Bioszféra

Tegnap a komposzt megbontása közben a szokásos cserebogár (rózsabogár) pajorok mellett találtam egy hatalmas pajort: hüvelykujjnyi méretűt (elég lapát nagy kezem van, az ujjaim nem éppen zongora művészekéhez hasonlók).  Milyen faj lehet? Ha a rigók még nem ették ki a vödörből, lefényképezem. 

Közben ötkilencesig megtaláltam. Tüskés rablópoloska (Nagusta goedelii)

Kössz a tippeket

Hát ő meg ki? 

Link
Link
Az egyik beköltöztetett növényen volt. Van tippem, de nem akarom befolyásolni a válaszokat  Előre is köszi!

szép bronzos vareszokra vigyázott a párduc!  A galóca amúgy egy jó vargánya jelző ugy általában.  A piruló, a császár , de a gyilkos is. Persze ez az infó inkább az újonnan felfedezni kívánt helyeken adhat fontos támpontot. A császárgalóca, és a bronzos vargánya kifejezetten egy területen található, ilyen vénasszonyok nyara időszakban szinte minden nap kedvem volna keresni őket ha tehetném. A gyilkos galóca sajnos szinte egyáltalán nem válogat , míg az említett fajtársaik a savanyú talajú erdőkben találhatók  , addig gyilkos galócát találtam már mezőségi erdőben is , ahol szinte csak avarbontó gombák vannak, de mezőn, ligetes tölgyes közelében is..! Tehát nem válogat az erdőtalajban,  ez is fokozza a veszélyességét.
Egyébként sokan keseregnek a császárgalóca (császárgomba) védetté tételén. Én nem élem meg nagy veszteségként, ugyan nem vagyok egy gasztronómiai fenomén, de nekem nyersen salátának tetszett csak igazán, a többi , belőle készült étel nekem nem egy nagy szám. Egyébként a termőhely védelem sokkal többet ér a termőtest védelemnél, felénk itt a Bükkalján nem számít egy ritka gombafajnak. Ha a sok nyomorék akácost kiváltanák végre tölgyesre, amik a többi lelőhelyhez hasonló domboldalakon éktelenkednek, többet érne ezer év termőtest védelemnél.

Felénk (Karancs-hegy környéke) szeptember legvégén és október legelején volt értékelhető szezon (vargányából). Október elsején ki is használtam a lehetőséget. Ahogy írtad, fenyő és tölgy határán több példány is a kosaramba került. Íme egy kép arról, hogy a galóca (párduc) és az "Igazi" jól megférnek egy helyen. Link

Igazi-holyva-forma (mint pl. Staphylinus caesareus)

A 3. kép alatt a megfejtés.

Találtam egy darázsszerű rovart. Valaki nem tudja esetlég a magyar nevét?

Link
Link
Link

Érdemes akkor extra nyitott szemmel járni a környéket, mert a légyölő galóca közelében előfordulhat ízletes vargánya is! Igen hasonló az előfordulási helyük, úgymond egymás "jelző" gombái. Az ízletes vargánya rafinált, gyakran csak a fenyőtű avart tolja fel egy picit , arról kell észre venni hogy ott van őkelme. Sajnos a Bükkben kevés a savanyú talajú fenyves , bükkös, tudok ugyan néhányat , de igen időigényes a megközelítése. Érdemes még azt is tudni, hogy az ízletes vargánya (ellentétben a legtöbb rokonával) kifejezetten a hűvösebb időben fejleszt termőtestet, tehát a fagyokig lehet rá számítani.
Szörnyű rossz gombász év van térségemben! Májusban volt egy kevés kukacfészek vargánya, majd a nyáron semmi, és most ősszel is elfelejtett előjönni . Októberben a bronzos vargánya , és a császárgalóca inspirál igazán (utóbbi természetesen mint fotózás.), szinte minden évben van hozzájuk szerencsém, az idén rebetli... Van persze kevés potypinka (gyűrűs tuskógomba) , már volt egy hullám fenyőtinóru, és az egyik kedvencem, a lilatönkű pereszke is adott már egy keveset. 

A szeptemberi esők szerencsére megmentették a gombaszezont, mindenfelé sok most a gomba. A kertemben pl. a kerti csiperke mellett meglepetésemre a lila pereszke is megjelent. A mai napra betervezett bakonyi (Cuha-völgy) kirándulásunkból is végül gombászás lett. Az eredeti tervet megváltoztatva a fenyőfői ősfenyvesben tettünk kb. másfél órás kirándulást. Tapasztalatom szerint mérsékelt mennyiségű őzláb mellett sok a fenyőtinóru. Emellett láttam molyhos tinórukat és szürke tölcsérgombát, piruló galócát is. Meg rengeteg sok kisebb, jelentéktelen gombát, melyeket nem igazán ismerek. Külön érdekességképp elég sok légyölő galócát találtam. Ennek a ritka, hegyvidéki ill. északi gombafajnak a környékemen ez az egyetlen, általam ismert termőhelye. Nem tudtam megállni, hogy egy ilyen szép piros, fehér pöttyös kalapú "mesegombát" szatyorba tegyek (mit szólt volna hozzá a hivatásos gombaszakértő?)
Na, nem megenni  -csak gyönyörködni benne.

Üdv a tavalyi világunkban

Itt továbbra is csak egy-kettő poroszkál.

Na most lett elég ezekből a büdös, mocskos [és amit még el tudtok képzelni] poloskákból. Mindenhol ott vannak, a szabadban, a lakásban, a ruhák között, a függönyön, mindenhol... ma arra értem be a munkahelyre, hogy az ingemen/ből mászik egy... azt a szagot, amit eresztett, nem kívánom senkinek, még most is hányingerem van.

Valóban... Bocsánat, elnéztem. 

Lehet, hogy vannak kínos hozzászólásaim, de te nem az enyémet linkelted be...

Az óriáspöfi nitrofil, és a bodza is. A színesfémek jelenlétéről a termőhelyein még régen, az Élet-és-tudományban olvastam, lehet, hogy azóta már nem érvényes...
Most ez az Általatok referált cikk csak az óriáspöfeteg  fém-akkumuláló képességéről ír, de ami sok gombára jellemző; és tárgyalják a gyógygomba-tulajdonságait is, amiről másutt már többször olvastam.

Így ez a hsz-ed elég kínos: Link
Kénytelen leszek kevésbé elhinni, amit írsz.

Itt poloskából ipari mennyiség van. Alig lehet szellőztetni szúnyogháló ellenére.  Kis túlzással miattuk is lehetne permetezni, mint a szúnyog ellen.

Ellenben szűkebb környezetemben arról tudok beszámolni, hogy rengeteg a poloska (mondjuk úgy, hogy nem kedvelem őket...), és szúnyogból is annyi van, mint egész nyáron se. Mondjuk katicákat nem láttam én sem. Biztos a poloskák fölzabálták őket

Az. Az, hogy szereti a bodzát egy másik dolog. Több mint 25 éve szedem, hallottam már egy-két badarságot ezzel kapcsolatban. Sokan például nem hiszik el, hogy előjön május elején, pedig szedtem már áprilisban is. Amilyen nagy, olyan trükkös.

Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért utánajártam, és egyelőre ezt találtam: Link
"Rimóczi (1987) also did not rule out facultative mycorrhizal relationships in the case of C. gigantea (Batsch: Pers.) Lloyd, but that was purely speculative."
Szóval maradok annál, hogy az óriás pöfi lebontó.

Én is éppen a napokban mondtam a feleségemnek, hogy tavaly, meg tavalyelőtt ilyenkor már seprűvel kellett a ház falairől sepregetni a címeres poloskát, meg a harlekineket, most meg egy-két poloska lézeng csak, a pöttyösökből nem is láttam tán még egyet sem. Remélem így is marad....

Idén még nem láttam egyet sem, de tavaly (meg előtte is) valamikor ilyenkor volt harlekinkatica invázió. Csak nem a januári zimankó vitte el őket?

Ma reggel 7 felé 4 daru?  madarat láttam repülni nyugat-délnyugat felé ( gemenci ártér?). Érdekes volt a majd méterre előre nyúló nyakuk-fejük, amúgy fehéres tollazatuk volt.
Most még látni fecskéket lavírozni a déli égbolton. Mikor is fognak elköltözni? + 20 fok fölött vagyunk per pill.

Az egy hálás gombafaj. Összetéveszthetetlen, tömeges, és elég jó izű is, főleg fiatalon. Érdekes, hogy ennél a közepes méretűnek leírt gombánál előfordul óriásnövés. Egyszer a csopaki Kopasz-hegyen olyan 20 cm körüli kalapátmérőjű fenyőtinórukat találtam.

Köszönjük ezt a kitűnő, szakszerű leírást! Érdemben nem tudok semmit hozzátenni ehhez, viszont elmesélem két esetemet a sárga csiperkékkel. Az első a Balatonhoz kötődik. Csopak és Balatonarács (B. Füred) között van a Szt. Péter hegy. A hegygerincen tizenéves koromban gyakran végigmentünk, egyik fő kiránduló útvonalunk volt a vadcsapásra emlékeztető, erősen benőtt ösvény ellenére.
Viszonylag fiatal tölgyes van itt sovány, köves talajon, és -ahogy tölgyerdőhöz illik- dús aljnövényzet. Ezen a területen iszonyú sok csiperke szokott néha lenni. Ezek a gombák magas, karcsú tönkűek, kalapjuk nagy és vékony húsú, oldalról nézve kissé szögletes, harang alakú. Messziről is nagyon feltűnőek, a nagy őzlábhoz hasonlóan. Enyhe sárgulás mindig mutatkozott rajtuk, de jól meg kellett nézni a gombát, hogy az ember megtalálja. Illata elsőre kellemes, ánizsos, ami alatt viszont ott lappangott az említett vegyszerszag. Meg kell mondjam, én mint erdőszéli csiperkét azonosítottam.
Egyszer megsütöttünk olajban néhány kalapot, a vegyszerillat ettől sokkal erősebbé vált. Sajnos, ezzel nem törődve ettem a "csemegéből", jött is utána a kis Vuk. Egyetlen esetem  volt az életben, mikor enyhe gombamérgezést kaptam. Megjegyzem, éppen a melegítés hatására felismerhetőbbé váló rossz szag miatt a mikrózást remek ötletnek tartom.
Máskor, még általános iskolás koromban az egyik győri temetőbe kísértem el a nagymamámat. Ott jó, humuszos talajon egy helyütt annyi gyönyörű, dundi csiperkét találtam, hogy még... Szerencsére akkorra már kiolvastam egy gombászkönyvet, hallottam a sárguló csiperkéről. Na, ezek a gombák úgy sárgultak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A nagymamám, szegény, csak a kerti csiperkét ismerte, és persze ehetőnek ismerte. Alig tudtam lebeszélni, hogy hazavigye és elkészítse a "jó" gombát...

Igen, már pénteken is voltak: Link 

Felénk nyárfa érdestinóru, a szegfűgomba és a tarlóőzláb jött elő. A szegfű mérgező párjával, a mezei tölcsérgombával együtt. Nagyon vigyázzon mindenki a szegfűgomba gyűjtésénél.

Tegnapelőtt sok fenyőtinórut találtunk.

Nálunk már van ízletes vargánya is, vasárnap délután szedtem, pedig előttem sokan járták az erdőt. Akadt rókagomba és trombita is.

Szerkesztési időn túl:

Nem gyakorlom a szakellenőri képesítésemet, egy panel konyhája nem arra való, de ha találkozok valakivel pár szatyor gombával együtt, akiről lerí, hogy szupermarketben szerzett a gombaismerete, "szolgálatba helyezem magam" és több - kevesebb rábeszélés után megvizsgálom a gombákat. Pl. egy Tisza - túra során egy szatyor "csiperkében" egyetlen darab csiperkét sem találtam, de különböző tarló őzláb fajokbólrengeteget, meg néhány őzlábgalócát. A gombapöri csak elkészült.

Több sárguló faj van, mindegyik büdös, "gyógyszertár" szagú. Hamarabb szoktak megjelenni, mint az ehető csiperkék. Az ENYHÉN mérgező (EGYESEKNÉL gyomor - bélbántalmakat, hányingert, hasmenést okozHATnak) sárguló fajoknak a húsa sárgul, legkifejezettebben a tönk aljánál megvágva. Az elöregedett példányok esetében ez nem feltétlen észlelhető, de minek szed a zember elöregedett gombát, különösen, ha meg sem szagolja? 

Az erdőszéli csiperkének a kalapbőre sárgul, a húsa nem. A lemezei fiatalon szürkések, a sárgulóé rózsaszín. Elöregedve mindkettő lemezei sötétbarnák.  Az erdőszéli illata ánizsos, a sárguló fajoké "gyógyszertár" szagú.

Az egyedüli csiperke, amelynek a húsa is sárgul kissé, de csak a tönk tövén megvágva, foltokban és nem teljes keresztmetszetben, a nagyspórás csiperke.

Egy könnyű teszt annak eldöntésére egy csiperke fiatal példányánál, hogy sárguló, vagy sem, a bimbós gombafej  kalap szélét megdörzsölöd. A sárguló fajoknál  AZONNAL besárgul. Az öregebb példányoknál ez nem feltétlen jelentkezik. Később ez a sárga szín eltűnik, tehát ezeket a gombákat AZONNAL a szedés alatt ki kell dobni. A sárguló fajok általában tömegesen, boszorkány körökben jelennek meg. Ha egy körön néhány példányon látod ezeket a kifejezetten sárgulókra jellemző reakciókat, tovább kell állni, az egész kör egyetlen egyed termése. A sárguló fajokat (sárguló, tintaszagú, karbolszagú, stb.) a szedés helyén kell kidobálni - még a kosárba rakás előtt.

Azért sárgul az rendesen a tintaszag mellé. Kezdő gombászként szedtem egy nagy kosár csiperkét mire hazaértem besárgult , mind tintaszagú volt. Kinn nem tűnt föl örültem, hogy végre találtam - szedhettem gombát.
Pénteken én szedtem csiperkét + szegfűgombát is. 

Remek ötlet! Köszi Most úgyis van rengeteg csiperke, kipróbálom a héten (ha tényleg beléjük botlom...)

A csiperkét főzés előtt érdemes külön egy jól zárható dobozban (!) betenni a mikróba 10-15 másodpercre.
Szépen kiereszti az illatát. (nyitva NE próbáljátok meg, a mikró büdös lesz!)
Utána irány a kert, ott szimatolj bele, mert a szoba is büdös lesz, ha tintaszagú volt a dobozban!
Ha az illata OK, akkor az erdőszéli csoportba tartozott.
Azt mondta Rimóczi Prof. úr, hogy >80 csiperkefaj van kis Hazánkban,  én ezért tartom a mikrót jobb tesztnek, mint a részletes vonatkozó gombaismeretet...

Amikor egy adag gombás tojásba kerül véletlenül egy darab tintaszagú csiperke... ejj, de bosszantó!

Köszönöm szépen a listát!  A szilekből megpróbálok lépcsőt készíteni a kertben, és remélem segít a lista meggyőzni Húgomat is, hogy ez lesz a jó hasznosítás.
Most az átázott talaj remélem, tuskózni is enged majd.  Ilyenkor a többi fa gyökeréért aggódom, meg a közeli szép kis magoncokért, hogy szétásom őket.  Próbálom a tuskókat behasítani, hátha akkor beáznak, és begombásodnak egy kicsit. Komposzttal körbe - kupacolni is próbálom: korhadjon már szét... A tuja, cseresznye, kőris, juhar, vadszilva, som, kecskerágó tuskók két év alatt szépen megkorhadnak és kisvártatva el is tűnnek, a  galagonya és  az előző tulaj által   kivágott  tölgy is, tíz év alatt eltűnt. Az akác és a szil egészen reménytelen, ott állnak 12-14 év múltán is a meredek lejtőn, hiába cibálom - ütöm, meg se rezdül. Nyáron hiába próbálkoztam a csontszáraz, kérge-hántott régi tuskókkal, kiásni egyet sem sikerült. A kert végében a nagy kopácsolásom miatt  viszont felkerekedett a vakond, felköltözött a gyepre és betyárul feltúrta... Csak a vakondtúrásokon látszik, hogy dolgozni próbáltam.

Hát, a platán nálam nem igazán fog előfordulni, tekintve, hogy a fámat telepen szerzem be. Egyszer kerti vágásból származó nyírrel tüzeltem egy darabig. Szépen ég, de a fűtőértéke olyan, mint általában a puhafáké.
Egyébként engem érdekelnek a különleges tűzifa-féleségek, íme néhány:

Link

Nem gyakori tűzifa, de azért óvakodj a platántól! Tavaly hozzájutott egyik cimborám pár m3-hez (parkolót építettek Kazincbarcelonában, és a kivágott fát megkapták a dolgozók...), és volt alkalmam segíteni neki felaprítani.
Egy méteres átmérőjű tekét kb. 40-50 percig tartott szétszedni. Soha semmilyen fa nem szívatott még annyira meg (még az általad felsoroltak sem), mint ez! Horror, nap végére totál K.O. voltam.
Azóta "Óvakodj a platántól!" a mottóm ilyentájt

Az akác kugli viszonylag nehezen hasad, "szíjas"  Ami könnyen, szépen hasad, az a bükkfa. A legrosszabb a tökszáraz cser és tölgy, olyanok, mint a kő. A legeslegrosszabb pedig a gyertyán: csavarodott szálszerkezete miatt szárazon szinte hasíthatatlan.

Még szombaton, kezdtük a kertből kivett, lábon száradt szileket darabolni. A láncfűrész alig vitte el, két élezéssel, csak akkor lett sógor nyugodtabb, mikor egy akác került a lánc alá és szépen vágta. Ugyanez volt a hasogatással is. -  akácra ráütök, háromba esik.  A szilt meg alig vitte a fejsze, féltem hogy a tuskót hamarabb széjjelütöm, mint a felvágni valót...  Ezek U. procera szilek, 0,6 - másfél centis évgyűrű, 2 méteres friss  hajtások, aztán 17-20 évesen elszáradtak... de a fája olyan, mint a vas. Ugyanezen a meredek, agyagos, sovány terepen az akác jó, ha 3-4 mm évgyűrűt tud! - mind a kettő élénken sarjad,  a szilek életrevalósága és a fájuk minősége  mégis csodálatos.  Kár, hogy nem tudnak a mai, vegyszerekkel és aszályokkal terhes világban a szilfák nagyobbra nőni, hogy lehetne ipari fa belőlük...

Szentmihályi (aka gyűrűs tuskógomba) van dögivel, mint ahogy mezei szegfűgomba is.

Ennyi eső után jó lenne egy jó kis melegedés, aztán lehetne végre sok gombát látni, mert mostanában nem nagyon volt hozzá szerencsém.

Egyébként meg igen, mi is anno a Mátra északi oldalán viszonylag száraz időben találtunk jó nagy egészséges óriás pöfetegeket. Az egyik kedvencem rántva.

Idén megtáltosodtak a pöfetegek, régóta rögeszmém, hogy igazából nem jó nekik a túl sok eső. Már az ajándékozós fázisban járunk.
Link

Számomra újdonság, hogy a Magas-Tátrában megjelentek a kolduló vagy éppen csellel lopó rókák.
Először odasomfordálnak, bízva, hogy kapnak egy pár jó falatot, viszont egy óvatlan pillanatot kihasználva nem tétováznak azon, hogy akár az egész csomagot felkapják, és elszaladjanak vele.

Itt nagyon felelőtlenek voltunk. Könnyedén fölkaphatta, az övtáskánkat az összes pénzünkkel és iratunkkal, majd szaladhattunk volna utána az erdőbe.

Ez már egy másik róka, egy másik helyen. Már messziről kiszúrt minket, hogy megállunk pihenni, és szép lassan közelített minket.



Na vajon mi van a csomagban? ( a képen a kislányom)

Itt már szalad is a zsákmánnyal, ami szerencsére csak egy üres zacskó, viszont korábban még jó kis zamatos fasírtok voltak benne.



Az utóbbi esetet két videón is megörökítettük. Majd talán egyszer felkerül az is a világhálóra.

A képek nagyobb méretben a metnet galériában: Link

Ha már pók, nekünk vagy jó tíz éve egy ilyen darab volt a kertben. Link Apámék tavasszal eper töveket rendeltek, olaszból vagy spanyolból jött már, nem tudom, mindenesetre nem sokkal később megjelent egy viszonylag nagy (lótetűénél kb. kétszer nagyobb átmérőjű) járat, illetve a bejárata a közepesen kemény, agyagos földön a ganajnál. Nem foglalkoztunk vele, van benne valami, oszt' kész, bár érdekes volt, hogy meredeken, szinte egyenesen lefelé tartott... Nyár vége volt, a tavasz és a nyár is kifejezetten meleg volt.  No hát a tizenegynéhány éves fejem egy idő után nem nyugodott, csináltam némi szappanos vizet, majd jól "kimérgezem" én a bent lakót...! (lótetűre vagy valami ilyesmire számítottam, akkoriban sokat játszadoztam azokkal is) Aztán amikor pár perc múlva ez a dög kezdett el kimászni, egyrészt nagyon megijedtem (csak ne ugorjon az arcomra! - túl sok Alient néztem már akkor is :-))) ), másrészt viszont izgalmas volt, mert nagyon szerettem a pókokat, sokat figyelgettem őket tujában, borostyánban stb. Apámat hívtam, ő fogta be, először élve mutogattuk az utcában (nagy szörnyülködések közepette persze :-) ). Végül apám valahogy kimúlasztotta szerencsétlent, és egy hungarocell lapon gombostűkkel kiprepearálva bevittük az egyik városi gimibe, azóta is ott van és mutogatják a gyerekeknek. :-)))
Ott nézett utána két gyerek (egy potya biosz ötösért) a pontos fajnak, és arra jutottak, hogy valószínűleg az eperrel jött be.