Mikor néhány nappal ezelõtt biztossá vált, hogy a néhány napos hõhullámot jelentõs lehûlés fogja követni, és a szinoptikai térképeken az látszott, hogy skandináv ciklon hátoldalán poláris levegõ ér el minket a hét második felében, azt mondtam a feleségemnek (akivel sokszor "kitárgyaljuk" az idõjárást): meglátod, megérhetjük, hogy a nyugalomba jutó száraz, hûvös levegõben most a minimumrekord dõl meg valahol... hideg
Az imént lezárult erõs hõhullám extrémnek azért nem nevezhetõ, a nyári szezonban egyszer-egyszer elõforduló +3, +4 fokos mini sem az. Ellenben már elgondolkodtató, hogy a rekordot ostromló meleg és hideg alig egy hetes idõtartamon belül elõálljon.
Épp ez az a téma, amiben mi, és néhány amatõr társunk már rongyosra beszélte a száját a fórumon. kacsint A tendecia elég feltûnõ, azonban a köz, és bizonyos "klimatológusok" -úgy látszik- nem kapcsoltak: nem tudnak, vagy nem akarnak. szomoru
Egy napilapban (melyet nem fogok megnevezni) a minap interjúvoltak meg egy "klimatológus" szépséget (aki inkább idézte a Nagy Nõ képét, mintsem szaktudósét) a nagy meleg apropójából.
Az ember a fejét fogja, hogy nincs az a nyári hõségidõszak, hogy említett napilap elõ ne rángatná a globális felmelegedés kérdését ( nyári kánikula = globális felmelegedés -ez ilyen egyszerû!) A szépasszony oda nyilatkozott, hogy bizony, gyorsuló tempóban zajlik a felmelegedés, s ennek egyedüli oka az ember ténykedése. Annyit azért elismert, hogy a "természetes" folyamatok mostanában éppenhogy a lehûlés irányába hatnának -egyébként éppen ezzel a kijelentéssel támasztotta alá a klímaváltozás antropogén voltát.