Magam átéltem egy villámcsapást még 1991 ben. Akkor a haltenyésztési kutató intézet újonc munkatársaként a kákafoki holtágon horgásztam két kutató kolléga poronytyával. Azt a napot soha nem fogjuk elfeledni!! Jött a zivatar, és a két kis srác elkezdett parázni, hogy pont a nyavajás akácfa alatt ( mely a környezõ hatalmas nyárfákhoz mérten apróság volt)-ücsörögtünk. Elkezdtek kérdéseket feltenni a villámveszélyrõl... No én nagy okosan elmagyaráztam nekik amit a villámokról úgy általában tudni illik. Fõképpen azt, hogy a villám ha le csapna is, nem ezt a hitvány kis akácot vágná telibe... De azért a biztonság kedvéért hátrébb parancsoltam õket a fa alól. Így álltunk a fától 4-5mtávolságban, amikor óriási fényoszlop hasított elénk!! A fa szó szerint felrobbant! Máig érzem az égett faforgácsok szagát ha eszembe jut. Az arcunkba vágódó égett fûrészporszerû anyag miatt, és a rettenetes fényhatás okán átmenetileg sokkos állapotba kerültünk. Aztán karon fogtam õket, és a fákat meredeken kikerülve õrült futásba kezdtünk... Túléltük! Az viszont érdekes volt, hogy nem volt túl nagy dörej, inkább csattanás !! Fhúú. ha belegondolok tényleg óriási mákunk volt. Ez a csodás fotó elõhozta belõlem ezt az élményemet...Gratulálok hozzá! zivatar zivatar