Bioszféra

Szia.
Én a télálló kaktuszokkal vagyok úgy, miszerint egy ÉLET nem elég ezen növények teljes megértéséhez...
Folyamatos a tudásszomjam. Egyszerûen még mindig azt érzem, hogy nem tudok róluk eleget. Emlékszem, már általános iskolában kitûntem a többiek közül, hogy milyen jól boldogulok a térképek világában. Egyszerûen szerettem tanulmányozni õket. Elvarázsoltak. Mindig arra gondoltam, hogy ott vagyok, amit éppen nézek. Valahogy így rögzült belém rengeteg információ. Ösztönösen cselekedtem. (Talán ez a legjobb határozószó rá)
A görcsös, megfeszülõ tanulásnak sohasem voltam a híve. Mindig a lassú, elmélyedõ elemzésben hittem. A gyorsan növõ dolgok sohasem érnek be.

Ja, csak most vettem észre ezt az írásodat. Ezek szerint a Chlorophyllum molybdites nem azonos a piruló õzlábgomba varians hortensis-ével. Ennek persze gyakorlati jelentõsége úgysincs -errefelé még nem találtam pirulót se, nemhogy ezt a Chlorophyllum-ot. A nagy õzlábgomba viszont a szomszédos középhegységekben: a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, sõt, a már említett gönyûi homoki vegyes erdõben is tömeges.
Az amatoxint tartalmazó vörhenyes õzlábgomba igen komoly fenyegetés volna, ha óriási méretbeli különbség nem lenne közte, és a nagy õzlábgomba között. Emiatt viszont az összetévesztés kizárt, hiszen a vörhenyes õzláb szegfûgomba méretû gombácska. Szerencsére egyébként se gyakori errefelé: én csak párszor láttam sok-sok gombász-túrám során.
A magam számára szabályként fogadtam el, hogy apró termetû gombákat nem szedünk és nem fogyasztunk. Ez alól csak a szegfûgomba lehet kivétel, mert annak külleme, illata, nemkülönben termõhelye annyira jellemzõ, hogy ez a gomba összetéveszthetetlen (normális gombaszedõ számára)
Ha kerüljük az apró gombákat, eleve kizárunk több erõsen mérgezõ, ill. gyanús fajt -um. az említett vörhenyes õzlábat, aztán az összes susulykát, a parlagi tölcsérgombát, a gyanús és mérgezõ kígyógomba féléket.
A nagy termetûek között igazán súlyosan mérgezõ aránylag kevés van, és ezek jól felismerhetõk: a galóca nemzetség gombái, a redõs papsapka (nagyon jellegzetes, összetéveszthetetlen), a viaszfehér tölcsérgomba, a nagy döggomba. És több talán nincs is. Illetve ott van még a sárga kénvirággomba, de az erõsen keserû.

Természetesen én se úgy gondoltam, hogy valaki éveken át a könyvtárban ül, majd utána megpróbálja a "terepen" alkalmazni az olvasottakat. A gombászásnál a könyv és a gyakorlat kéz a kézben jár.
Csupán azt akartam kifejezni, hogy szerintem nem feltétlenül kell szervezett tanfolyamon részt vennie annak, aki kedvtelésbõl szeretne gombát szedni, biztonságosan.
Gombaügyben senkiben se bízok, csak magamban. Nagyon aggályos vagyok, ezt tudom is. Egyszer a feleségem öreg nagynénje beállított hozzánk egy szatyor gombával, amit õ lila pereszkének mondott.
Udvariasságból elfogadtam, megköszöntem a néninek, de aztán az egészet a szemétbe dobtam. Mert az a gomba nem lila pereszke volt, hanem valami tölcséres kalapú, agyagszürke gomba, a tönk alján lila színezettel. Késõbb olvastam, hogy ez a lila tönkû pereszke, jó, ehetõ gomba. Utólag kicsit sajnáltam a nénit, de nekem kemény gombaszedési és fogyasztási elveim vannak. Bemondásra talán még a szakértõnek se hinném, hogy jó az a gomba.
Az ehetõ gombák többsége egyébként nagyon jól felismerhetõ, és rossz szemû, felületes, vagy szélkelep az az ember, aki az egyik gombafajt összecseréli a másikkal. De ha a legkisebb kétségem felmerül még a jól ismertnek vélt gomba azonosságát illetõen is, meg nem eszem.
Utána néztem az általad említett Chlorophyllum molybdites-nek. A Dr. Krébecz féle gombaatlasz nem tud róla, bár azt megemlíti, hogy a piruló õzlábgombának több változata van, melyek közül az un. varians hortensis, azaz a kerti változat okozott már súlyos tünetekkel járó mérgezést. A Wiki-n egy angol nyelvû szócikket találtam, mely szerint a Chlorophyllum molibdites az USA keleti részein, ill. Kaliforniában fordul elõ. Feltûnõ, nagyra növõ, a képek tanúsága szerint teljesen õzlábgomba-szerû:

Link

Tipikusan kultivált területeken, gyepes helyeken, parkokban terem. Elég heves, de csupán gyomor-béltünetes mérgezést okoz -tehát mérgezése inkább csak kellemetlenség, nem pedig tragédia.
Azon gondolkodtam, hogy a Chlorophyllum molybdites vajon nem azonos-e a Dr. Krébecz-féle piruló õzlábgomba változattal, a szintén kertek környékén elõforduló varians hortensis-el.
Egy a lényeg: a mi közönséges, sokszor tömegesen elõjövõ, és rántva kitûnõen finom nagy õzlábgombánkkal (Macrolepiota procera) már csak termõhelye miatt sem téveszthetõ össze.Igazad van egyébként abban, hogy a termõhely roppant fontos a meghatározásnál. Nagyon nem mindegy, hogy a gomba erdõn, vagy réten-legelõn található. Erdõben mindig meg kell nézni, milyen fák vannak a környéken, mert ez a gyökérkapcsolt fajok meghatározásánál döntõ momentum. Vegyes erdõben megtévesztõ lehet, hogy pl. a kéttûs fenyõkkel gyökérkapcsolt fenyõtinóru tölgyfa tövében nõ, vagy lombos fákkal gyökérkapcsolt gomba fenyõ alatt. De a közelben ilyenkor is mindig megtaláljuk a szimbiotikus partnert. Egyébként a gyökérkapcsoltság érdekes kérdés. Úgy tûnik, mintha lennének olyan fajok, melyek váltogatni képesek fa-partnereiket. Például a Balatonalmádi-Káptalanfüreden emelkedõ Kõ orra oldalában tölgyerdõben találtam vörös érdestinórut, holott se közel, se távol nem volt egyetlen nyárfa se látható. A gombák között nem ritka az óriásnövés sem. Sok évvel ezelõtt a csopaki Kopasz-tetõn (mely nevével ellentétben szép, telepített feketefenyvest hordoz) tányérnyi kalapú, 20-30 deka súlyú fenyõtinórukra bukkantam. Pedig minden szakkönyv azt írja, hogy ez a gomba csupán kis, közepes termetû.
Végül, ha már ilyen jól "begombásztunk", mondok egy rendkívül jó gombatermõ helyet. Néhány hete a Börzsönyben kirándultunk, Kóspallagról mentünk fel a Nagy-hideg-hegyre. A jelzett út a kis-inóci turistaháztól indul, erõsen emelkedik, és mindvégig többé-kevésbé sûrû erdõben halad. Azokban az erdõkben annyi volt a gomba, amennyit életemben sehol se láttam. Szó szerint zsákszám volt ott mindenféle galambgomba (közte sok kékhátú és varas), elég sok ízletes vargánya, barna érdestinóru meg még a fene tudja, mi nem. Talán a vizet el nem nyelõ vulkanikus kõzet az oka, mely a sok csapadék- vizet egyenesen a hegy lábához vezeti le?

Chlorophyllum molybdites - rõl : A cikk már elavult, már találtak vadon hazánkban azóta.

"...fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló õzlábgombától (Chlorophyllum rhacodes). Sajnos tényleg mérgezõ, erõs hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetõen egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színû. Emiatt lesznek az érett termõtestek fehér lemezei zöldes színûek ...."
Link
Kis termetû õzlábakról: (gyilkos galóca tipusú mérgezõ anyagok)
...." A kis termetû õzlábgombák között számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt írtak le. Ilyenek például a húsbarnás ( Lepiota brunneoincarnata ), a vörhenyes ( L. helveola ) vagy a rózsás ( L. subincarnata ) õzlábgombák. Ezek az apró õzlábgombák nehezen határozhatók, ajánlatos ezért valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselõiket elkerülni!....
Link

Csak mert õzlábgomba szezon van....

A gombászatot gyakorlat nélkül, kellõ terepen töltött idõ nélkül nem lehet megtanulni, a könyvek alapvetõ segítségek természetesen. Osztom az általad leírtakat, nagyon fontos még sok esetben az élõhelyre is figyelni.
Vigyázni kell az õzlábgombákkal, a nagy õzláb biztonsággal fogyasztható. Az elmozdítható gallér, peremes gumós tönkbázis, kígyóbõrszerû tönk mintázat az ismertetõ jele többek között. A piruló õzlábra nagyon figyelni kell!! Hasonló fajok vannak , amik között mérgezõ is akad, illetve a "megárthat " kategória. Ilyen a kerti õzláb is, de van ám sokkal veszélyesebb fajta : Chlorophyllum molybdites
A kis, szegfûgomba méretû õzlábak között amatoxint tartalmazó is van, kerülni kell. Szintén kerülni kell a pókhálós gombákat, hatalmas fajcsoport, jónéhány mérgezõ, és bizonytalan, ismeretlen hatású faj található közöttük.
A vöröses nyálkásgombát kedvelem, csakúgy mint a rizike féléket, bátran ajánlom, nagyon felületes aki bármivel is képes összetéveszteni.
Donnie! OK, de kifejezetten magasabb régiók miatt írtam, (5 - 600 m felett), jellemzõ hogy a szezon alacsonyabb régiókban indul, majd egyre magasabb, hûvösebb területekre terjed át, miközben az alacsonyabb részek már kiszáradnak, a magasabb területeken akkor van elég hõösszeg, és ott még van nedvesség.(Persze sokat számít a szélnek kitettség, tájolás is.)

Nem voltak ilyen hangsúlyos körök, és fenyves részen volt sok belõlük.
"Folyásban", azaz hosszanti elnyúlt sávokban viszont volt itt-ott
Szerintem is ez lehetett. Nem messze onnan volt, ahol te is találtad, Répáshuta és B.kereszt között kb.
Iszonyat sok van belõle.

Meg ahogy nézem, lesz itt gomba õsszel is dögivel, ha ez bejön: Link

Idõpont: tényleg, lol... hogy mikre nem figyelnek emberek

Ilyen boszorkánykörökben nõtt? Link
Ez piruló õzláb, Galuzsnyán fotóztam (telóval, így nem túl jó minõségû kép), Bükkszentkereszttõl délre, találtam kb. tíz hatalmas, 20-30 m átmérõjû folyást, szerintem mázsányi tömegût össze lehetett volna szedni belõle... nem annyira finom, mint a nagy õzláb, de kirántva még ez is élvezetes. Mégsem igazán szedik a népek.
Szerk.: nem rossz a hozzászólásod idõpontja

bükkösben, kicsi "b"-vel.

Ja és a Thermometer által leírt elvet követem: egyszerre kizárólag 1 gombafajt ismerek ki alaposan, és csak egyesével, nagyon lassacskán mindig újakat. Eddig a nagy õzláb és a vargánya után a trombita a harmadik.
Szerencsére Miskolcon minden nap van ellenõr, ma is megmutattam a trombitákat szépen neki.

Ilyen is volt közte szerintem, de lehet hogy galóca is. Legközelebb viszek fotógépet
Thermometer: lemezes volt, nem csöves, és galléros is (na persze ettõl megint lehet galóca és õzláb is...)
Mindenesetre dögivel volt, de úgy tûnt, senki nem szedte le (a fejlõdés minden szakaszából volt belõle), így én sem kísérleteztem.

A trombita már szárad, jó illatos

Thermometer: én is iszonyú sok gyilkos galócát láttam, remélem nem lesz gond.

Rossmann: én eleve Bükkösben szedtem eddig is a vargányáimat

Cafrangos galócára is gondolhatunk:

Link

Persze, így sose fogjuk kitalálni, kép kellene róla.

Piruló õzláb? ( Link )
Vagy még erdei csiperke is lehet (bár az kisebb, és sötét spórás). Sajnálatos, hogy nincs fotó, enélkül nehezebb...

Csöves termõrétegû volt az a gomba? Ha igen, valószínûleg pikkelyes tinóruról van szó, ami általában fenyvesben terem. Nem mérges, de nem is jóízû.
Így néz ki:

Link

A gombász "mesterséget" igenis meg lehet tanulni jó könyvekbõl, csak nagy odafigyelés és óvatosság szükséges hozzá. Minderre én magam vagyok a példa: 13 éves korom óta nagy élvezettel elolvastam minden gombahatározót, nagyközönségnek szánt gombászkönyvet. A jellegzetes, nehezen összecserélhetõ, jó ehetõ fajok közül egyiket a másik után próbáltam ki -sok hezitálás után, "icirit-picirit" félve. Soha nem kaptam gombamérgezést.
Szerintem a hobbi-gombaszedésnek két aranyszabálya van: elõször is, csak az általunk kipróbált, biztosan ismert fajokat keressük és gyûjtsük. Szigorúan tilos mindenféle ismeretlen gombát összeszedni, és aztán azon agyalni, vajon melyik jó, melyik nem.
Ha nem találunk a biztosan ismert fajokból, gomba nélkül megyünk haza akkor is, ha utunk során több mázsa különféle gomba mellett haladtunk el.
A természet szeret játszani, mindig vannak furcsa, atípusos egyedek. A gomba nem mindig úgy néz ki, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva. Ezért, ha csak a legkisebb kétség is felmerül, hogy a talált gomba az, aminek véljük, akkor bizony el kell dobnunk!
A vizsgázott gombaszakértõkrõl annyit, hogy én ilyen szakemberrel még nem találkoztam. Régebben állítólag piacokon elõfordultak. Ha "magyar módra" még szórakoznak is a hatóságok (lásd elmeorvosi vizsgálat) azzal a kevés elhivatott emberrel, aki nyilván kevés pénzért ilyen óriási felelõsséget vállal, akkor nincs min csodálkozni... De megmondom õszintén ha elérhetõ lenne is, én az általam nem ismert, de a szakértõtõl jónak mondott gombát se merném megenni.
A gyilkos galócát pedig mindenkinek ismernie kellene, aki kijárta az általános iskolát! Hiszen olyan egyszerû... Zöldesbarnás kalapú, vékony húsú, fehér lemezû és tönkû, karcsú, nem túl nagy gomba gallérral, bocskorral (A bocskor nem mindig látható jól, gyanú esetén direkt "rá kell keresni")
Tölgyesekben terem a nyári és kora õszi idõszakokban, egyesével, de leggyakrabban több példány is egymás mellett.
Tegnapi gombász túrámon különösen sokat láttam a gönyûi erdõben. Isten az atyám, összeborzadtam...

Tegnap délután megtörtént az elsõ igazán sikeres gombász-portyázásom ebben a szezonban. Az eredmény: csaknem kilónyi õzláb kalap és kb. ugyanannyi rizike. Találtam még egy barna érdestinóru példányt, elég sok fenyõtinórut, és felszedtem néhány gombát, melyeket én vöröses nyálkásgombaként azonosítottam.
Mindezt itt Gönyûn, barátságos vegyes erdõben, amit telepített erdeifenyõ és õshonos tölgyes alkot sovány, meszes homoktalajon.
Nagyon nagynak találtam a gombabõséget -ennek valószínû oka az, hogy ebben a községben nemigen szedik az erdei gombát. A gönyûihez hasonló vegyes erdõ a Kisalföldön nem gyakori, az itteni nép ezért inkább legelõn, réten gombászik. Nagy szerencse ez, mert például a Bakonyban, az amúgy elsõrangú gombászhelynek számító Fenyõfõ-Vinye-Sándormajor környékén a múltkor több levágott tönköt találtam, mint ép gombát. Sajnos, a fél Gyõr ide jár gombát szedni...
A gönyûi erdeifenyõ-tölgy erdõben a legtöbb gomba a vaddisznótúrásos helyek körül található, ahol vagy nincs fû, vagy kevés és alacsony, és moha is tenyészik. A sûrû, nagyra nõtt aljnövényzet egyébként se kedvezõ. Az ilyen helyeken nem nagyon érdemes keresgélni. A disznókra kezdetben haragudtam, mert helyenként valósággal felszántották az erdõ talaját. Feltételeztem, hogy õk is "gombásztak", felzabálták elõlem a gombát. Késõbb, a sok gomba láttán rájöttem, hogy nem ez a helyzet. Ha esznek is gombát a vaddisznók, nyilván csak keveset. Van valami csípõs tejnedvû tejelõgomba faj is a túrásos helyeken, méghozzá iszonyú tömegben. Ha ehetõ lenne, zsákszám lehetne szedni. Fehéres, vagy barnás kalapú, vaskos, zömök -van közte kistányér nagyságú is.
Nem tudom, gombász kollégáimnak is szöget ütött-e már a fejébe, nekem igen: érdekes, hogy a rizike színezete, naracs és répavörös, meg zöldes színei teljesen megegyeznek az erdeifenyõ "színvilágával", mellyel ez a gomba szimbiózisban él. Vajon a vak véletlen mûve ez? Talán valamiféle "mimikrirõl" van szó, hogy a gomba nehezen észrevehetõ legyen a hasonló színû lehullt kéregdarabok mellett?
A vörös nyálkásgomba külön téma, és ebben szeretném is a kollégák segítségét kérni. A gombászkönyv szerint igen jó, ehetõ gomba. Én sajnos még nem próbáltam ki, és most már aktuális a kipróbálás, annál inkább, mert elég sok van ebbõl a gombából az elõbb említett erdõben. A szakkönyv szerint ez a faj összetéveszthetetlen. A súlyosan mérgezõk között egy van szerintem, ami kissé emlékeztet rá: a mérges pókhálósgomba (másképpen mérges bõrgomba)
Igaz, ez utóbbinak nem mélyen lefutók a lemezei, és a termõhelye is más: tölgyfák alatt terem, míg a nyálkásgomba fenyõvel gyökérkapcsolt.
Mégis aggódok egy kicsit. Van valaki a kollégák között, aki találkozott már a mérges pókhálósgombával? Én még sohasem láttam. A szakirodalom szerint ritka, magasabb hegyvidéki faj. Másrészrõl azt írják, melegkedvelõ. Nekem ez nem áll össze.
Még annyit, hogy a rizikébõl pörkölt, az õzlábból rántott gomba lett. Bár "mesterem", Dr. Krébecz Jenõ azt írja Gombaatlaszában, hogy a rántott rizikénél különb ízû gombásétel nemigen van.
Biztos igaz, bár én rántva még nem fogyasztottam rizikét. A rántott õzláb kalapról azonban bátran kijelentem, hogy KIRÁLY. Maximálisan finom csemege.

Jó kis cikk: " Nagyon száraz volt a nyár, így most egyszerre nõ mindenféle gomba."

Pedig idén írták... nem is értem.

Sajnos véget ért a gyertyán - tölgy régióban a kb. egy, Miskolc térségében 1,5 hónapja tartó gombaszezon (egyelõre?) Bükkös, magasabban fekvõ régiót nézd meg, ott még szerintem most is van vargánya, és még lesz is, hiszen az ízletes vargánya a hûvösebb idõben is elõjön. Sajnos ez a gomba csak foltszerûen, helyenként fordul elõ nagyobb számban a Bükk hegységben. Nyári vargánya is lehet még ha az idõjárás kegyes lesz hozzánk, még októberben is van, ha nem is minden évben. (Ez egy sokkal gyakoribb, sokkal több helyen nagyobb számban elõforduló vargánya.Bronzos vargányára szeptember második felétõl már általában hûvös az idõ...) Tavaly november 20 .- a körül voltak napok, amikor melegebb délies tölgyesekben találtak, (nyári vargányát) pl. Kisgyõrnél egy furikkal szedett valaki. Persze ezek igazi ritka elõfordulások felénk ilyen késõi idõszakban. Aztán jönnek az õszi fajok, az igazi fajgazdagság csak most kezdõdne, ha esõ lenne.

Ebben az esõs idõben tényleg sok gomba terem. Vigyázatok a megevésével, mert erre délen is sok gomba "üti fel a fejét" és sajnos vannak balesetek.
Link

Sziasztok,

Tegnap felugrottam a Bükkbe, de sajnos a régebbi szerencsés helyeimen sajnos nem volt se vargánya, se varashátú galambgomba. Végül szedtem egy jó adag trombitagombát, már száradnak.

Rengeteg gyilkos galóca volt viszont, a fenyves részen pedig valami nagyra növõ, pikkelyes hátú gomba, ami hasonlított kicsit a piruló galócára és az õzlábra is, valahogy mintha a kettõ között lett volna kinézetben. Ez mi lehetett? Sajnos nem volt nálam gép.
Volt még pár elöregedett óriáspöfeteg, sok kicsi tüskés, meg egy helyen sok sárga korallgomba. Ja és egy pár hatalmas döggomba is

A telekrõl hazaindulás elõtt 37 nagy kócsag egerészett a szomszéd maglucerna táblán. A szürke gémeket km-es távolságról nem tudom számolni: nem látszanak. A rágcsáló invázió olyan mértékû, hogy a madarak beállnak a tábla embertõl legzavartalanabb közepébe, majd szinte lépniük sem kell és jóllaknak. A tábla széle felé nem is láttam õket.

Útszéli bokrokon látok rengeteg pókhálót. Legutóbb barátnõmet vártam a suli elõtt elsõ nap. Tele volt a bokor hálóval. Tiszta nat geo. Simán el lehetne nézelõdni rajtuk órákig. Míg ott vártam épp fogott is az egyik pók egy legyet. Mamáméknál a szõlõben telepedtek meg páran. Ott el is szórakoztam az etetésükkel

Nagyon szép együttélés, a növényekkel. Nagyon hasznosak, sok szúnyogot,rovart esznek meg. A hálóban elfoglalt helyzetük általában fejjel lefelé. Ha menekülni kell, akkor a fõfonál felé általában felfelé pozicionálnak.

Van a kertünkben egy nagy buxus bokor. Link Minden évben pókok tucatjai lelnek itt élõhelyet. Idén kb 60-80 pókháló lehet. Link Link Többen borzonganak a látványtól, mi is mindig körültekintõen közelítjük meg a bokrot. Vannak köztük akik vízszintesen Link ,mások inkább függõlegesen szeretik élni az életüket. Link Kedvenc foglalatosságunk, amikor elkapott legyekkel etetjük õket, a gyerekeim tátott szájjal szokták bámulni a pókok mozdulatgyorsaságát.
Õ pedig ma reggelre szõtte össze a hinta kötelét a tartó oszloppal... Link

Köszi a választ, így már érthetõbb. Tudok a kaszói viperáról, idén sajnos csak átutazóban jártam arra, ezért nem találkoztam velük. A zalai és az országos sajtó is tele volt azzal, hogy "elszaporodtak" a kígyók, mindenféle ökörséget összehordtak. Vannak (vagyunk) néhányan, akik sokat dolgoznak azért, hogy megõrizzék a viperákat, és eloszlassák a rossz hírüket. A marásuk sem olyan vészes, mint hiszik, persze azért nem kell kipróbálni. Sokszor az ellenszérumnak károsabb hatása van. Nekem ma egy gyönyörû fiatal rézsiklóhoz volt szerencsém.

Elterjedést az ország többi részéhez viszonyítva gondoltam. Nem tudom mennyire vagy jártas a környéken, látom a viszonylag közeli Letenyérõl írsz. Itt a Baláta-tónál (természetvédelmi terület) és környékén elõfordul keresztes vipera, és igazából különösebben nagy szerencse sem kell ahhoz, hogy találkozz vele.
Szóval én sosem nyúlok kaszói erdõben olyan helyre amit nem látok rendesen, épp ezért a gombát sem vágom ki a talajból. Véletlen sem szeretnék vipera marást az erdõ közepén.
És mint már mondtam, szerintem nincs jelentõsége, hogy a tönk alja talajban marad e vagy sem.

Azt meg mire alapozod, hogy elterjedtek a viperák? Vannak korábbi és mostani állományadataid? Jól jönnének a terület fenntartási tervéhez.
És ennek mi köze a késsel gombaszedéshez? Esetleg megvárja a vipera a gombaszedõt, és orvul megmarja?

Természetesen a gombák spórákkal szaporodnak, csak egy kicsit másképpen, mint ahogyan sokan képzelik. Nem véletlen a milliárdos spóraszám: A kedvezõ - továbbélésre alkalmas hely elfoglalása a cél. A konkurencia nagyon nagy, más gombafajok is pályáznak ugyanarra a helyre ugyanazzal az elárasztásos módszerrel. A hab a tortán, hogy két, eltérõ ivarú spórának kell kicsíráznia (amelyek növekedési képessége önmagában egy-két mm) ugyanazon a helyen ahhoz, hogy az ellenivarú fonalak összenõve két sejtmagos sejteket alkotva életképes telepeket hozzanak létre (bazídiumos gombák), vagy két ellenivarú, önállóan is életképes egyednek azonos helyen élése, majd a fél kromoszómaszámú sejteknek a termõtestképzéshez a termõtestekben való összeolvadása szükséges a szaporodáshoz (tömlõs gombák). Ne menjünk nagyon bele a gombák nemi életébe

Szerintem ettõl nem sérül a telep. Sosem értettem azokat akik ezt mondják, ezek a gombák spórával szaporodnak. Akkor mi baja lenne a terepnek ettõl? Tönköt itt a környéken úgy nagyjából senki sem hagyja a talajban, mégis tele vannak az erdõk, csak sajnos rengetegen járnak és nehéz jókor menni. Sokan ebbõl élnek, hallottam olyat aki tavaly 1,5 milló Ft értékben adott el vargányát. Kaszó környéki erdõkben nem is ajánlott késsel kivágni a talajból, elterjedtek a viperák.
Egyébként az erdõben szoktam megtisztítani kiszedés után azonnal, hogy ne legyen földes egyik a másiktól..múltkor itthon maradt a kés.

A legeltetõ állattartás visszaszorulása is oka a mezei gombák csökkenésének. Bizony nálunk is ez a tendencia, jó 15 éve még több volt a legelõ, és a mezei gomba is.

A Kelet-Mecsekben nincs ilyen kõbánya terep, a Bükkben annál inkább. Egyébként a Kelet-Mecsek után a Bükk a kedvenc hegységem, kár, hogy messze van és ritkán jutok oda.

A szegfûgombát a tönkjén körömmel elcsípve szedem én is. Az oka nem a gomba vegetatív részének a védelme, hanem az így biztosítható tisztaság. Idõben sem hosszabb, mint kitépni a gombát, utána lecsípni a tönk végét. A szegfûgomba felénk tizenéve gyakorlatilag eltûnt, de tavaly õsszel és az idén ismét tömegesen megjelent. Az eltûnés oka nem a nagy tömegû gyûjtés, hanem az a fránya idõjárás.

A szedés módja közömbös, hogy a gombát kifordítod, vagy a tönköt vágod el: Kinek a pap, kinek a papné. Egy lényeges dolog van: a kosárba/szatyorba már tisztán, mondhatni konyhakészen kerüljön be a gomba. A lemezek közé kerülõ föld, korhadék kínkeservesen távolítható el. Sok felesleges munkától megkíméli magát az ember, ha tisztítva szedi a gombát.

Nagy kedvencem a lilatönkû pereszke, örülök hogy õ is így "viselkedik". A szegfûgomba felvetésemre mi a véleményed? Ott valahogy túl brutális tönkkel szedni, nagyon sérül szerintem....
Váraljamet! Egyes savanyú talajú, meredek terepen nem találsz avart, ott az avatott szemnek minden feltûnik. A kiemelt tönk helyét én is be szoktam takarni.

Mindenki úgy szedi, ahogy megszokta, maradjunk annyiban. Én is több mint 15 éve szedem.
Ha idejönnél a helyeimre, akkor itt se látnál levágott tönköket, mert betakarom falevéllel, földdel, hogy az utánam jövõk legyenek abban a hitben, hogy arra most nincs semmi.

Semmi jelentõsége nincs a gomba szempontjából, hogy levágod és bennhagyod a tönk tövét, vagy kiemeled mindenestõl a földbõl. A termés mennyisége szempontjából viszont nem mindegy, hogy leszeded-e, vagy sem. Ha a helyén öregszik el, addig, amíg el nem pusztul a termõtest, folyamatosan veszi fel a tápanyagot a vegetatív gombafonalakból. A gombász ember szemével nézve "elpocsékolódik" a tápanyag. Ha nincs, ami a tápanyagot felvegye, kedvezõ idõjárás esetén újabb és újabb termõtestek képzésére serkenti a gombát.

A mezei gombák közül a lilatönkû pereszke kedvezõ idõjárás esetén (tartós nyirkos ködös idõ, éjszaka 1 - 2 oC, de fagymentes) képes folyamatosan teremni, ha 4 - 5 naponta leszedjük. Ha a helyén öregszik el, kb. két hetes ciklusidõvel, hullámokban terem.

A gomba tönk berohadása is károkkal jár, ezért nem ajánlják a bennhagyását a tönknek. Ne felejtsd, hogy nem elöregedett gombát szedsz, ami már széthulló állapotban van, hanem fejlõdésben lévõt, így teljesen más a tönköt bennhagyni, mintha elvégezte volna a tényleges funkcióját a termõtest. Különben mint írtam nem az aktuális módi utána megyek....

Cirka húsz éve így szedem, ugyanazokon a helyeken (is). Alig látok mostanában talajban hagyott levágott tönköt , nem mondhatnám jellemzõnek a tönk bennhagyását. A "mostanában már nincs annyi gomba" a "bezzeg régen micsoda telek voltak" nép hiedelem testvére. A viszonylag jó gombászév ellenére voltak helyek ahol szinte semmi nem volt, más években azok is jók általában. Rengeteg tényezõn múlik a gombák mennyisége, ebbõl egy dolog hogy mennyien szedik. A népszerû, könnyen megközelíthetõ , sokak által járt helyeket soha nem volt célszerû látogatni. Vargányánál pedig igaz (lehet) a tétel, ezt más rendszeresen gombászók is állítják: A rendszeres szedéssel több termés takarítható be, mint a rendszertelenül szedett , hanyagolt helyekrõl. Egy átlagos falu széli tölgyes is ontja a vargányákat évszázadok óta, kedvezõ idõszakban , ott sincs kevesebb, mint a soha nem járt vadonban, más kérdés, hogy leszed(het)ik elõled.. A rókagomba más téma, az lassabban reprodukálja a termõtestet. Míg a vargánya már másnap szedhetõ, sõt nagy melegben kifejlett méretû gombát ad, a rókának legalább napok kellenek szedés után.

Szakvélemény is lehet marhaság. A tönk kiemelésével, lehet óvatós és nem, mindegy, mindenképp a földben levõ gombafonalak károsodásával jár. Galócák határozásánál lehet haszna a kiemelésnek, hogy a tönk alját jól lássuk.
Szedd évekig azon a helyen így és akkor majd meglátod. Nálunk a "népszerû" helyeken, ahol még tíz éve hemzsegtek a gombák, mostanában már finoman szólva sem.
Pl. csak idén 6-szor szedtem rókagombát egy kb. 50*30 cm-es foltban, vargánya pedig egy kb. 5 m^2-en 4-szer! Ennyit arról, hogy "a tönköt bennhagyva, levágva, mert az olyan, mintha ott öregedne el a gomba, úgy nincs fokozottabb termõtest produktum".
Én mindig a késsel történõ gombaszedést fogom javasolni.

A legújabb szakvélemények szerint a tönköt óvatosan kimozgatva, kevés sérülést okozva kiemelve kell a gomba termõtestet szedni. A vargányát mindig is így szedtem, akármi is volt a módi. Gyakorlatilag egy hónapja járok ugyanarra a helyre, eleinte naponta, kétnaponta, késõbb már ritkábban, most a szél, és csapadék hiány miatt már nem mentem több mint egy hete. (Szárított róka lenne még.) . Folyamatosan volt termõtest képzés a nyári vargányánál, késõbb megjelent a bronzos is, volt egy négy - öt napos igazi tömeges jelleg, amikor egy jó foltra érve pár négyzetméterekrõl lehetett szedni. Csak szedtem és tisztítottam egy helyben sokáig. Ugyanez ismétlõdött, a következõ alkalmakkor, majd szórványosabbá vált a gomba termés. Ekkor már az addig nem járt helyekre is ellátogattam, és még annyi gomba sem volt mint a sokat szedett helyen. Nyugodtam mondhatom, a vargányának nem hogy nem árt, de még "használ" is a szedés, mert több termõtest képzésre serkenti. Számos más gombász osztja ezt a megállapítást. Viszont nem a tönköt bennhagyva, levágva, mert az olyan, mintha ott öregedne el a gomba, úgy nincs fokozottabb termõtest produktum! Természetesen határa mindennek van, szétdúlt, széttaposott helyeken azért megsínyli a nagy igénybevételt, és azért nincs mindig ilyen erõs növekedés, termõtest képzés mint az extra ideális idõszakban volt. Szerencsére ezt a helyet nagyon kevesen látogatják, nem egy barátságos, igazi zergés rész.
A Miki 17 gombaszedése nem túl szerencsés szvsz, mert ha tisztán szedjük, a helyszínen lehámozva a tönkrõl a szennyezõdést , otthon sokkal kevesebb vele munka, nem kenik össze egymást. Régen rossz ha mosogatni, fõleg ha áztatni kell. Komoly minõségrontó tényezõ.

Vannak általam látogatott szegfûgomba telepek, azokat viszont ollóval szedem. Helyes eljárás ez, hogy a tönk ott marad? (mondjuk úgy tapasztalom nem sínylik meg ....)

Úgy is mondhatjuk, de egy idõ után már neki se marad semmi a jó helybõl. Az eltüntetéshez elég egy kevés levéllel letakarni.

Olyan jó gombászós helye van, hogy nyomát sem akarja hagyni, amit onnan felszedett - nehogy mások is megtudják a tuti helyet. Lehet, hogy el is gereblyézi maga után a földet.

Elég rondán szedsz gombát. Késsel kéne levágni, mert így eléggé sérül a telep.

Tele az erdõ vargányával: Link
Egész nyáron sok volt, de kukacos.. Most végre jó, szép egészséges a nagy része.

"a sok baromság nyugatról gyûrûzik be": Túl szoktunk lihegni mindent a nagy megfelelési kényszerben. Akár most nyugat, akár régebben kelet felé. Esetleg a gondolkodás nélküli "kevés van belõle - védeni kell" szokásos emberi hülyeségrõl van szó. Pl. a hörcsög Romániában védett, ha nálunk megjelenik, hatalmas károkat okoz.

A császárgomba nálunk és északabbra nem azért ritka, vagy idõszakosan megjelenõ, mert kihalás szélén lévõ faj, hanem azért, mert nem ez a klíma a faj klímaigénye, klímaoptimuma. Olaszországba pl. Marokkóból importálják.

Ennél nagyobb baromság pl, hogy a Fekete tenger tokféléit már régen védelem alá helyezték Mo-on: A Vaskapu szabályozása miatt felgyorsult vízsebesség miatt nem voltak képesek a felsõbb ívóhelyekre feljutni. Ha az egy - két feljutó példányt a halászok, horgászok véletlen kifogják, a faj szempontjából teljesen érdektelen volt: - már régóta a román szakaszon ívnak. Jelenleg ez az indoklás már nem érvényes: világszerte védelem alatt állnak.

Igen, ha védeni akarják a császárt ez, és hasonló erdõvédelmi intézkedések érhetnek valamit. Semmiképpen nem a termõtest védelme. Ilyen meleg , nedvesebb években közönséges ez a gomba a bükki dombvidéken,az itteni melegebb hegyvidéki tölgyesekben. Nonszensz, olyan mintha egy fának a termését védenénk a fát magát nem. Ha kiebrudalnák a pestisként terjedõ akácot, és a nyomorult, semminekvaló kéttûs fenyõket legalább a BNP területérõl, és az õshonos tölgyet telepítenék vissza a helyére máris többet érne minden termõtest védelemnél. (Vannak ahol a tájidegen fafajták fontos szerepet töltenek be, más nem nagyon él meg, pl. homoki erdõk.)Egyébként a sok baromság nyugatról gyûrûzik be. Ott az északabbi területeken igen ritka a császár, tehát védjük mi is, onnan jött az állami erdõkben szedhetõ 2kg/nap/ kopp gomba limitálás is. Számos jóval ritkább gomba van ami nem áll védelem alatt.

Császárgombát nem pár közönséges? csillaggombát találtam.
Link

Emellett már találkoztam az út melletti réten õszi kikericcsel is.

Elõbújt (viszonylag nagy tömegben) a császárgomba is a Bükkben (ami elvileg itt nincs is a "tudósok" szerint). Lassan 1 éve védett ez a gyökérkapcsolt gomba. Az én értelmezésem szerint azt jelenti: Nem szabad felõle kivágni az erdõt !!

Gomba, a nemesebb fajából.

A hétvégén bele tellett pár órámba, mire valamennyire helyreállítottam a kertünkbe a gyepet. Ugyanis pár betolakodó vadmalac jól feltúrta. És nemcsak a kert végében, a háztól 10 méterre is idemerészkedtek, pedig csak a kicsik juthattak át a kerítés alatt.

Ki tudja milyen kincs lehet a felszín alatt, amirõl nem is tudok.

De aranyos, sunyi nézése van!Egy karcsú fiatalember, és milyen tiszta állat.
A holló a róka után áttérhetünk a sajtokra.

Rókakoma Link Link Link

Madarak gyümölcsevése megerõsítve: felénk a verebek már harmadik éve tönkre teszik a Csabagyöngye szõlõnket. Gyakorlatilag nincs olyan fürt, amibe bele nem kóstolnának. Korábban ilyen nem fordult elõ. Érdekes, hogy a késõbbi fajtákat, fõleg pedig a színes bogyójúakat nem bántják.

A pocokmennyiség olyan, hogy minden fûnyíráskor élve ledarálok egyet-kettõt. Természetes elhullásuk is jelentõs, sok dögöt találok a nyírt füvön is. Remélem, ez már a populáció összeomlásának a jele. Az ölyveknek kirakott T fák szinte üresek: elteltek, jóllakottak a madarak is.

A rókaszaporulatnak is jelentõsnek kell lennie. Valahol olvastam, hogy a tél végi rágcsálómennyiségbõl bevitt hormontartalom határozza meg az alomszámukat. A nagy rágcsálómennyiség nyáron pedig a mezei nyúl populációt is védi: háromszor jóllakik a róka egerekbõl, pockokból, míg belebotlana egy kisnyúlba. Vadászok, mi a tapasztalat?

Szarvas: az egyik gólyánk itt maradt. A párja aug. 23-án ment el. Tavaly is itt telelt egy gólya a halastavaknál. A szomszéd maglucerna táblát hamarosan aratják. Tavasszal is kócsagok és gémek tömege egerészett rajta folyamatosan, most õsszel sem lesz másképpen.