Nagyon érdekes, ahogy az ECMWF szinoptikai térképén jövõ hét szerdára mutatott, mindössze 1020 hepás sekély ciklon, mely az Északatlanti-óceán közepén, az azori és a grönlandi AC között jelenik meg, milyen robbanásszerûen mélyül ki. Péntekre már 990 hpa van a középpontjában (szinte téli érték!), mely a Brit-szigetektõl nyugatra található. Az ok nyilvánvaló: az igen nagy ény-dk-i hõdifferencia. Míg az óceán északi részén nagy területen 0 fokos, vagy az alatti a T850 (sõt, Észak-Skandinávia és Grönland között egy keskeny -8C-os nyelv is látható), addig a Mediterráneumban (fõként annak déli részén) szintén nagy területen 20 C és a fölötti a 850 hepán várható hõmérséklet.
A 10 napos idõszak végére jelentõs kiegyenlítõdés, é-d-i hõtranszport mutatkozik. Fent említett, s akkora a Brit-szigetek fölé helyezõdõ ciklon hátoldalán az 5 fokos izoterma Afrika északi partvidékéig leszalad, míg a kontinensen egészen magasra, Skandinávia fölé tolja a 12C-os T850-et. A kép további erõs ciklontevékenységet sugall a nyugat-európai teknõ környékén -azaz, a száraz, forró levegõ közép-európai térhódítása valószínûleg idõleges lesz, folytatódik a változékony, hullámzó hõmérsékletmenetû, "igazi koranyári" idõ.
A nagy hõdifferencia miatt bárikus mocsárhelyzet (Namias-ciklus megállása a meridionális fázis végén) egyelõre nehezen képzelhetõ el.