Errõl beszéltem pár napja!
Nem is nagyon van kedvem benézni ide, ha minden este a nyárimádók és a télimádók szájkaratéját kell olvasni!

Fecc!
Brekk!
Én személyesen ismerek valakit, aki ezzel a nyári depresszióval küzd, nagyon jó barátom az illetõ, így (sajnos) sok információval rendelkezek a betegségrõl.
Pár szóban mert rohanok: az orvosok nem ismerik a jelenséget, a barátom azonban évek alatt rájött, hogy a hõkitettség összegzõdése (és persze ezzel összefüggésben a napfény) biokémiai alapon olyan változásokat idéz elõ a központi idegrendszerben, ami depressziós tünetekhez vezet.
Tüneteiben ellentéte a téli depressziónak, nem fásultság, lelassulás, álmosság jellemzi, hanem feszült állapot, türelmetlenség érzés és álmatlanság.
Nem arra kell gondolni, hogy júniusban kimegy valaki a 35 fokra és egybõl depresszióba zuhan, hanem összegzõdnie kell a hõnek.
Az elsõ években a barátom nem értette, hogy miért mindig nyár végén-õsszel jelentkezik, mígnem egy nagyon meleg nyáron a sok szabadban tartózkodás után sokkal hevenyebb tünetek jelentkeztek nála, így rájött, hogy a melgnek van hozzá köze.
A szakorvosok mind tagadták, valószínûtlennek tartották ezt a jelenséget, miközben Õ kitartott emellett az álláspont mellett.
A múlt nyár és az idei nyár melegét nem kell ecsetelni, a tünetek mégis szinte elmaradtak, mivel a barátom a hûvös lakásban töltötte a kritikus idõszakot.
Már itt sem vagyok, rohanok!