Akkor én is sírok, de tényszerû rívásom lesz nevet

A szegedi met. állomás idén mindig szív - hogy egy jól ismert szlogent idézzek - úgy, mint délkelet. Május-júniusban a fejlett zivatarok tõlünk délre, délkeletre, ezt követõen északra, majd belváros felé vonultak el, az összes zivatar alig okozott itt csapadékot, miközben a környék jóval többet kapott...
A mai zivatar ismét hasonlóképp játszódott le: itt a külterületen a legelsõ zápor épp nedvesített az aszfalotot, miközben már pl. a repülõtér déli vége szemmel láthatóan is jóval nagyobb csapadékot kapott. Aztán jött a következõ zivatar, ami a belvárost átmenetileg elúsztatta, ugyanakkor itt az állomáson esett 3 db csepp négyzetméterenként.
Épp akkor mentem be a városba, és az alábbiakat tapasztaltam:
-városhatárt átlépve, a 3F villamos fordulójában lévõ benzinkútnál az út egyik oldalán már legalább esett 0.2 mm, míg a város centruma felé haladó sávban nem volt összefüggõen nedves az aszfalt.
Innen 300 m-re, a Kálvária sgt. és a békéscsabai vasútvonal vasúti átjárójánál már tócsák álltak, míg a Móravárosi krt. és a Kálvária sgt. keresztezõdésében már alvázmosást is tudtam csinálni. Befelé haladva még nagyobb tócsákba ütköztem, ott már az autóm átment amolyan szegedi gondolává, így joggal érezhettem magam "a Balkán Velencéjében", bár az aszfalt vaporettói sokáig nem közlekedhettek nevet