De nem kell a Maunder-minimum szélsõsége a klímamódosuláshoz: elég, ha a kvázi normális napfoltciklusok burkológörbéi süllyednek, vagy emelkednek. Az utóbbi három (pontosabban két és fél) ciklusnál éppen ilyen süllyedés figyelhetõ meg. Van is klímánk jellegében gyanút keltõ változás: nagyjából 23 éve figyelhetõ meg, hogy a nyarak kifejezetten forróvá váltak, ezáltal fokozódott éghajlatunk kontinentális jellege, csökkent a nyugati áramlási hajlam.
Szép idõbeli egybeesést mutat ez a nap mágneses terének csökkenésével, a naptevékenység ciklusokon átívelõ mérséklõdésével. Mindez persze lehet a véletlen mûve is.
Az ilyen, és ehhez hasonló momentumok, bár egyenként semmit sem bizonyítanak, összességükben mégiscsak egy irányba mutatnak. S ez már komolyan veendõ.
Ahogy Mikiwan kollégánk maga jelentette ki, a klíma roppant bonyolult rendszer, és e rendszernek csupán egyik (noha nagy súlyú) tényezõje a naptevékenység. Ezért aligha hihetõ, hogy a nap aktivitása és a globális átlaghõmérséklet mindig és mindenkor szinkron változzon.
Kollégánk ez ügyben mutatott aktivitását -esetleges tévedései ellenére is- hasznosnak tartom, mert ráirányítja a figyelmet erre az érdekes, nagy jelentõségû faktorra.
Végül még egy gondolat: egy tudományos internetes fórumon valóban nemkívánatosak a rendszeres tárgyi tévedések. Másrészrõl azonban igencsak vérszegény lenne a Metnet, ha az írások kimerülnének az (aktuálisan) elfogadott tudományos álláspont recitálásában. Bizony, itt helye van egyéni nézeteknek is. A természettudományok története azt mutatja, hogy a tudományt nemegyszer jószemû, elhivatott "laikusok" lendítették elõre, akik felfigyeltek olyan tényekre, amit az akadémikus tudományosság, éppen praekoncepciója folytán nem tudott, vagy nem akart észrevenni. nevet