Bioszféra

Köszi szépen mindkettõtöknek, én is ezekre tippeltem, de mivel teljesen amatõr vagyok (kb. a vargánya, nagy õzláb és a gyilkos meg a légyölõ galócák azonosítása megy tutira), gondoltam megkérdem.
Na akkor legközelebb a kékhátú (esetleg varashátú) galambot is hozzuk haza szerintem

A pöfeteg amúgy kb. 3-4 cm átmérõjû volt, nem is bántottuk

A piros hánytató galambgomba , a kék az kékhátú galambgombának (ehetõ) nézem Link

Az elsõt galambgombának mondanám. Az utolsónak pöfeteg kinézete van, de közbe rátaláltam. Tüskés pöfeteg. Én igazán szép pöfeteggel még nem találkoztam. Bimbós pöfeteggel annál inkább. Tüskéssel is futottam már össze csak akkor még nem tudtam hogy annak hívják.

Sziasztok,

Ma délután 5 után egy rövid sétára felugrottunk a Bükkbe, és ha már ott voltunk megnéztük a gombákat: rengeteg van, jó sokfélét. Csak a vargányát merem leszedni (és azt is elviszem vizsgálóhoz majd), abból nem volt olyan sok, de 5 szép közepes, meg 1 jó nagyot találtunk
Megmértem, 37 deka, egy jó vacsi meglesz belõle azért majd

Most nagyon jó világ van a gombászokra, ha még az ilyen abszolút kocák is, mint tudunk alig 45 per alatt, teljesen frekventált helyen (turista tanösvény mellett) ennyi összekapkodni, akkor a profiknak tuti kánaán lehet.

Vargányáink:
Link
Link

Korallgomba (csak kettõt találtunk):
Link

Ez valami tinorúféle, alul lyukacsos volt a kalapja és sárgászöld, ismeri valaki?
Link

Ezek pedig érdekelnének, hogy mik lehetnek
Link
Link
Link

de volt még minimum 10-15 féle egyéb is..

Régen a szegények eledele volt a gomba. Nálam most a felsõ határ a vargányára 1000 Ft/kg .

4000 Ft/kg áron árulják a vargányát, galambgombát nálunk a piacon. Kétlem, hogy bármelyik van annyira jó, hogy ennyit adjak érte.

Végre idén a Bükk környékén is kezd elõbújni a vargánya. Tegnap szedtem 1-2 kg-t. Galóca is sok volt az erdõn. Volt még a kosárban nagy õzláb, érdes tinóru , keserûgomba, kékhátú galambgomba is.

Újból megjelent a pókom, újraszõtt hálójában;
Link
Link
Link
És végül egy szebb kép egy szunyókáló kutyusról; (nem az enyém, egy kocsma elõtere)
Link
Nyáridõ, párás trópusi levegõ...

A mai kis esõ után kiderült az ég és sok fecske repkedett viszonylag magasan, hangosak voltak, gondolom jót vacsoráztak.

Részvétem azoké, akik a bogolycsérogást kell hallgasság minden éjszaka...

Üdv.
Itt minden egyes nap látni lehet õket, amint sötétedéskor megindulnak a várostól keletre lévõ földekre. Nagyon hangulatos.
Sõt...Múltkor végignéztem amint egy utcai lámpa tetején szedte szét a zsákmányt. Elég morbid volt, ahogyan a lámpa fényénél hullotak a szõrcsomók. Itt a lakótelepen is kordában tartják a rágcsálókat. Nagyon "megszállták" ezt a környéket. 10 éve nem hittem volna, hogy ez lesz itt. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag az egész nyarat "végigsikítozták" a kicsi baglyok. Pontosabban májustól, nagyjából ezen idõszakig.

Nekem meg van egy jóllakott keresztes pókom, a mályva bokrok közt. Tegnap délelõtti sütkérezés? lesben állás után két megtermett legyet fogott. A kerek precíz háló is el volt trancsírozva a hadakozás közepette. Aztán nemsoká eltûnt emészteni a levelek közé.
Jó hosszú sátor-fonalak vannak kifeszítve, abból kettõre gyanakszok a vonulási irányra. Próbáltam már pókot fényképezni a saját hálójában, hát elég nehéz. Mindig kínlódik a gép a fókuszálással, soha a téma éles, hanem a háttér, (autofokusz) pláne ha zomm.+ makró van beállítva.Megpróbálom majd egy fehér lappal letakarni a hátteret, majd elvéve gyorsan expózni.
Szép napokat!

Coontac: köszönöm, még pár hét és gyakrabban jövök megint a fórumra
Bubu: igen, egy pukkadásig jóllakott kullancs :-)
Volt egy "majdnem UFO" észlelésem, itt mesélem el
Pár napja derült sötét éjszakán éjfél után kimentem csillagos eget lesni. Ahogy bambulok, ÉNy-DK íven (kb. a mûholdak látszólagos sebességével haladt a csillagok "között") hangtalanul átsuhant felettem egy közel korongnak tûnõ, kerekded körvonalú "objektum". Látszó mérete sacc/kb. egy kinyújtott kézben tartott kávés-csészealj átmérõje. A peremén "borzasnak" tûnt, színét erõsen szürkébe hajló arany és világosbarna között érzékeltem.
Nem fénylett nem villogott, nem tartom alaptalannak hogy egy bagoly siklott át felettem
Alacsonyan repülhetett ha éjjeli sötétben az errefelé (szerencsére) gyér közvilágításban még érzékeltem a színét. Hozzáteszem jó asztrofotós idõ volt jó légköri "átlátszósággal". A feketével határos mélykék háttér elõtt az Androméda köd színére-fényerejére emlékeztetett; ráadásul a szárnyvégi tollait is érzékeltem ("borzas perem"). Szerencsére magas vér- nyomásom/cukrom és napi tizenórás monitor-bámulásom még nem rontotta le a látásom (jogsim is korlátozás nélkül hosszabbították nemrég).
A színhasonlatot illetõen, az Androméda köd távcsõben nézve leginkább aranybarnás "paca" fényes maggal (nem olyan mint a feljavított hosszú expo-s képeken ahogy távcsõben a Lyra köd sem színes mint az asztrofotókon, hanem kis kékes-zöld karika)
Jó napot jó kedvet Bioszféra/Metnet :-)

Néhány reggeli kép az Ipoly-ártérrõl: Link

és ahogy várható volt korán reggel, elég morci idõ van most Tárkány felé. Sõt már itt is esik és a hangból ítélve lehet még jég is van benne.

Talán egyszer itt esik komolyabb esõ még a szezonban. Június elejére egész pofás szezon alakult ki a térségben, sok helyen az országban semmi nem volt, errefelé volt gomba. Úszott is Eger jópárszor, a zivik is szépen betaláltak. Most böjtöljük. (Ami nagy gond, hogy a június száraz volt, sok esõ kell az ébredéshez, de ami még fontosabb a talaj felsõ 1 m -es vízkészletének is.).

Az elmúlt napok komolyabb esõi messze nagy ívben kerültek el. Miskolc és térsége ázott rendesen mi persze semmit sem kaptunk. Elõttünk hullott szét, vagy szétnyílt a csapadéksáv. Talán este volt ha jól emlékszem kisebb áztató esõ amibõl 6mm hullott. Mondjuk ma reggel már 6 körül is elég sok Ac castellanus fogadott az égen Felsõtárkány és az Eged felé szóval elég esélyes egy kis csapadék délután.

Egy kis levesbetét, vagy inkább nézni való:
Rózsaszín-lilás mályva virágom:
Link
A fehér fajtája:
Link
A szomszéd kertje ugye még szebb:
Mocsári hibiszkusz az úttest mellett:
Link
Uaz, csak a járda mellett:Link
Közelebbrõl kicsit, háttérben a Fehér Ló vendéglõ-fogadó.
Link

A szomszéd különben megrögzött virág, és zöldségtermesztõ, abban a pici hátsó-és elõkertben megterem neki minden zöldség, és virág.(fólia+üvegházikó) Piacozni is szokott vele, ne mondjam túl van a 60-on.
Szõlõlugas alatt különleges virágok:
Link
Link
Még õ sem tudja a pontos nevét.. de gyönyörûek!

Szerintem az egri oldalon elégtelen egyelõre a csapadék, nem lesz komoly termõtest képzés. Ellenben a miskolci, még inkább a Szilvásvárad utáni térség, Mályinka stb.. már többször kiadós esõket kapott, van is infóm arról hogy arrafelé már egy hete mozgolódás van. Nem szívesen indulok ismeretlen terepre gombázni , a helyismeret lényeges dolog, anélkül könnyen bóklászássá válhat a történet. Egyébként volt idén is vargánya június elején , közel két kosárnyi volt a legnagyobb fogásom, Egertõl nem is túl messze szedve , igaz régóta járok ezekre a területekre.

Felénk csak a pótvargánya (Nyárfa érdestinóru) honos, az meg hõgutát kapott mostanában. MMás:a szedtem két marék szegfûgombát. Évek óta nem tudtam ennyit begyûjteni egy vacsorára.

A mostani helyenként igen jelentõs esõ hatására remélem végre elõjön erre is a vargánya 8-10 nap múlva. Már 3. éve alig van Eger környékén vargánya.

Szia Akela! Az a leeresztett,szikkadt "babszem" egy jóllakott kullancs lehetett?

Jó újra itt látni, és nagyon jók a képek!

Szervusztok fórumkollegák, néha jelzem hogy még élek Örömmel olvasgatom a bejegyzéseiteket, egyenlõre ritkásan jövök amíg fiaimnak még szüksége lesz a segítségemre.
A makró "vadászatot" és kedvteléseim félretettem, csak alkalmilag fotózok mobillal ha kiülök teraszra és "KV+pipa merengés" mellett felfigyelek valamire :-)
Néhány kép márciustól (nem nagy igényûek de közzétételre talán jók)
Lovagbodobács napozni próbál az ablakon: Link
Nem messze tõle egy "megrongált" rovar: Link Link
Ezt az elõszoba padlóján pillantottam meg. Elõbb azt hittem, valami játék letört alkatrésze. Majdnem felvettem amikor megláttam hogy lábai is vannak, nem a fiam kislánya hanem a macska veszíthette el (szõrszála ráragadt). Csipesszel konzervtetõbe raktam, körbefotóztam, kapálódzását levideóztam majd betettem egy üres virágládába ahol hetekig élt míg lassan olyan lett mint a kiszáradt mazsola ("leeresztett" nem "ment össze"). Mint egy babszem: Link Közelebbrõl: Link "Integet" és tán lábra szeretne állni: Link
Pigment vagy egyéb okból "szemellenzõs" szárnyas: Link Link
Parányi kölyökpók (1~2 mm körüli méret): Link
A "kiskedvencem" terasz-asztalon: Link Testmérete egybevethetõ a szemre- és tapintásra látszólag teljesen sima asztallap mikrorepedéseivel.
Fajtársa hirtelen elõbukkanva sétálgatott a monitoron: Link Közelebbrõl: Link Testmérete egybevethetõ a monitor pixeleivel. Napfényben eddig soha nem vettem észre a kis ugrópók fonálkibocsátását. Most mozgását figyelve a monitoron, egy kis fonál csillanására figyeltem fel a lámpa ellenfényében. Sejtésem szerint "biztonsági kötélnek" bocsátja ki amikor le- vagy felugrik valamire, sikeres "landolás" után elszakítja :-)

Zalában a hét vége óta bronzos vargánya dömping van!

Arachnofóbiások ne kattintsanak! Link

Csodálatos egy állat, nekem csak egyszer volt szerencsém orrszarvú bogárral összefutnom.

no igen. Nem gondoltam volna hogy ennyire értékes. Jópár éve ugyanígy ugyanitt botlottam bele egy orrszarvú bogárba akkor is gyorsan odébb raktam, mert még délután volt jöttek mentek a buszok ,akkor néztem meg este itthon hogy bizony jóval nagyobb eszmei értékkel bír mint a szarvasbogár.

Szarvas, Arborétum sor: Tulipán hagymák kiásása közben kifordítottam néhány gyíktojást. Egy mocsári teknõs a kertemben keresett tojásrakó helyet. A Kõrös-holtágtól kb. 60 m-re talált megfelelõt. Meglehetõsen buta állat: kb. fél órán át próbálkozott ugyanazon a helyen keresztülmenni a drótkerítésen.

A szomszédos lucerna tábláról eltûntek a kócsagok. Fél méteres a lucerna, már nem tudnak hatékonyan egerészni.

A vízbe vezetõ lépcsõn egy naphal védte az ikráját. Ahányszor bementem a vízbe mindig megtámadott. Randa egy ikrazabáló. Az ivadékgondozása miatt van belõlük annyi.

Néhány közeli: Link

Ó de szépséges orrszarvúbogár! Örülök, hogy vigyáztatok rá! (védett, eszmei érték 50000Ft)

Rózsabogár délután az udvarban
Link
Link
És egy gólya múltkor a kéményen
Link

A tegnapi nap elég jól sikerült.
bringázás közben az aszfalt közepén vettem észre. Miután sikeresen elengedte az aszfaltot odébb raktam.
Link

Este tankolom a buszt egy koppanást hallok mellettem.
Link
Barátnõm nem az a fajta, sõt. így míg megtankoltam vigyázott rá majd odébbállva onnan kerestünk egy csendesebb helyet neki. Ha nem veszem észre 2-3 perc múlva kapufa lett volna neki mert egy másik kocsiállás helyére esett le.

Napozó legyecske:
Link

A helyedben megnézném a Balatonfüred és Balatonszõlõs közötti és a Balatonszõlõs utáni erdõket
Arra több csapadék volt, én csak beugrottam (hogy miért nem mentem hosszabb túrára, annak más oka van), de több jófajta galambgombát találtam.

Még annyit, hogy a hely pontos neve: Balatonalmádi-Káptalanfüred, Nagy kõ orra. A terület igazi geológiai, botanikai kuriózum.

Most voltam kint a csoda gombászhelyemen: csoda, hogy mennyire nem volt gomba. Összesen 3 gombát találtam -egy molyhos tinórut, egy valamilyen galambgombát, és egyet, amit nem ismerek (talán a csengettyûgombák képviselõje volt)
Errefelé elég száraz a talaj, olyan rettenetes esõmennyiségek mostanában nem voltak. Igazából komolyabb, tartós meleg sem volt még, -látszik, a gombaszezon elindulására még várni kell.
Azért túlságosan nem bosszankodtam. Sétáltam egy órácskát, a káptalanfüredi erdõ nagyon szép. Vörös homokkõ gerinc húzódik itt jó kilométer hosszan, látványos, lilásvörös sziklaalakzatokkal, helyenként nagyon jó kilátással a Balatonra és a völgyekre.
Északkeleti lábainál parkerdõ-szerû tölgyes, görgetegkövekkel, üdezöld, óriási mohapárnákkal.
Aki erre jár, ne mulassza el felkeresni ezt a helyet.

A jövõ hét elején a rókagombás helyet akarom meglátogatni, ott még kevesebb az esély vargányára, hûvösebb, nedvesebb hely. Ráadásul itt felénk most általában is a hõmérséklet éppen , de kevés a komolyabb vargánya hullámhoz, ahogy hallom leálltak mint ló a dohányban. Nedves az erdõ talaj, majd jó lesz ez egyszer, mint az idõjárásnál, majd a jövõ héten.

Szándékomban áll ellátogatni a balatonalmádi-káptalanfüredi, csere-hegyi "gombaparadicsomba" ma délután. Hát, igen kíváncsi vagyok, mit fogok találni.

Szép, én megint nem tudtam szedni vargányát. Viszont volt újabb 2 kiló rókagomba! Link

Ma reggeli zsákmány, 2 db. "kõvargánya" is van közötte. A többi nyári vargánya, galambgomba, piruló galóca.
Link

Kivételes enyhe tél, és ehhez társuló erõsebb kipárolgás a szelek miatt okozhat ilyet. Tán volt olyan felnyúló kelet afrikai homokos esõ is, mint Magyarországon a tél-tavasz folyamán ami hozhatott valami fertõs gomba spórákat oda.

Fenyõfa-szakértõket kérdezném...
Itt Norvégiában a környékünkön rengeteg fenyõ (elsõsorban luc- és erdeifenyõ) szárad ki most tavasszal, teljesen olyanok, mint amikor 2011 õsze/tele után 2012. tavaszán pusztultak a fák Magyarországon.
Noha itt is kevés csapadék hullott mostanában, de extrém nagy szárazság nem volt.
Nekem az a gyanúm, hogy a környéket a tél folyamán elérõ ciklonok néhol 130-150 km/h-s széllökései mégha nem is döntötték vagy törték ki a fákat (rengeteg kár volt ebbõl), de a gyökérzetet megmozgatta, ami nem tett jót a növényeknek. A helyi sajtó csak a viharkárokról ír. Ez is ide tartozna? Vagy eseteleg van-e olyan betegség, ami most Európaszerte terjed és elérte Skandináviát is?

Ha már ilyen "gombász sarok" lett a Bioszféra, még néhány mondatot szólnék, elsõsorban a csöves termõrétegû gombákról. Ez a nagygombák országának egy fölöttébb kellemes része, ugyanis igazán veszélyes mérgesgomba ezek között nincs, annál több a jóízû, ehetõ -sõt vastag, tömör húsú, gusztusos, kiadós.
Van néhány vargánya alkatú faj, melyeket érdemes megemlíteni. Párat enyhén mérgezõ volta miatt, egyet pedig azért, mert ez erõsebben, de nem nagyon erõsen mérgezõ. Azonkívül találkozhatunk 2 nagyon különös tinóru-félével, hogy miért érdekesek, mindjárt megmondom.
Az ízletes vargánya tárgyalásakor a gombászkönyvek mindig megemlítik a farkastinórut, mint összetévesztési lehetõséget. Enyhe gyomor-béltünetes mérgezést okoz, de állítólag kesernyés az íze, így kérdéses, elfogyasztja-e valaki is. Húsának kékülése és a tönk alján látható kifejezett pirosas szín árulja el. Meg kell mondjam, én ezzel a gombával még sohasem találkoztam, tehát -legalábbis dunántúli viszonylatban- elég ritka lehet.
Annál gyakoribb a sátántínóru, ez a hatalmas hasas tönkû, fiatalon vérpiros termõrétegû, fehéres kalapú, nagyon dekoratív gomba. Ijesztõ nevével ellentétben ez is csak enyhe, gastrointestinális típusú, azaz hányásos-hasmenéses mérgezést okoz, hasonlóan a farkastinóruhoz. Megcsodálni, de nem enni való!
A következõ, abszolút vargányaalkatú faj szerencsére ritka -én csak egyszer találkoztam vele a már említett Koloska-völgyben. A gombászkönyvek többsége nem is említi meg. A kesernyés tinóruról van szó. Ez széles, hasas tönkû, domború kalapú, igen vastag húsú gomba. Színe jellegzetes "elefántszürke", a tönk felsõ részén igen finom hálózatos rece látszik. Termõrétege fiatalon fehéressárga, szûk pórusú. A húsa halványsárga, kemény, nagyon enyhén kékül. Jellemzõ még a tönk igen kifejezett gyökeresedése.
Ezt a gombát azért érdemes számon tartanunk, mert a csöves termõrétegûek között ez a legmérgezõbb. Gyomor és bélnyálkahártya izgató anyagok mellett jócskán tartalmaz muszkarint is. Keserû íze miatt azonban nemigen kerül fogyasztásra.
A következõ tinórufaj a világ legbosszantóbb gombája. Szinte megszólalásig hasonló az ízletes vargányához: nagy termetû, vastag húsú, domború kalapú gomba, barna kalapszínnel, fiatalon szép fehér csöves termõréteggel. Talán csak annyi a különbség, hogy a tönk recézettsége durva, szinte gödrös, és a rendkívül tág pórusú, fehéres termõréteg rózsaszín árnyalatot is mutathat.
Ez a gomba azonban epekeserû: a neve is innen van -epeízû tinóru. Nem mérges, de ehetetlen. Állítólag a nyugati határszélen gyakori, én a Bakonyban találtam egyet, a fenyõfõi õsfenyves és Vinye vasúti megálló közötti vegyes erdõben.
S végül az ízletes vargánya "kistestvére", a gesztenyetinóru: szakasztott olyan, mint egy kicsi, karcsúsított Boletus edulis, barna kalapjával, fiatalon fehér, szûk pórusú termõrétegével, finoman recés tönkjével. Termõhelye is közel azonos a két fajnak.
A gesztenyetinóru is jó, ehetõ gomba, bár értéke nem éri el az ízletes vargányáét.
Végül még megemlítek egy szintén eltéveszthetetlen, fenyvesekben, késõ õsszel termõ lemezes gombafajt, a vörösesbarna nyálkásgombát. Világítótorony-szerû tönkjével, ritkás, lefutó lemezeivel, barnás színével nagyon jellemzõ. Nevével ellentétben nem nyálkás, és jó izû, ehetõ gomba. Többször láttam már, de még nem kóstoltam meg.

Természetesen el tudom különíteni a szegfûgombát a többi kis termetû lemezes gombafajtól. Hiszen tejeskávé színe, nagyon szívós tönkje, ritkás lemezei és a fõleg a semmi máshoz nem hasonlító, jellegzetes "szegfûgomba" illata félreismerhetetlen. Igazából a nagyon aromás íze miatt nem kedvelem, és mert egyenként kell átnézni az esetleg töméntelen sok, apró gombácskát.
Az én apám egyébként kétszer kapott muszkarin típusú gombamérgezést, az elsõ esetben a szüleivel egyetemben. A nagymama valami házaló árustól vett szegfûgombát, el is készítette finom csipetkés gombalevesnek...
Aztán szakadt róluk a víz, hánytak, és jött a doktor a gyomormosó készlettel...
Másodszor pedig akkor volt gombamérgezésben az apám, mikor Csepelen a házinéni megkínálta, na, mivel?
Szegfûgomba levessel! Újra izzadás, émelygés, hányás, és ami kell...
A papa az életben nem evett többször gombát, kivéve a bolti termesztett csiperkét.
A lilatönkû pereszkével már találkoztam, igaz nem én szedtem, hanem a feleségem öreg-öreg nagynénje. Beállított hozzánk egy szatyorral, hogy finom, készítsük el.
Bevallom, hülye voltam, és nem mertem megenni.
Azóta utána néztem, jó ehetõ, jellegzetes gomba.

Nagyon komoly hibát követsz el, és egy igen értékes, gyakori, tömeges gombát hagysz ki, ha lemondasz a szegfûgombáról! Ne tedd, ha nincs gond az érzékszerveiddel, gondolok itt a tapintás, szaglás, látás funkciókra! A legközkedveltebb, leggyakoribb, és talán legrégebben gyüjtött, egyik legértékesebb gombáról van szó. Szinte mindenki ismeri, szinte mindenki biztosan el tudja különíteni más gombáktól, te miért ne tudnád? Túlmisztifikálod kissé a gombamérgezés veszélyét,persze egyetértek, nem lehet eléggé hangsúlyozni , hogy gyakorlatlan, és a szedett gombát biztosan elkülöníteni a hasonló mérgezõ gombáktól nem tudó egyén ne gyûjtsön gombát! Sajnos vannak olyanok akik mindezek ellenére gyüjtenek, és ha egy gombavizsgálóhoz elviszik gyakran kuka az egész, mert persze arra sincs gondjuk hogy legalább elkülönítve, törés mentesen gyüjtsenek, így a kukba landol a jó is. De így aztán senki ne gyûjtsön gombát, mindenféle ismeret nélkül, mindent összerámolva! Sok barom van az erdõn, mezõn, sok felrugdalt, széttaposott gombát látni.
Visszatérve a szegfûgombára: Már ha leszakítod is szíjjas, szálas, szára van, mérgezõ ilyen hasonmása nincs! Illata sajátos, fûszeres. Nincs ilyen hasonmása. A lemezeinek jellemzõ képe is hamar memorizálható.
Nekem a kertem mögötti fás, csalitos rétre kell csak kimennem, állandó szegfûgomba telepek vannak ott, annyi van szinte minden évben ami nekem, nekünk elég. Ollóval szedem, azzal vágom a szárát, így nem sérül a gombatelep. Ajánlom figyelmedbe egy másik nagyon értékes réti gombát, a lilatönkû pereszkét. Ezt sem téveszted soha semmivel ha egyszer megismerted. Jó évben ebbõl is kiszolgál az említett helyem. Van pár erdei fenyõ a közelben , azok alatt rendszeres a rizike, ha kedvezõek a feltételek. Csiperke is van elég (nem rajongok érte veszettül). A nagyvadakért erdõre szoktam menni, a Bükkbe: Vargánya, rókagomba, galambg., stb.
A felületesen gyüjtögetõ gombász mindig veszélyben van, tehát az öntelt felületes rutinnak is van komoly hátulütõje, a kellõ óvatosság alapvetõ dolog.
VáraljaMet ! Link
Itt filózok, hogy a rókagombás, vagy a vargányás helyre menjek, holnap meg kéne nézni valamelyiket. A rókára jóval nagyobb az esély, de én meg a vareszokra vágyom inkább .
A 2010 - es szezon volt igazán pazar felénk utoljára. A tavalyi érdekes volt. Nyár elején szinte mindig volt jó étkezési gomba arzenál, de vargánya mindig csak viszonylag kevés. Azokat a szezonokat szeretem, amikor hosszabb szárazság, és nyári meleg után ázik be az erdõ a nyár derekán, végén. Ilyenkor robbanásszerû vargánya hullám van, szinte egyszerre jönnek, nem mint szárazság mentes nyárelõn. Ilyenkor aztán fel lehet tölteni a készleteket. Persze a hosszú , sok friss gombás szezon is nagyszerû. Nálunk is kijött a vargánya tavaly novemberben, de csak egy -egy helyen volt említésre méltó mennyiség a környéken, azok éppen nem az általam látogatottak. Mindig irigykedve nézem a dél Dunántúlt! Jópár éve neten is követem, fórumokon a gombafelhozatalt, és felétek gyakori az október körüli vargányahullám. Nálunk vagy nincs elég csapi, vagy éppencsak annyival hûvösebb az idõ hogy itt már nem jön ki. Persze ritkább években itt is van, de általában október elején vége a dalnak, ha van kora õszi szezon egyáltalán. Persze itt is van okt. - novemberi szezon is, de inkább csak 5 - 600 méter fölött, bükkösökben, esetleg fenyõ alatt, az ízletes vargánya szereti a kései idõszakot. Én olyan "magasságokba" gombász célzattal nem nagyon járok. Legyen jó szezonunk! Biztató a következõ idõszak, csak a nagy böszme szél ne fújjon sokáig.

Olyan 10 éve találkoztam egy családdal, akik sétálgattak a Bükkben, és mivel rengeteg (de tényleg iszonyú sok) dióízû galambgomba volt azon az éven júniusban, szedtek is belõle két szatyorral. Megkérdeztek, hogy mi az, amit találtak, ismerem-e. Persze, hogy volt néhány gyilkos galóca is a pakkban!

Mezei szegfûgomba a Nr. 1. nálam, bodrogközi lévén már gyerekkoromban zsákszámra szedtük, van belõle arrafelé sok.

Én minden, általam ismert és szedett gombafajt határozókból, atlaszokból ismertem meg. Ezek sokszoros, gondos tanulmányozása és sok hezitálás után egyenként próbáltam ki a fajokat -sohasem szenvedtem mérgezést (az egy tintaszagú csiperke okozta hányást leszámítva), holott 13 éves koromtól gyûjtök gombát.
Az említett 8-10 faj tekintetében ismereteimben teljesen biztos vagyok, feleségemnek, gyerekemnek is gond nélkül adtam ezekbõl a gombákból.
Szakértõnek sohasem mutattam be a szedett gombát: elõször is, "szakmai" önérzetbõl. Másodsorban, mert ahol járok és gyûjtök, azoknak a helyeknek a közelében sem volt soha gombaszakértõ. Nem tudom, ez a foglalkozás egyáltalán létezik-e még napjainkban.
A légyölõrõl: ez nálunk ritka, mert hidegkedvelõ északi, ill. magashegységi faj. Egyetlen termõhelyét ismerem a környékemen: a fenyõfõi õsfenyves az északi Bakonyalján.
Ezt a tündéri "mesegombát" mindenki ismeri, és nagyon mérgesnek ismeri.
Holott az enyhébben mérgezõ gombák közé tartozik -általában. Méregtartalma ugyanis termõhelytõl és példánytól függõen erõsen változó. Dr. Krébecz szerint volt egy tragikus kimenetelû önkísérlet is az Államokban: valaki a légyölõ veszélytelenségét bizonyítandó jó adagot bekebelezett belõle -és másnapra meghalt!
A mérge egyébként hallucinogén, LSD-szerû hatása van, õrjöngést okoz. Fõleg a kalapbõrben található, ezért azt lehúzva csökkenthetõ a súlyos mérgezés veszélye. Summa summárum, ez a faj semmiképpen sem enni való, kipróbálni való.

A biológia tanárnõrõl jut eszembe, hogy hiszen neki "hivatalból" ismernie kellett volna legalább a legfontosabb mérges, illetve ehetõ gombákat.
Dr. Krébecz Jenõ, akinek gyönyörû akvarelleket tartalmazó gombaatlaszt köszönhetünk, azt írja könyvében, hogy például a gyilkos galócát mindenkivel meg kéne ismertetni már az iskolában. Nagyon igaz!
Bár az emberek többségérõl általában "lepattog" az iskolai tananyag felnõtt korukra, nem kell feladni a reményt, hogy az igazán "fejbe sulykolt" ismeretek megmaradnak, illetve élõ, gyakorlati készséggé válnak a késõbbiekben. És ezzel életeket lehet megmenteni.
Hála Istennek, igazán súlyosan, halálosan mérgezõ gombafaj csak néhány van Magyarországon: a gyilkos galóca és a fehér gyilkos galóca, a vörhenyes õzlábgomba és a redõs papsapkagomba. Ezek tartalmaznak sejtmérgeket, amelyek a nemes szerveket (máj, vese, szív) tönkrevágva gyakran kínos halálhoz vezetnek még az orvostudomány mai fejlettsége mellett is.
Fõleg a gyilkos galóca veszedelmes, amirõl azt olvastam, hogy egyetlen, közepes nagyságú példánya 3 ember halálos adagját tartalmazza a sejtméregbõl.
Ezt a gombát valóban ismernie kéne mindenkinek gyerekkorától fogva. Egyáltalán, a galóca alkatú gombákat eleve a legnagyobb óvatossággal kell kezelnie minden gombaszedõnek. A közepes termetû, viszonylag karcsú tönkû, lefelé szélesedõ lemezû, lágy húsú lemezes gomba eleve gyanús kissé, s ha ehhez még hófehéren maradó lemezek és hús társul, meg kell szólalnia a vészcsengõnek a fejben. Fehér lemezû gombát a magam részérõl az egy nagy õzláb kivételével nem szedek. A bocskor meglétére vagy hiányára nem szabad hagyatkozni, mert tapasztalatom szerint ez lehet eleve fejletlen, vagy annyira lent helyezkedik el a tönkön, hogy a gomba letörése/levágása után nem találjuk meg.
A vörhenyes õzlábat talán úgy kerülhetjük el, hogy általában óvakodunk az apró termetû lemezes gombáktól, fõleg, ha azok világos szinezetûek (kivétel a szegfûgomba) A papsapkagomba pedig elég fura kinézetû ahhoz, hogy az emberek többsége fel tudja ismerni, illetve, hogy ne legyen kedve megenni.
Van néhány magas muszkarintartalmú gombafaj -suslykák, parlagi tölcsérgomba, nagy fehér tölcsérgomba, melyek szintén okoztak már halálos mérgezést. De a muszkarin teljesen más tipusú méreg, mint például az amanitin. A vegetatív idegrendszerre hat, és szerencsére nagyon jó ellenmérge van: az atropin, mellyel biztosan meggyógyítható a mérgezett, feltéve, hogy idejében kezelésben részesül. A susulykákat és a parlagi tölcsérgombát is elkerülhetjük azáltal, hogy nem szedünk apró termetû gombákat. Ha nem tudunk lemondani a mezei szegfûgombáról, akkor annak küllemét, jellegzetes illatát mélyen az agyunkba kell vésnünk, és bármilyen szaporátlan is a szedése ilyen módon, bizony minden egyes példányt egyenként meg kell vizsgálnunk, mielõtt kosárba tennénk. Ezzel a gombafajjal rengeteg baj történt már, én nem is keresem, nem fogyasztom.
Hangsúlyozom, hogy van legalább 8-10, igen jól elkülöníthetõ, súlyosan mérgezõ gombával nagyon nehezen összecserélhetõ, ráadásul gyakori, és jóízû gombafaj, melyet jó laikus gombaismerõ is teljes biztonsággal gyûjthet, fogyaszthat. Ilyen például a nagy õzlábgomba, az ízletes vargánya, a vörös érdestinóru, a fenyõtinóru, a rizike, a kerti csiperke, a lila pereszke, a sötét trombitagomba, a gyapjas tintagomba, az óriáspöfeteg (és nyilván van még néhány, egyelõre ennyi jutott eszembe) Ez a paletta a kényes ízlést is ki kell elégítse, több gombafaj fogyasztására egyszerûen nincs szükség!
Én nagyjából ezeket a fajokat keresem, mégpedig célzottan. Az ember tudja, milyen évszakban, milyen termõhelyen, milyen veszélytelen fajok várhatók. Ha talál ezekbõl, jó -ha nem talál, gomba nélkül megy haza.
A többi gomba számomra csak érdekesség: meghatározom, majd eldobom õket.

Utolsó mondatod: A latin neve Amanita muscarina. Róla nevezték el a muscarin gombamérget és a muscarin típusú mérgezést. Ha a lehúzott kalapbõrt tejbe áztatod, azzal irthatod a legyeket.