Hét óra után nem sokkal nyugat, majd északnyugat felé az ég alján ritka távoli villámlásokat láttam. Mivel nem csak arra a kis területre figyeltem, többnyire a szemem sarkából láttam õket, míg az egyiknek a hangja ide nem ért: halk, rövid, határozott ágyúdörrenést lehetett hallani. A közelünkben is erõs volt a gomolyfelhõ-képzõdés, pont abban az idõszakban, amikor az a zivatar a legszebben látszott volna, így a felhõzete takarásban volt. A körülöttünk lévõ gomolyokból egyelõre egy pár cseppes gyenge záporra futotta, amit a (egyébként talán jogosan) sokat kritizált magyar radar remekül észre is vett: Link