Bioszféra

Link

Békéscsabán a belvárosban minden idõszakos itatót, fürdetõt kihasználnak a madarak: a légkondik csepegõ kondenzvizét is használják.

Ejj nem semmi lehet itt pecázni, köszi a képet igazán szemet gyönyörködtetõ
Ott a töklevelek között biztos szép pontyok úszkálnak és várják a csalit.

Akkor ez még jobban fog tetszeni: Link Szintén holtág, alig pár száz méterre az elõzõtõl, de teljesen más víz. Sekélyebb, tele töklevéllel (a név kötelez - Tökös-tónak hívják), partján sûrû nádas. Ez tkp. ugyanaz a holtág, a kettõt csak egy néhány méteresre szûkülõ, hosszú csatornácska köti össze. Szerencsére csak a víz tud cserélõdik, a lencse nem. Egyébként nagyon érdekes vizek ezek. Az Ipoly alig néhány száz méterre folyik innen, komolyabb áradásokkor bõven el is éri a két holtágat. Link Ezen a képen a nagyon távoli fasor szegélyezi az eredeti medret, míg az elõtéri nádas a holtágat. Jó másfél kilométeresre duzzadt ekkor az Ipoly. (2010. június 4., azt hiszem ezzel minden elmondtam.) Az ilyen áradásoknak köszönhetõ, hogy a tipikus tavi halak mellett menyhal(!), domolykó, balin is elõfordul benne.

Hmmm az ilyen holtágak igazi csemegék tudnak lenni, jó helyen laksz hogy elérhetõ közelségben van ilyen.
Nekem legutóbb egy 15-20cm-es süllõ jutott, rárabolt a kemény kukoricára a kis buta miközben tekertem kifelé az úszóst.

Horgászkezelésben álló Ipoly-holtágról van szó, néhány éve kotorták, de a "zöld szõnyeg" minden nyáron probléma.
Én is az oxigénhiánytól félek, bár tömeges halpusztulásról nem hallottam korábbról. Sõt, egyelõre nagyon is mozognak a halak. Igaz, fogni csak egy bugylicsukát sikerült.

Ez valami gazdátlan víz?A képrõl pont úgy néz ki
Viszont a sok növény a vízfelületen aggasztó, ilyen melegben könnyen megbuggyan a víz ha nem tud átkeveredni, no meg a túlzott eutrofizáció elvonja az oxigént a halaknak meg nyekk....remélem nem így lesz! Fogtatok valamit?

Nem volna gondom a meleggel, sõt, hajnalban sem kell nagyon felöltözni egy kis horgászathoz, ez kifejezetten jó dolog. Csak hát lassan nem lesz hol horgászni... Június 30: Link Tegnap: Link Jó 6-7 centit ment lefelé, de sokkal nagyobb gond a bezáródó békalencse...

Gyönyörû!!

No akkor fussun neki mégegyszer A cselõpókoknak nevezett pókfajok a farkaspókfélék családjába tartoznak, tehát az egy nagyobb rendszertani egység

Én nem láttam a kis aranyost. De a leírásokban is valóban többször említik a két pókot együtt.

A cselõpókok is farkaspókok

Sziasztok!
Bocsánatot kérek a pókiszonytól szenvedõktõl, de ismét pókos témám van. Itt dolgozok a Merci gyárnál, és valamikor kukoricaföld volt a helyén. Többféle állat is látható a gyár körül, hál istennek. ( kétlábúak is:-D)A kolleganõm a takszerkamrában a minap látott egy nagy pókot, ki is rázta a hideg. Ilyen pókot korábban is lehetett látni. Be is azonosították: farkaspók volt. Gondolom az Alföldön szeret élni jobban ez is, mint a cselõpók.

Nálunk Zalában eddig 3 gyenge vargányahullám volt, május 12-15, június 8-10 és június 18-20 között, azóta viszont teljesen reménytelen a helyzet.

Nyári laska, kevés rókagomba, céklatinóru, néhány kenyérgomba. Ennyi... Még a nagy meleg elõtt meg kellett próbálni. Esõ kéne minél hamarabb, hogy az a 2x25 mm ne menjen veszendõbe. Kóspallagnál jól kivágták az erdõt, csak néztünk. Ilyenkor miért hagynak meg egy-egy fát a domboldalon? Hogy tudjanak mihez támaszkodni a favágók?

Nem nyilatkoztál még, mi volt itt? Gondolom, árnyékra vetõdtetek...

Sok idõ van még. A kilátások ott sem fényesek. (Pláne nem rózsásak.)

Eger (Bükk - Mátra) környékén idén elmarad a vargánya szezon. Hiába, kevés volt a 20-30mm esõ a gombáknak a közel 1 éve tartó aszályos idõ miatt. Talán 80 mm esõ beindíthatná, de erre nem látszik esély se.

Remélem nem bosszantok senkit vele, ma reggel megjelentek a rég "hiányolt" legyek és darazsak a "sokéves átlagnak" megfelelõ létszámban, szemlátomást "fiatalok". Ma reggel már láttam több növendék ("felnõtt" testméret alatti) rablópókot szaladgálni (a hálós pókok még gombostûnyi méretûek). A tegnap esti fûnyíráskor szinte felhõkben rebbentek fel a fiatal szitakötõk. Visszaállt a régi természeti összkép, de érdekes volt az utóbbi idõszak melyben egyszerre "tûntek el" mivel máskor "átfedte" egymást a generációváltás, mindig lehetett látni valamilyen futó-repülõ rovart. Gondolom az "eltûnt" madarak is a táplálék után jöttek, ahogy a sólyom tegnap Jó napot jó kedvet Mindenkinek Laikus természetszeretõ, a matematikát kedvelõ/mûvelõ létemre félig tréfásan félig komolyan hozzáteszem- azt sem tartom lehetetlennek hogy a különféle élõlények egymástól eltérõ életidõ ciklusainak görbéi a meglehetõsen ritka (ittlétem nyolc éve alatt még nem láttam) "nullponti szakadásban" futottak össze akár véletlenül akár az enyhe tél hatására

Én úgy tudom, hogy a mai Magyarország területén csak kóborló macik voltak.
Felbukkanásra abszolút meg van az esély: az ország É-i részén teli van "zöld folyosóval" a határvonal, a szlovák állományból simán betévedhet egy-egy szerencsétlen jószág.

A mostani eset más, senki sem látta a medvét az országban, csak teóriák és fikciók születtek.

Érdekelne, hogy élt-e barnamedve a múltban a jelenlegi Magyarország középhegységeiben (Bakony,Börzsöny, Mátra, Bükk)
Úgyszintén érdekel, "eltévedt" példányok felbukkanására lehet-e számítani országunkban.

Egyre erõsebb bennem a "biológiai fáziskésés" gondolata mert kis ideje legyeket-foltoslegyeket, szitakötõket figyeltem meg a korábban megszokott "sûrûségben"
A ma reggel csapatosan megjelent verebek folyvást a ház falain (én még nem láttam függõleges falon tartósan megkapaszkodó verebet) és ereszcsatornái alatt motoszkálnak hangoskodnak, ráadásul egy szép sólymot is láttam zenitben termikelni de felismerhetõ körvonalai ellenére fotózáshoz nagyon magasan körözött, viszont a vijjogása messze szállt

Nem vagyok biológus szakember de úgy vélem talán az enyhe tél okán valamiféle "fáziskésés" lehet az élõvilágban Ma hajnaltól ugyanis jelentõs akusztikus változásra figyeltem fel - megszólaltak az eddig elcsendesült madarak. Hajnal óta énekelnek, perlekednek verekednek és szemlátomást "többen lettek", tele velük a levegõ és a kert Tegnap este még arról akartam írni hogy végre láttam egy verebet de az se volt élénk és bizonytalanul lassan repült mintha beteg vagy mérgezett lenne.
Viszont - "breaking news" ebben a pillanatban Ahogy írom a hsz-t mellém zúdult az orgonabokorra egy csivitelõ-verekedõ népes verébcsapat! Hol voltak hónapokon át hogy csak most kerültek elõ? A legyek és darazsak bár nem hiányoznak de továbbra sem látok egyet sem. Talán valami megzavarhatta életritmusukat legalábbis ezen a környéken. Jó napot jó kedvet Mindenkinek

A "yuccásoknak üzenem" idén a három bokor közül csak egy hozott egyetlen szép sudár szálon virágokat, pedig mindhárom szokott virágzani két három hajtással minden évben, leveleik most is épek egészségesek. Nem tudom összefüggésben van-e az idõjárással, a fáklyaliliom bokra viszont a szokásos 3 virág helyett 8 "fáklyát" hozott, csak úgy "lángolnak" Hozzáteszem az orgonák is kevés virágot hoztak és hamar ledobták. A kocsibehajtóm mellett vegetáló sûrû, életerõs és kiterjedt szép bokor fonnyadni kezdett, pedig levelein nem látok se kártevõt se foltosodást. Az egyik örökzöld bokor ágvégein zuzmófélék telepedtek meg és ott el is száradnak az ágvégek. A háztetõm északra nézõ oldalán sok mohacsomó jelent meg, amit furcsállok mert az eddigi években még nem telepedtek meg rajta sehol. Vagy én öregszem vagy tényleg van valami változás, de korábban már emlegettem a fórumon, úgy tûnik megváltozott a növény- és rovarvilág mennyiségében és összetételében pld. még mindíg feltûnõen kevés legyet látok, darazsat még ritkábban és a szúnyogok száma sem az errefelé megszokott (bár nem is hiányoznak nekem se a darazsak se a szúnyogok) hálós és rablópókot is alig látok még mindig (ez talán összefügghet a rovarlétszám csökkenésével). Egy pozitívum volt, hihetetlen mennyiségû, nagyszemû ropogós meggy és cseresznye termett idén. Sok maradt a fákon, de még seregély is ritkán jelenik meg csipegetni. A madarak is másként viselkednek, pld. rigóéneket még most is elvétve hallok - utoljára a télutó melegebb idõszakaiban énekeltek sokan, azóta elnémultak és kevesebb is szaladgál a kertben mint az elõzõ években. Verebet utoljára februárban láttam, azóta egyet sem. Kakukkszó is ritkán hallik, pedig máskor már tavasztól kezdve be nem állt a csõrük közel-távol. Valami változott, amihez hasonlót pár éve láttam amikor kivágtak egy hatalmas öreg fûzfát a szomszédban - akkor is érezhetõen megváltozott a rovar és növényvilág de most valahogy még nagyobb változást érzékelek mint akkor, pedig a környékemen gyakorlatilag jó ideje nincs emberi tevékenységbõl eredõ számottevõ változás, nincs új épitmény fákat se vágtak ki.

Nyár van, nincs más téma, valami kell a "népnek"!

De legalább tudom, hogy miért nem lehet málnaszörpöt kapni Ákosnál a büfében.

Azokat a firkászokat kellene jól megkergetni, aki ilyeneket leír. Valószínûleg ettõl megnyugszik a jószág..., már ha igaz a hír egyáltalán.
Mi hivatalos felhívást nem kaptunk.

Jó nagy! Te is kergeted?

Link
Anyám!
Nagy az Isten állatkertje, a kerítések meg nagyon alacsonyak.

Nálunk rengeteg van. Ha nyitva van az ablak este, 10-esével vannak az otthonunkban. A kislányom esti mese mellé a "repülõ lámpásokat" nézegeti. Sõt, én is elbambulok rajtuk.

Ez bizony szentjánosbogár. A régi szép idõkben, mikor még érintetlenebb volt a természet, senki nem csodálkozott volna "lézerfényén". Manapság már ritkának számít, legalábbis errefelé. A néhai Szentágothai János anatómiaprofesszor írja egyik könyvében, hogy egy bizonyos anatómiai képlet olyan, mint a folyami rák farka, azonban õ nem erõlteti a hasonlatot, mert hol is lát a mostani fiatalság folyami rákot? 'Tempora mutantur et nos mutamur in illis' -az idõk változnak, és változunk mi is.

Nem, valószínû én lõttem mellé. Elõször én is a kaparó meg lopódarazsakat néztem, de aztán a körtefarúra jobban hasonlított a linkelt kép. viszont a csáphossz alapján a tied a valószínûbb.

Ennyire mellélõttem volna, hogy még a nemzetséget sem találtam el? Link

Köszönöm! Azt meg tudnád mondani, hogy honnan származik? Nem nagyon láttam még ilyet

Szia! Biztos nem méhfaj. Valamilyen ragadozó /hernyóölõ/ darázs lehet. Talán Körtefarú gömböcdarázs - Eumenes pomiformis lehet a faj. Kár érte hogy már ilyen állapotban van.

Sziasztok! Meg tudnátok mondani nekem, hogy ez milyen méhfajta?Link

Elsõ blikkre nekem Lampyris noctiluca-nak tûnik, vagyis egy szép Szentjános-bogár (hogy irják helyesen?) akadt horogra! De a szakik majd megerõsitik/megcáfolják...

Ez milyen rovar? Link Link úgy világított a sötétben, mint valami lézer...

Ezért is volt szükség darabszám-korlátozásra, mert sokaknak nagyobb volt a hátizsákja [esõ]

Óh boldog 1970-es évek eleje, amikor még nem volt a halakra darabszám korlátozás... Így fordulhatott velem elõ, hogy akkoriban többször is napi 100 db körüli csukát fogtam és abból annyit vittem haza, amennyi a hátizsákba belefért. Süllõbõl csak egyszer fogtam 38 db méreteset egy rekkenõ meleg júniusi napon, 34 fokban egy zalai tûsgát alatt és bizony hazavittem õket...

Érdekes jelenetet láttam két álkaszás között a fürdõszoba ablakán. Sajnos videózni az erõs ellenfény miatt nem lehetett mert csak fekete árnyak viaskodása látszott volna nézõszögembõl, egyébként se lett volna idõ gépért rohanni mert pár másodperces csata volt. Két meglehetõsen kinõtt, egyformán nagytestû álkaszás ugrott össze kos- vagy bika összecsapására emlékeztetve. Nem lábaikkal hadonásztak hanem a támadó "leszegett" fejtorral rontott a saját hálójában védekezõre az pedig felemelt "fejjel" várta és "rábólintott" annak fejtor-pajzsára, ha ellenfele visszahúzódott õ is "leszegte" fejtorát és visszatámadott. Cheliceráik elhelyezkedése alapján Link (ezen a képen egy üvegházi törpepókot bénított le sikeresen; jobb alsó sarokban a "szemfogai") logikázva az "öklelési taktika" azt szolgálta hogy a "leszegett fejû" rohamozás megzavarja a másikat és érzékeny/bénításra alkalmas ponton megszúrhatja ellenfelét. Ebbõl két gondolat merült fel: A., elméletileg immunisak a saját fajuk mérgére, legfeljebb "mechanikai sérülést" okozhattak egymásnak B., ebbõl eredõen vajon hol lehet az a pont ahol sérülékenyek mert a fotón úgy tûnik, nemcsak fejtoruk hanem hasuk is vastagon védett és meg sem próbálták egymás lábait támadni. Szabad szemmel tisztán láttam a pár másodperces "öklelõdzés" folyamatát, melynek végén a támadó egy ügyes gyors balfordulóval szaporán elmenekült saját hálójába, most is ott várja a kóbor rovarokat. Láttam már pókcsatát, általában heves "csápolás" elõzi meg azaz lábaikkal hadonászva próbálják magukhoz rántani "marásközelbe" ellenfelüket de laikusként úgy vélem efféle "közelharchoz" túl hosszú az álkaszások lába, ezért "öklelõdznek". (Sok gyalog- és hálós pókot "megtréfáltam csápolással", ha az ember ujjait sebesen mozgatja elõttük õk is hadonászni kezdenek "mellsõ" lábaikkal. Az álkaszások nem hadonásznak, igaz párszor lomhán kinyújtogatják lábaikat de azután testükkel oly gyors körzõ mozgásba kezdenek hogy szinte eltûnnek szem elõl, csak valami bizonytalan szürke "gomolygás" látszik belõlük mely beolvad hálójuk szürke hátterébe. Érdekes volt egy rablópók esete, mely szintén nem "csápolt" hanem egyszerûen átugrott a rátámadó vöröshangya feje fölött de közben "meglasszózta" (errõl mutattam is makrosorozatot anno). Bár nem marta meg a vöröshangyát, az mégis ott helyben pusztult el mert nem tudta lefejteni a "mellsõ" lábaira tekeredett, az argentin marhapásztorok "bola" nevû eszközére (bõrszíj két végére kötött kövekkel, a marha lábaira dobva körétekeredik) emlékeztetõ kis homokszemnyi "kövecskékkel" nehezített ragadós pókselymet amitõl járni se tudott a hangya, csak tépte rágóival a rugalmas-ragacsos szálat sokáig, végül "feladta" és mozdulatlanságba dermedt ott ahol állt. Elnézést a póktémáért attól aki nem szereti, én érdekesnek találtam, gondoltam hátha mást is érdekel.
Jó estét jó kedvet mindenkinek

Vadászat közben pózolt nekem egyet : Link

Halból is, vadból is (elõbbi hobby, utóbbi ugye szakma) van az a kategória, amit az embernek elvileg tisztelnie kellene. Ezt a példányt maximális tisztelet övezte, egy másodpercig nem volt kérdés, hogy mi legyen a további sorsa. Remélem, hogy tógazda barátom sok-sok mázsányi halát falja még fel minél hosszabb élete során.

Mint ahogy a süllõrõl is azt írja a szakirodalom, hogy pirkadatkor és napnyugta környékén fogható leginkább. Nos, a hetvenes években Süttõnél a Dunán nyaranta 10-20 db-ot fogtam, kizárólag déli fél 12 és 1 óra között. Pedig próbálkoztam hajnalban is, este is. Egy darabig. Aztán már csak a harangszót figyeltem.
Minden tiszteletem azoké, akik visszaengedik a zsákmányt. Erre nem voltam képes, bár a méretkorlátozást szigorúan betartottam, még ha csak mm-k hiányoztak is.

Tutajos és Matula bácsi fogta õket.

Ó, köszi! (Nem néztem utána, csak horgászújságból rémlett valahonnan. :-) )
Azé' ilyeneket kiszedni bottal, ismerve a csuka rendkívüli agresszivitását és küzdõképességét, überelhetetlen élmény lehet. :-)

A legnagyobb tömegû 31kg volt, a leghosszabb pedig 152 cm.

Egyetértek veled, mert tapasztalataim szerint nyáron is ugyanolyan eséllyel fogható a csuka, mint õsszel. Én egy olyan tóban is horgászom, ahol délben a legrekkenõbb nyári melegben kapnak legjobban a csukák, fõleg pergetve és ezt rendszeresen ki is szoktam használni, de sokszor az élõ kishalra is jönnek. A legérdekesebb azonban a süllõk esete, õk a nappali órákban elég sokszor kapnak a pontyozó fenekezõn felkínált kukoricára, pufira és hungarocell golyóra, de tavaly minipufi kukorica szendviccsel csalizott úszós készséggel is fogtam süllõt.

"Horgász körökben közhely, de igaz, hogy a csukázás szezonja az õsz..."

Ez valóban így van, de azért érdemes megjegyezni mellé valamit, mégpedig: a csuka rendkívül falánk ragadozó, éhsége csúcspontját június-augusztusban éri el, mikor is naponta többször, egyre több táplálékot fogyaszt. Õsszel, lehûlõ vízben lassul a bélmûködése, kevesebb, kisebb táplálékkal is beéri, akár napokig is emészthet egy-egy zsákmányállatot. Eközben nem eszik, akár hemzseghetne is a szája elõtt a kishal-tömeg.

Összegezve: hasonló esélyekkel lehet rá horgászni pl. júliusban, mint õsszel.

Még valami: tudtátok, hogy a csuka 4-4,5 kg-os testsúly felett szezononként 1,5-2 kg-ot szed magára? Így, egy mondjuk 4 kg-os krokodilpofájú - megfelelõ táplálékhal-mennyiség esetén - 3 év alatt eléri a 10 kg-os testsúlyt.

Igen, ez az erõsen felmelegedõ, tobzódó kishalakban és búvóhelyekben gazdag víz nem éppen kedvez fogásuknak, de... ...hátha! :-)

A hazai rekord-csuka bõ húsz kilós és közel 120 cm volt. A világrekord 30 kilogramm körül van (bár ez szerintem már hálós fogás), de szerintem nincs meg 150 centiméter.
Én már örülnék egy jó 3-4 kilósnak is, eddig csak egy komolyabbat sikerült akasztanom, de gyorsan meglépett. Ellenben a tóból relatíve könnyen fogható 40-50 centiméteres példányokon is rendszeres a harapásnyom, vagyis vannak benne szépek, sõt...