kicsi a valószínûsége.
Összességében elmondható, hogy ha 2 számmal akarnánk jellemezni az ensemble-t akkor az átlag és a tagok szórása az átlag körül többnyire már igen jó, de a teljes ensemble adta eloszlás ismerete még sokkal jobb. Fõleg ha megbízható a rendszer és kalibrált is.. nevet