Bioszféra
Kedves Fórumozók, a korallzátonyok algáiról, halhúsról és DMSP-ről (ami halban fogyasztva nem is finom….)
Herbivory by reef fishes and the production of DMS and acrylic acid. Dacey JWH, et al. (1994) Marine Ecol. Prog. Ser. 112: 67-74.
Link
A tengeri táplálékláncban a DMS az algák által megtermelt DMSP lebomlási terméke. Sok makroalgában és mikroalgában mértek nagy mennyiségű DMSP-t (és ehhez jó a cikk irodalomjegyzéke!), magasabb rendű növényekben csak néhány (Spartia, Wedelia) nemzetség termeli. Az algákban ozmo-protektív feladatot lát el, és a sótartalom függvényében, termelődése változik. A DMSP a sejtek szétesése után szabadul fel, és részben algák enzimjei, részben baktériumok alakítják DMS+akriláttá.
A szerzők a DMSP+DMS, az akrilát, illetve zsírsavak mennyiségét mérték, az algákkal táplálkozó halak bélcsatornájában. A DMSP képes felhalmozódni a halak testében, és magas koncentrációban rossz ízűvé változtatja.
A vörös lazac mája lebontja (transz-metilációval) a DMSP-t, ezért ez a hal sohasem rossz ízű; más fajok felhalmozzák, és pl. az izlandi, labradori vizekben a tonhal, „fekete ribizli” ízű lesz. – a táplálékát jelentő Limacina helicina rákocskák magas DMSP tartalma miatt. A japán lazac (Oncorhynchus keta) is emiatt lesz petróleumszagú, ha konzervet gyártanak belőle. A szerzők extra magas DMSP tartalmat mértek papagájhalak (Sparisoma radians) húsában. Ez a faj a Thalassia alga hatalmas „leveleit” fogyasztja; amelyek önmagukban nem volnának DMSP raktározók, de az idős leveleken a rátelepedett epifita (mikroalga) bevonat komoly DMSP felhalmozódást okoz.
Az ember eléggé kis mennyiségű DMSP ízét már megérzi, az osztrigában épp csak annyi halmozódik fel, ami azt jobb ízűvé teszi; de a halakban a nagyobb mennyiségek már minőségi gondokat okoznak.
Herbivory by reef fishes and the production of DMS and acrylic acid. Dacey JWH, et al. (1994) Marine Ecol. Prog. Ser. 112: 67-74.
Link
A tengeri táplálékláncban a DMS az algák által megtermelt DMSP lebomlási terméke. Sok makroalgában és mikroalgában mértek nagy mennyiségű DMSP-t (és ehhez jó a cikk irodalomjegyzéke!), magasabb rendű növényekben csak néhány (Spartia, Wedelia) nemzetség termeli. Az algákban ozmo-protektív feladatot lát el, és a sótartalom függvényében, termelődése változik. A DMSP a sejtek szétesése után szabadul fel, és részben algák enzimjei, részben baktériumok alakítják DMS+akriláttá.
A szerzők a DMSP+DMS, az akrilát, illetve zsírsavak mennyiségét mérték, az algákkal táplálkozó halak bélcsatornájában. A DMSP képes felhalmozódni a halak testében, és magas koncentrációban rossz ízűvé változtatja.
A vörös lazac mája lebontja (transz-metilációval) a DMSP-t, ezért ez a hal sohasem rossz ízű; más fajok felhalmozzák, és pl. az izlandi, labradori vizekben a tonhal, „fekete ribizli” ízű lesz. – a táplálékát jelentő Limacina helicina rákocskák magas DMSP tartalma miatt. A japán lazac (Oncorhynchus keta) is emiatt lesz petróleumszagú, ha konzervet gyártanak belőle. A szerzők extra magas DMSP tartalmat mértek papagájhalak (Sparisoma radians) húsában. Ez a faj a Thalassia alga hatalmas „leveleit” fogyasztja; amelyek önmagukban nem volnának DMSP raktározók, de az idős leveleken a rátelepedett epifita (mikroalga) bevonat komoly DMSP felhalmozódást okoz.
Az ember eléggé kis mennyiségű DMSP ízét már megérzi, az osztrigában épp csak annyi halmozódik fel, ami azt jobb ízűvé teszi; de a halakban a nagyobb mennyiségek már minőségi gondokat okoznak.
Ajj de jó!! Köszönjük! Basszus az utolsó videón olyan alakja van, mint egy gepárdnak... Mondjuk nyáron nyilván nincs akkora bundája.
A szerves anyag - égetésből származó korom hatásáról az energia-háztartásra, ajánlom az alábbi cikket:
Wilcox EM (2012) Direct and semi-direct radiative forcing of smoke aerosols over clouds. Atmos.Chem. Phys. 12: 139-149.
Link
A szerzők a NASA A-train Satellite adatainak elemzésével, vizsgálták a füstből származó aeroszol hatását a légkör sugárzási mérlegére. Az aeroszol energiát nyel el; ha fényes felhő-háttérrel teszi, akkor az albedót csökkenteni fogja. Ha „odalent” a felhők szétoszlanak, akkor az aeroszol fényszórása az albedót már növelni fogja…
A füstből származó, sötét szén-szemcséket tartalmazó aeroszolok a szubtrópusi vidékek fölött gyakorta megfigyelhetőek a műholdképeken. A szénszemcsék az elnyelt napenergia hatására fölmelegednek, ezért ha a felhőréteggel azonos magasságban helyezkednek el, akkor a keveredés a felhőborítást csökkenti: a relatív páratartalom a fölmelegedett rétegben csökken, a párolgás jut túlsúlyba és a felhők szétoszlanak. Ilyenkor pozitív semidirect forcing hatás jön létre: a felszín albedója csökken, és a beérkező napenergia mennyisége megnő.
Abban az esetben, ha a füst a perzisztens felhőréteg fölött, elkülönülve helyezkedik el, a felhőréteg megerősödik: a jelenség kettéválik. A koromréteg a 700 hPa légrétegben helyezkedik el, itt 1°K melegedést idéz elő. Alatta a felhők fényesebbek lesznek, több vizet tartalmaznak, és a felhők fölső határrétege alacsonyabb, mint a füsttel nem borított felhőké: kb. 250 m szintkülönbség van az aerosol- és a felhőréteg között.
A passzív UV érzékelési tartományban, a pozitív direct radiative forcing értéke 9,2±6,6 W/m2 -jelzi, hogy a fényes felhőréteg fölött, energia - elnyelő koromréteg helyezkedik el.
A negatív, semidirect radiative forcing értéke -5,9 ±3,5 W/m2 ; abból adódik, hogy a koromréteg alatti kifényesedett felhőrétegben 16,3 ± 7,7g/m2 víznek megfelelő (cloud liquid water path) gazdagodás megy végbe. Ez a jelenség a direct forcing értékének >60% -át kompenzálja.
A szerzők részletezik a felhők víztartalmából, napszaki változásokból, erősen/kevésbé felhős területekből eredő változásokat, és az aeroszol alatt elhelyezkedő légréteg hatását a felhőkre.
Az Atlanti-óceán szubtrópusi területein az erdők égetése, regionális területi/szezonális átlagban 1,0 ±0,7 Watt/m2 direct, -0,7 ±0,4W/m2 semidirect forcing hatást hoz létre a déli félteke téli időszakában, eredőjük 0,3 W/m2.
Wilcox EM (2012) Direct and semi-direct radiative forcing of smoke aerosols over clouds. Atmos.Chem. Phys. 12: 139-149.
Link
A szerzők a NASA A-train Satellite adatainak elemzésével, vizsgálták a füstből származó aeroszol hatását a légkör sugárzási mérlegére. Az aeroszol energiát nyel el; ha fényes felhő-háttérrel teszi, akkor az albedót csökkenteni fogja. Ha „odalent” a felhők szétoszlanak, akkor az aeroszol fényszórása az albedót már növelni fogja…
A füstből származó, sötét szén-szemcséket tartalmazó aeroszolok a szubtrópusi vidékek fölött gyakorta megfigyelhetőek a műholdképeken. A szénszemcsék az elnyelt napenergia hatására fölmelegednek, ezért ha a felhőréteggel azonos magasságban helyezkednek el, akkor a keveredés a felhőborítást csökkenti: a relatív páratartalom a fölmelegedett rétegben csökken, a párolgás jut túlsúlyba és a felhők szétoszlanak. Ilyenkor pozitív semidirect forcing hatás jön létre: a felszín albedója csökken, és a beérkező napenergia mennyisége megnő.
Abban az esetben, ha a füst a perzisztens felhőréteg fölött, elkülönülve helyezkedik el, a felhőréteg megerősödik: a jelenség kettéválik. A koromréteg a 700 hPa légrétegben helyezkedik el, itt 1°K melegedést idéz elő. Alatta a felhők fényesebbek lesznek, több vizet tartalmaznak, és a felhők fölső határrétege alacsonyabb, mint a füsttel nem borított felhőké: kb. 250 m szintkülönbség van az aerosol- és a felhőréteg között.
A passzív UV érzékelési tartományban, a pozitív direct radiative forcing értéke 9,2±6,6 W/m2 -jelzi, hogy a fényes felhőréteg fölött, energia - elnyelő koromréteg helyezkedik el.
A negatív, semidirect radiative forcing értéke -5,9 ±3,5 W/m2 ; abból adódik, hogy a koromréteg alatti kifényesedett felhőrétegben 16,3 ± 7,7g/m2 víznek megfelelő (cloud liquid water path) gazdagodás megy végbe. Ez a jelenség a direct forcing értékének >60% -át kompenzálja.
A szerzők részletezik a felhők víztartalmából, napszaki változásokból, erősen/kevésbé felhős területekből eredő változásokat, és az aeroszol alatt elhelyezkedő légréteg hatását a felhőkre.
Az Atlanti-óceán szubtrópusi területein az erdők égetése, regionális területi/szezonális átlagban 1,0 ±0,7 Watt/m2 direct, -0,7 ±0,4W/m2 semidirect forcing hatást hoz létre a déli félteke téli időszakában, eredőjük 0,3 W/m2.
Archer SD. et al (2013) Contrasting responses of DMS and DMSP to ocean acidification in Arctic waters. Biogeosciences 10: 1893-1908.
Hazai vonatkozásai: A P-II. fázis piko-eukariótái az ambiens mezo-kozmoszban igen magas a-klorofill termelést, és magas (6-8 nmol/liter) DMS szinteket produkáltak: ez nekünk, magyaroknak azért érdekes, mert tápanyagban gazdag, szikes tavak idehaza is szép számmal vannak, és télvíz idején gazdag piko-eukarióta flóra népesíti be ezeket! (ld. Somogyi, 2010)
Wantuch tanár úr kérdezte a találkozón, hogy tudja-e javítani a tengerek DMS produkcióját a sarki jég olvadása; hiszen ez szabad vízfelületeket teremt, amelyek értékes DMS termelő algaközösségeknek adhatnak otthont. A biológusok többnyire azt hangsúlyozzák, hogy a legjobb termelő, domináns Emiliana huxleyi kokko-litofora életképessége a pCO2 emelkedésével romlik. Aggodalmak kísérik a vízhőmérséklet emelkedését a (szub) trópusi vizekben a korallokra kifejtett hatás miatt is, sokan erre fogják, hogy a korallok ellenálló képessége a betegségekkel szemben romlik. - … szerintem a szennyvíz-terhelés is komoly kárt okoz bennük.
Hazai vonatkozásai: A P-II. fázis piko-eukariótái az ambiens mezo-kozmoszban igen magas a-klorofill termelést, és magas (6-8 nmol/liter) DMS szinteket produkáltak: ez nekünk, magyaroknak azért érdekes, mert tápanyagban gazdag, szikes tavak idehaza is szép számmal vannak, és télvíz idején gazdag piko-eukarióta flóra népesíti be ezeket! (ld. Somogyi, 2010)
Wantuch tanár úr kérdezte a találkozón, hogy tudja-e javítani a tengerek DMS produkcióját a sarki jég olvadása; hiszen ez szabad vízfelületeket teremt, amelyek értékes DMS termelő algaközösségeknek adhatnak otthont. A biológusok többnyire azt hangsúlyozzák, hogy a legjobb termelő, domináns Emiliana huxleyi kokko-litofora életképessége a pCO2 emelkedésével romlik. Aggodalmak kísérik a vízhőmérséklet emelkedését a (szub) trópusi vizekben a korallokra kifejtett hatás miatt is, sokan erre fogják, hogy a korallok ellenálló képessége a betegségekkel szemben romlik. - … szerintem a szennyvíz-terhelés is komoly kárt okoz bennük.
Kedves Fórumozók, az Északi-sarkkör vizeinek DMS termeléséről, ajánlom az alábbi cikket:
Archer SD. et al (2013) Contrasting responses of DMS and DMSP to ocean acidification in Arctic waters. Biogeosciences 10: 1893-1908.
Link
Link
A sarki jég olvadása szabad vízfelületeket teremt, amelyek értékes DMS termelő algaközösségeknek adhatnak otthont. Mindeközben a tenger CO2 elnyelése, és savasodása a sarkköri vizekben a legkifejezettebb. Ennek hatását vizsgálták a szerzők a fitoplankton DMS termelésére, a Spitzbergák (Kongsfjorden) területén, a tengerbe süllyesztett mezo-kozmoszokban (9 db, 2m átmérőjű, 17 m mély, 50 m3 térfogatú poliuretán tartályban.)
Követték a vízhőmérséklet (0-5 °C), a fotoszintézisre alkalmas besugárzás (PAR 400-750 nm), klorofill-a koncentrációk és DMSP, illetve DMS termelés alakulását az alga-közösségben, és a baktérium-közösség anyagcseréjét a kísérlet 30 napja alatt. A tartályokban a fjord vize volt, amelyet 1,5 m3 szűrt, CO2-dúsított vízzel egészítettek ki a megfigyelés kezdetekor, és tápanyagokkal látták el a 13. napon.
A közepes (750 µatm pCO2) szénsavtartalmú tartályokban a DMSP termelést 30%-kal magasabbnak találták, a DMS koncentrációt viszont 35%-kal kevesebbnek mérték, a jelenkori pCO2 értékekhez viszonyítva.
A kísérlet első produkciós csúcsát (P-I.) a t4-t12. napon a nano-flagellate fitoplankton hozta létre, gyorsan elfogyasztva a tápanyagokat. A tápanyag-kiegészítést követően (P-II.) a t13- t21. napon a piko-eukarióták váltak dominánssá, szép DMS tömegtermelést hoztak létre. Majd amikor ez a közösség összeomlott, a t22-t28. napon (P-III.) kovamoszatok és ostorosok (dinoflagellatae) váltak uralkodóvá.
A P-I. nano-flagellata flóra fajai DMSP termelő képességükben sokfélék lehetnek. A legjobb termelő, és a norvég partokon domináns, Emiliana huxleyi kokko-litofora életképessége a pCO2 emelkedésével romlik.
Érdekes eredményt hozott a P-II. és a P-III. fázis a magas pCO2 tartalmú mezo-kozmoszban: elszaporodott a Heterostigma rotundata dinoflagellata faj, amely 15 pg DMSP/sejt produkciót, 60-80 nmol/liter DMSP koncentrációt, és rendkívüli (8-12 nmol/l) DMS koncentrációt hozott létre a tartályban.
A DMSP tartalom növekedése a CO2 dúsítás hatására, a mezo-kozmoszokban ígéretes jelenség lehet, de az már a jelen lévő algák liáz-aktivitásán, illetve a jelen lévő baktérium-közösségen múlik, hogy DMSO – és CCN – lesz-e belőle, vagy pedig a kén-újrahasznosítás útjára terelődik a dolog…
Archer SD. et al (2013) Contrasting responses of DMS and DMSP to ocean acidification in Arctic waters. Biogeosciences 10: 1893-1908.
Link
Link
A sarki jég olvadása szabad vízfelületeket teremt, amelyek értékes DMS termelő algaközösségeknek adhatnak otthont. Mindeközben a tenger CO2 elnyelése, és savasodása a sarkköri vizekben a legkifejezettebb. Ennek hatását vizsgálták a szerzők a fitoplankton DMS termelésére, a Spitzbergák (Kongsfjorden) területén, a tengerbe süllyesztett mezo-kozmoszokban (9 db, 2m átmérőjű, 17 m mély, 50 m3 térfogatú poliuretán tartályban.)
Követték a vízhőmérséklet (0-5 °C), a fotoszintézisre alkalmas besugárzás (PAR 400-750 nm), klorofill-a koncentrációk és DMSP, illetve DMS termelés alakulását az alga-közösségben, és a baktérium-közösség anyagcseréjét a kísérlet 30 napja alatt. A tartályokban a fjord vize volt, amelyet 1,5 m3 szűrt, CO2-dúsított vízzel egészítettek ki a megfigyelés kezdetekor, és tápanyagokkal látták el a 13. napon.
A közepes (750 µatm pCO2) szénsavtartalmú tartályokban a DMSP termelést 30%-kal magasabbnak találták, a DMS koncentrációt viszont 35%-kal kevesebbnek mérték, a jelenkori pCO2 értékekhez viszonyítva.
A kísérlet első produkciós csúcsát (P-I.) a t4-t12. napon a nano-flagellate fitoplankton hozta létre, gyorsan elfogyasztva a tápanyagokat. A tápanyag-kiegészítést követően (P-II.) a t13- t21. napon a piko-eukarióták váltak dominánssá, szép DMS tömegtermelést hoztak létre. Majd amikor ez a közösség összeomlott, a t22-t28. napon (P-III.) kovamoszatok és ostorosok (dinoflagellatae) váltak uralkodóvá.
A P-I. nano-flagellata flóra fajai DMSP termelő képességükben sokfélék lehetnek. A legjobb termelő, és a norvég partokon domináns, Emiliana huxleyi kokko-litofora életképessége a pCO2 emelkedésével romlik.
Érdekes eredményt hozott a P-II. és a P-III. fázis a magas pCO2 tartalmú mezo-kozmoszban: elszaporodott a Heterostigma rotundata dinoflagellata faj, amely 15 pg DMSP/sejt produkciót, 60-80 nmol/liter DMSP koncentrációt, és rendkívüli (8-12 nmol/l) DMS koncentrációt hozott létre a tartályban.
A DMSP tartalom növekedése a CO2 dúsítás hatására, a mezo-kozmoszokban ígéretes jelenség lehet, de az már a jelen lévő algák liáz-aktivitásán, illetve a jelen lévő baktérium-közösségen múlik, hogy DMSO – és CCN – lesz-e belőle, vagy pedig a kén-újrahasznosítás útjára terelődik a dolog…
Kedves Fórumtársak, egy igen érdekes CCN / klorofill cikk („Öreg Klasszikus a műholdról”)
McCoy DT et al. (2015) Natural aerosols explain seasonal and spatial patterns of Southern Ocean cloud albedo. Sci.Adv. 2015;1;e1500157
Link
Link
A Déli Óceán hatalmas, dinamikus élőhely, egyben a Föld legfelhősebb területe is. Hatalmas természetes laboratórium, ahol az aerosol és a felhők kölcsönhatásai jól vizsgálhatók, távol az ipari szennyezésektől és a szárazföldi hatásoktól. Az aerosol a CCN forrása, így meghatározója a felhőcseppek koncentrációjának (Nd ), és a felhők albedójának. Az utóbbi évtizedek kutatásai kimutatták, hogy a magas klorofill-a tartalmú (algavirágzást mutató) tengeri felületeken kisebb cseppméretű, nagyobb Nd sűrűségű, fényesebb felhők keletkeznek, ez arra utal, hogy a biomasszából származó aerosol magasabb CCN sűrűséggel jár együtt.
A szerzők a Déli Óceán teljes területére kiterjedő modellezést végeztek. A NASA Terra műholdon működő MODIS (Mod. Resolution Imaging Spectroradiometer) adatait használták fel az Nd becslésére, és a klorofill-a szezonális mérési adatait (Sea WiFS Chl-a 2001-2009 között) az aeroszol-termelő biomassza becslésére. Vizsgálták a SeaSalt, szulfát, szerves anyag frakció (OMF), felszíni hőmérséklet, szél hatásait, az AeroCom projekt modelljét fölhasználva. Eredményeik alapján, a természetes (tengeri eredetű primer és szekunder) aeroszolok felelősek a műholdról megfigyelhető, spatio-temporalis (szezonális és területi) Nd változások több, mint feléért. A magas Nd értékek térben egyeznek a klorofill-a magas koncentrációjával. Az Nd változásainak hátterében a Déli Óceánon a 35-45. szélességi körök között a magas szulfát koncentráció áll, a 45-55. szélességi körök között a tengeri szerves összetevők vannak (organic matter in sea spray aerosol). Tasmánia vizein a SeaSalt hatása télen és nyáron mennyiségileg azonos, konstans ; télen az egész CCN termelés 80%-át, nyáron 55%-át jelenti a 35-55. szélességi körök között. A déli félteke nyarán az itt élő algák tevékenysége az Nd sűrűségét megkétszerezi, éves átlagban 60%-kal növeli; éves átlagban 4-6 Watt/m2 RSW értékkel, nyáron 10 Watt/m2 RSW értékkel növeli az albedót, (reflected shortwave radiation), ez olyan nagyságrendű eltérés, mint a direct forcing (aeroszolok közvetlen hatása) az északi hemiszféra erősen szennyezett területei fölött.
McCoy DT et al. (2015) Natural aerosols explain seasonal and spatial patterns of Southern Ocean cloud albedo. Sci.Adv. 2015;1;e1500157
Link
Link
A Déli Óceán hatalmas, dinamikus élőhely, egyben a Föld legfelhősebb területe is. Hatalmas természetes laboratórium, ahol az aerosol és a felhők kölcsönhatásai jól vizsgálhatók, távol az ipari szennyezésektől és a szárazföldi hatásoktól. Az aerosol a CCN forrása, így meghatározója a felhőcseppek koncentrációjának (Nd ), és a felhők albedójának. Az utóbbi évtizedek kutatásai kimutatták, hogy a magas klorofill-a tartalmú (algavirágzást mutató) tengeri felületeken kisebb cseppméretű, nagyobb Nd sűrűségű, fényesebb felhők keletkeznek, ez arra utal, hogy a biomasszából származó aerosol magasabb CCN sűrűséggel jár együtt.
A szerzők a Déli Óceán teljes területére kiterjedő modellezést végeztek. A NASA Terra műholdon működő MODIS (Mod. Resolution Imaging Spectroradiometer) adatait használták fel az Nd becslésére, és a klorofill-a szezonális mérési adatait (Sea WiFS Chl-a 2001-2009 között) az aeroszol-termelő biomassza becslésére. Vizsgálták a SeaSalt, szulfát, szerves anyag frakció (OMF), felszíni hőmérséklet, szél hatásait, az AeroCom projekt modelljét fölhasználva. Eredményeik alapján, a természetes (tengeri eredetű primer és szekunder) aeroszolok felelősek a műholdról megfigyelhető, spatio-temporalis (szezonális és területi) Nd változások több, mint feléért. A magas Nd értékek térben egyeznek a klorofill-a magas koncentrációjával. Az Nd változásainak hátterében a Déli Óceánon a 35-45. szélességi körök között a magas szulfát koncentráció áll, a 45-55. szélességi körök között a tengeri szerves összetevők vannak (organic matter in sea spray aerosol). Tasmánia vizein a SeaSalt hatása télen és nyáron mennyiségileg azonos, konstans ; télen az egész CCN termelés 80%-át, nyáron 55%-át jelenti a 35-55. szélességi körök között. A déli félteke nyarán az itt élő algák tevékenysége az Nd sűrűségét megkétszerezi, éves átlagban 60%-kal növeli; éves átlagban 4-6 Watt/m2 RSW értékkel, nyáron 10 Watt/m2 RSW értékkel növeli az albedót, (reflected shortwave radiation), ez olyan nagyságrendű eltérés, mint a direct forcing (aeroszolok közvetlen hatása) az északi hemiszféra erősen szennyezett területei fölött.
Kedves Fórumozók, a Medárd – mozaik első darabjaként, ajánlom az alábbi cikket: Malmstrom et al. (2005) DMSP assimilation by Synechococcus… Limnol. Oceanogr. 50: 1924-1931.
Link
Most nem termelőkről, hanem fogyasztókról lesz szó… A szerzők 35-S izotóppal jelölt DMSP, metán-tiol és DMS felvételét vizsgálták a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán vízmintáiban. A begyűjtött piko-planktont táplálták a jelzett vegyületekkel, majd mikroszkópos módszerrel vizsgálták a jelölődött mikroorganizmusokat. A DMSP – t a baktériumok DMS formában oldhatóvá tehetik, vagy metán-tiollá alakítják, és a ként saját céljaikra használják fel. A szerzők kimutatták, hogy a fiko-eritrint tartalmazó cianobaktériumok intenzíven felhalmozzák a jelölt ként, ha az DMSP vagy metán-tiol formában van jelen. Nem csak raktározták a DMSP-t, de megemésztették, és a ként a sejtjeikbe beépítették: a napfény felgyorsította az asszimilációt. A DMS-t nem vették föl és nem bontották.
A cianobaktériumok (Synechococcus sp.) fototróf autotróf szervezetek, senki nem gondolná róluk, hogy szerves molekulákkal táplálkoznak. Az amerikai partok mentén a Synechococcus törzsek a baktérium közösség 1-9%-át alkották, de a kén-felvétel 20%-át ők vitték végbe. Azonban nem minden cianobaktérium táplálkozik így, a különböző mintavételi helyeken a csoport 20-60%-a nem emészti meg a DMSP-t, hanem DMS-t termel belőle (fikocianin tartalmú törzsek).
A hazai ciano-baktériumokról és piko-eukarióta algákról, évszakos ritmusukról, gazdag élő közösségeikről ajánlom figyelmetekbe (magyar nyelven, magyar szikes tavak!)
teo.elte.hu/minosites/ertekezes2010/somogyi_b.pdf
Link
Link
Most nem termelőkről, hanem fogyasztókról lesz szó… A szerzők 35-S izotóppal jelölt DMSP, metán-tiol és DMS felvételét vizsgálták a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán vízmintáiban. A begyűjtött piko-planktont táplálták a jelzett vegyületekkel, majd mikroszkópos módszerrel vizsgálták a jelölődött mikroorganizmusokat. A DMSP – t a baktériumok DMS formában oldhatóvá tehetik, vagy metán-tiollá alakítják, és a ként saját céljaikra használják fel. A szerzők kimutatták, hogy a fiko-eritrint tartalmazó cianobaktériumok intenzíven felhalmozzák a jelölt ként, ha az DMSP vagy metán-tiol formában van jelen. Nem csak raktározták a DMSP-t, de megemésztették, és a ként a sejtjeikbe beépítették: a napfény felgyorsította az asszimilációt. A DMS-t nem vették föl és nem bontották.
A cianobaktériumok (Synechococcus sp.) fototróf autotróf szervezetek, senki nem gondolná róluk, hogy szerves molekulákkal táplálkoznak. Az amerikai partok mentén a Synechococcus törzsek a baktérium közösség 1-9%-át alkották, de a kén-felvétel 20%-át ők vitték végbe. Azonban nem minden cianobaktérium táplálkozik így, a különböző mintavételi helyeken a csoport 20-60%-a nem emészti meg a DMSP-t, hanem DMS-t termel belőle (fikocianin tartalmú törzsek).
A hazai ciano-baktériumokról és piko-eukarióta algákról, évszakos ritmusukról, gazdag élő közösségeikről ajánlom figyelmetekbe (magyar nyelven, magyar szikes tavak!)
teo.elte.hu/minosites/ertekezes2010/somogyi_b.pdf
Link
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Agrometeorológia (#1030
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Agrometeorológia (#10307)
- és támadás után itt a védekezés:
Krediet CJ et al. (2013) Members of native coral microbiota inhibit glycosidases and thwart colonization of coral mucus by an opportunistic pathogen. The ISME Journal (2013) 7, 980–990
Link
A kórokozó S. marcescens PDL 100 állandóan, nagy mennyiségben termeli a korall glikoprotein védőburkát bontó enzimeket (galakto-piranozidáz, N-acetil-glukozaminidáz, gluko-piranozidáz) . A szimbionta közösség kb. 8%-a olyan anyagot termel, amely az enzimaktivitást blokkolja, és a korall-polipokon a megbetegítő képességet 1/5-re visszaveti (Exiguobacterium sp). Más fajok (Photobacterium sp.) gátolják a Serratia rajzását. A szimbiontákkal együtt tenyésztve, a burokanyagban a Serratia populációja két nagyságrenddel csökkent.
Más szerzők kimutatták, hogy a szimbionták bakteriocin termeléssel, metabolitjaik útján, illetve a sejt/sejt kommunikáció blokkolásával is képesek védeni gazdájukat a kórokozók inváziója ellen.
Kedves Fórumozók, ismét a korallok szimbiontáiról írok Nektek: ahogyan megvédik az élőhelyüket.
Krediet CJ et al. (2009) Utilization of mucus from the coral Arcopora palmata by the pathogen Serratia marcescens and by environmental and coral commensal bacteria. Appl. Env. Microbiol. (2009) 75, 3851-3858
Link
A szerzők különböző Serratia törzseket vizsgáltak, hogyan képesek megélni a korall védőburkát képező nyálka-rétegben. Ezt a védő réteget a korallpolip sejtjei hozzák létre, polimerizálva azokat a glikoprotein stb. alkotóelemeket, amit a Symbiodinium algák termelnek. A nyálkaburok lesz aztán az algák és a szimbionta baktériumok lakóhelye. A kutatók a begyűjtött nyálkát ultraszűréssel sterilezték, és szimbiontákat, E. coli-t illetve Serratiákat oltottak rá.
Az Arcopora palmata korall védőburkában a korallhoz adaptált kórokozó, a S.marcescens PDL100 törzs nyolcszor nagyobb populációt tudott létrehozni (7x10^8 cfu/ml), mint a szimbionták, vagy az E.coli. A nyálkaburok szabad tápanyagait hasonlóan hasznosítják a baktériumok, de a szimbionták a polimer vázat békén hagyják, míg a Serratiák megemésztik.
Az Arcopora korallok elhalását (white pox) okozó S.marcescens PDL100 törzs Montastraea védőburokra oltva már nem volt ilyen sikeres: csak olyan sűrűségűre (1x10^
tudott nőni, mint a Montastraea szimbiontái. (és itt az Arcopora szimbionták csak 10^6 sűrűségre nőttek.)A korallok védőburka a fajra jellemző, tápanyagai és szignál-molekulái alakítani,diktálni képesek azt, hogy milyen baktériumok települhetnek oda.
A Serratiák és a szimbionták enzimkészletét/aktivitását összehasonlítva kiderült, hogy a növekedés elején a PDL100 törzs a szimbiontákkal megegyező tápanyag-hasznosítást folytatott, aztán áttért a Serratiákra jellemző táplálkozásra. A polimert bontó enzimeket állandóan, nagy mennyiségben termelte.
Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani a termőföldekről - patakokról, az alábbi anyagokat:
Isbister J. et al. (1999): Ecological Effects of Antibiotics in Runoff from an Eastern Shore Tributary of the Chesapeake Bay.
Link
In: Effects of Confined Animal Feeding Operations (CAFOs) on Hydrologic Resources and the Environment. Fort Collins, Colorado. Link
Water-Quality Data from Ground- andSurface-Water Sites near CAFOs… Virginia, January–February, 2004
Link
1998-ban a Pocomoke folyóba (Isbister 1999) magas Tetracyclin tartalmú trágya mosódott egy zápor után. A baromfitartásból származó trágyát a termőföldeken használták fel. A folyó ökológiai egyensúlya megváltozott.
Toxintermelő mikroorganizmusok szaporodtak el, többek között Pfiesteria piscicida algavirágzás kezdődött. Nagy mértékű halpusztulás következett be, és több, az öbölben sportoló turista is megbetegedett.
A kutatók összehasonlították a Pocomoke River és az ugyancsak a Cheasapeake Bay-be torkolló, Popes Creek iszaplakó mikroorganizmusait, azok fajkészletét és antibiotikum – rezisztenciáját. A két élőhely közötti különbségekre vezették vissza az eseményeket, mivel a Pocomoke River mikrobiotája rezisztens volt több, vizsgált antibiotikumra is, miközben a szomszédos patakban antibiotikum-érzékeny közösségek éltek, egészséges iszaplakó közösséget alkotva. Ekkor mutatták ki először az antimikrobás szermaradékok káros ökológiai hatását. Javasolták, hogy történjenek vizsgálatok a környezetbe kikerülő gyógyszerek és fertőtlenítők sorsának nyomon követésére. Az azóta számos helyen elvégzett vizsgálatok szomorú képet festenek…
Megjegyzés: A korallokat megbetegítő Serratia marcescens PDL100 törzs rezisztens a Tetracyclinre, 10 mg/l mennyiségben. Az itthoni baromfitartásból származó különböző Salmonella törzsek között akadnak olyanok is, amelyek 64-256 mg/l értékre is rezisztensek…
Jön a lehűlés, utolsó T.max: ma 14,2. nálam. Tegnap-és t.előtt röpködtek csapatostul a fenyőrigók a városban. Ma már eltűntek.
Jó pár napja a varjúkat is alig látni.
Jó pár napja a varjúkat is alig látni.
Kedves Fórumozók,
jövő hétre szeretném összeszedni Nektek a DMS termelő algák fajlistáját, különböző cikkekből,
és megmutatni,
hogy a hazai szikes tavakban, és időszakos pocsolyákban is termelődhet ez a fontos aeroszolképző.
Talán akkor többet fog jelenteni latolgatásnál, ha azt mondom: "Jó Medárdot kívánok."
jövő hétre szeretném összeszedni Nektek a DMS termelő algák fajlistáját, különböző cikkekből,
és megmutatni,
hogy a hazai szikes tavakban, és időszakos pocsolyákban is termelődhet ez a fontos aeroszolképző.
Talán akkor többet fog jelenteni latolgatásnál, ha azt mondom: "Jó Medárdot kívánok."
Kedves Fórumozók,
Most a szárazföldre szeretnélek Benneteket invitálni. Mielőtt a tetraciklinek és a Chesapeake öböl történetét (Isbister 199 elmondanám, kérem szépen, hogy nézzétek meg ezeket a magyar cikkeket. Aszálykárról, belvízről, másképpen...
Link
Link
Link
Link
A talajbaktériumok szerepe a víztároló képesség megőrzésében - kezdünk rájönni - a legfontosabb, mert a humusztermelést ők végzik. Tulajdonképpen a művelési mód is azáltal degradálja, vagy javítja a talajt, ahogyan az élő baktériumközösség életkörülményeit javítja, vagy rontja.
A talaj víztároló kapacitását, morzsás szerkezetét, tápanyag feltáró képességét a mikrobák határozzák meg. A linkekben szereplő baktérium-készítmények részben visszaadják azt a funkciót, amit a természetes talajflóra kiirtásával elvettünk a termőtalajoktól.
Most a szárazföldre szeretnélek Benneteket invitálni. Mielőtt a tetraciklinek és a Chesapeake öböl történetét (Isbister 199
elmondanám, kérem szépen, hogy nézzétek meg ezeket a magyar cikkeket. Aszálykárról, belvízről, másképpen...Link
Link
Link
Link
A talajbaktériumok szerepe a víztároló képesség megőrzésében - kezdünk rájönni - a legfontosabb, mert a humusztermelést ők végzik. Tulajdonképpen a művelési mód is azáltal degradálja, vagy javítja a talajt, ahogyan az élő baktériumközösség életkörülményeit javítja, vagy rontja.
A talaj víztároló kapacitását, morzsás szerkezetét, tápanyag feltáró képességét a mikrobák határozzák meg. A linkekben szereplő baktérium-készítmények részben visszaadják azt a funkciót, amit a természetes talajflóra kiirtásával elvettünk a termőtalajoktól.
Charlson , Lovelock, Andreae , Warren folytatás:
A szerzők kitérnek a DMS termelő algafajokra is, ezekről is sok ismeret gyűlt össze azóta. Megemlítik a felhők felületein végbemenő átalakulási folyamatokat (ld. Hoffmann 2016).
Kitérnek a CCN sűrűségre, és az aktív CCN méreteire, (remélem, tudok majd sok új, jó cikket hozni a Fórumra, ebben majd segítsetek is).
Tárgyalják a tengeri felhők fény-visszaverő tulajdonságait, (albedo.) Hangsúlyozzák, hogy nem állja meg a helyét Fletcher (1962. Cambridge Univ. Press) széles körben elterjedt nézete, miszerint CCN-ből mindenütt és mindig túlkínálat van; hangsúlyozzák Köhler munkáit . (Róla és az aktív CCN-ről a listán is van, és ígérem lesz még cikk. Kulmala stb. munkái, Öreg Klasszikus egész lavinát indított el. Higroszkóposságra, organikus aeroszolra, erdőfüstre stb. kihegyezve…)
Hangsúlyozzák, hogy a CCN kínálat meghatározó a felhők stabilitása, réteg-vastagsága (cloud thickness) és fényessége szempontjából. RSW, OLR és társai leg-es-legszebb leírása Miskolczi F. (2004) Időjárás, 108 (4):209-251. cikkében van meg. Kell még tanulnom hozzá.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a DMS emisszió függ az algák környezetétől, a víz melegedése és a sótartalom növekedése is, fokozott emisszióhoz vezet. Ezért a DMS emisszió ökoszisztéma szolgáltatás részét alkotja, ahogyan azt az erdők párologtató, mikroklímát szabályozó szerepéről is tudjuk. (ide illeszkednek majd a hipoxiás víztestek összes történetei.)
A szerzők kitérnek a DMS termelő algafajokra is, ezekről is sok ismeret gyűlt össze azóta. Megemlítik a felhők felületein végbemenő átalakulási folyamatokat (ld. Hoffmann 2016).
Kitérnek a CCN sűrűségre, és az aktív CCN méreteire, (remélem, tudok majd sok új, jó cikket hozni a Fórumra, ebben majd segítsetek is).
Tárgyalják a tengeri felhők fény-visszaverő tulajdonságait, (albedo.) Hangsúlyozzák, hogy nem állja meg a helyét Fletcher (1962. Cambridge Univ. Press) széles körben elterjedt nézete, miszerint CCN-ből mindenütt és mindig túlkínálat van; hangsúlyozzák Köhler munkáit . (Róla és az aktív CCN-ről a listán is van, és ígérem lesz még cikk. Kulmala stb. munkái, Öreg Klasszikus egész lavinát indított el. Higroszkóposságra, organikus aeroszolra, erdőfüstre stb. kihegyezve…)
Hangsúlyozzák, hogy a CCN kínálat meghatározó a felhők stabilitása, réteg-vastagsága (cloud thickness) és fényessége szempontjából. RSW, OLR és társai leg-es-legszebb leírása Miskolczi F. (2004) Időjárás, 108 (4):209-251. cikkében van meg. Kell még tanulnom hozzá.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a DMS emisszió függ az algák környezetétől, a víz melegedése és a sótartalom növekedése is, fokozott emisszióhoz vezet. Ezért a DMS emisszió ökoszisztéma szolgáltatás részét alkotja, ahogyan azt az erdők párologtató, mikroklímát szabályozó szerepéről is tudjuk. (ide illeszkednek majd a hipoxiás víztestek összes történetei.)
Hadd jöjjön akkor az Öreg Klasszikus:
Charlson RJ, Lovelock JE, Andreae MO, Warren SG. (1987) Oceanic phytoplankton, atmospheric sulphur, cloud albedo and climate. Nature 326: 655-661
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az aerosol, amely a biogén kéntartalmú gázokból képződik, befolyással lehet a klímára.
1. A fitoplankton, amely az óceánokban mindenütt igen elterjedt, DMS-t termel. Ez a levegőbe jut, ahol szulfát és MSA (metán-szulfonát) aerosollá alakul.
2. Ez a NSS-szulfát (non – sea – salt sulphate) aerosol megtalálható a tengerfelszín egész területe fölött (marine atmospheric boundary layer).
3. Azok az aerosol részecskék, amelyek CCN-ként (Cloud Condensation Nuclei) funkcionálnak, a tenger fölötti atmoszférában, döntő részben – ha nem egészében – azonosak a biogén NSS szulfát aerosol részecskékkel.
A tengerek fölött a biogén kén-emisszió, szinte csak DMS kibocsátásból származik. Szárazföldi körülmények között az emisszió H2S, DMS, metán-tiol, CS2, COS, és egyéb gázokat tartalmaz. A szerzők részletezik a kénvegyületek biológiai háztartásáról, a különböző élőhelyek szerepéről ismert adatokat. Becslésük szerint
a szárazföldek kénvegyület kibocsátása kb. 2 mmol/m2/év,
az óceánoké 3+/- 1,5 mmol / m2 /év,
a tengerpartok mocsarai kb. az összes forgalom 2%-át termelik,
a déli tengereken a teljes kén-forgalom fele biogén, fele vulkáni eredetű. ( A témában azóta közölt cikkek az arányokat tovább finomították.)
Charlson RJ, Lovelock JE, Andreae MO, Warren SG. (1987) Oceanic phytoplankton, atmospheric sulphur, cloud albedo and climate. Nature 326: 655-661
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az aerosol, amely a biogén kéntartalmú gázokból képződik, befolyással lehet a klímára.
1. A fitoplankton, amely az óceánokban mindenütt igen elterjedt, DMS-t termel. Ez a levegőbe jut, ahol szulfát és MSA (metán-szulfonát) aerosollá alakul.
2. Ez a NSS-szulfát (non – sea – salt sulphate) aerosol megtalálható a tengerfelszín egész területe fölött (marine atmospheric boundary layer).
3. Azok az aerosol részecskék, amelyek CCN-ként (Cloud Condensation Nuclei) funkcionálnak, a tenger fölötti atmoszférában, döntő részben – ha nem egészében – azonosak a biogén NSS szulfát aerosol részecskékkel.
A tengerek fölött a biogén kén-emisszió, szinte csak DMS kibocsátásból származik. Szárazföldi körülmények között az emisszió H2S, DMS, metán-tiol, CS2, COS, és egyéb gázokat tartalmaz. A szerzők részletezik a kénvegyületek biológiai háztartásáról, a különböző élőhelyek szerepéről ismert adatokat. Becslésük szerint
a szárazföldek kénvegyület kibocsátása kb. 2 mmol/m2/év,
az óceánoké 3+/- 1,5 mmol / m2 /év,
a tengerpartok mocsarai kb. az összes forgalom 2%-át termelik,
a déli tengereken a teljes kén-forgalom fele biogén, fele vulkáni eredetű. ( A témában azóta közölt cikkek az arányokat tovább finomították.)
Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket:
Frias-Lopez J. et al. (2002) Partitioning of Bacterial Communities between Seawater and Healthy,
Black Band Diseased, and Dead Coral Surfaces. Appl Env microbiol. 68:2214-2228
A szerzők molekuláris mikrobiológiai módszerekkel vizsgálták a baktériumközösség fajgazdagságát, egészséges korallokon, a környező tengervízben, a fekete korall-elhalás sebeiben és a holt korall-vázakon. Nagyon eltérő közösségeket találtak minden ( egymástól csak néhány cm-re lévő ) területen.
A tengervízben a cianobaktériumok ( 30-43 % ) és gamma (6 – 38 % ) - illetve alfa-proteobaktériumok ( Marine Roseobacterium Clade illetve SAR 11 Clade, 6 – 31 % ) voltak a legtömegesebbek (Prochlorococcus, Synechococcus, Roseobacter, Alteromonas).
Az egészséges korallok fajra jellemző, egyedi közösségeket hordoznak. Cianobaktérium alig van jelen, kénbaktériumok ( 16%), alfa – proteobaktériumok (16%) illetve más fajokon gamma –proteobaktériumok élnek .
A haldokló korallokon egyedi közösség szerveződött, hogy felfalják a beteg szöveteket. A Firmicutes, Flavobaktérium, gamma- delta- epszilon proteobaktérium csoportokban a kommunális szennyvíz emberi eredetű fajait, halak kórokozóit találjuk, mint a Clostridium, Arcobacter, Shewanella, Pseudomonas stutzeri , Pleisomonas shigelloides, Vibrio, Desulfovibrio, Desulfocella fajokat. Ezek a baktériumok a kihalt korall-vázakon már nem találhatók meg.
A fehér korall-elhalás (White pox) kórokozójának a szintén szennyvíz eredetű Serratia marcescens baktériumot tartják ( Sutherland 2015, Krediet 2013 ).
A városi szennyvíz, és az általa (meg a beoldott fertőtlenítők, és vegyszermaradékok által, szerintem ) okozott terhelés megváltoztatja a korallok szimbionta baktérium közösségeit, tönkreteszi védekező képességüket, és a korallok elhalásához vezet.
Megjegyzés: Ezek között vannak személyes ismerősök is, mint a Pseudomonas stutzeri és a Serratia marcescens, gyakran találhatók ipari felületeken, fertőtlenítőszer– járta helyeken, de ezt a kettőt és az Enterobacter cloacae-t, kannás fertőtlenítő mosogatóban is megtaláltuk már az évek során …
Frias-Lopez J. et al. (2002) Partitioning of Bacterial Communities between Seawater and Healthy,
Black Band Diseased, and Dead Coral Surfaces. Appl Env microbiol. 68:2214-2228
A szerzők molekuláris mikrobiológiai módszerekkel vizsgálták a baktériumközösség fajgazdagságát, egészséges korallokon, a környező tengervízben, a fekete korall-elhalás sebeiben és a holt korall-vázakon. Nagyon eltérő közösségeket találtak minden ( egymástól csak néhány cm-re lévő ) területen.
A tengervízben a cianobaktériumok ( 30-43 % ) és gamma (6 – 38 % ) - illetve alfa-proteobaktériumok ( Marine Roseobacterium Clade illetve SAR 11 Clade, 6 – 31 % ) voltak a legtömegesebbek (Prochlorococcus, Synechococcus, Roseobacter, Alteromonas).
Az egészséges korallok fajra jellemző, egyedi közösségeket hordoznak. Cianobaktérium alig van jelen, kénbaktériumok ( 16%), alfa – proteobaktériumok (16%) illetve más fajokon gamma –proteobaktériumok élnek .
A haldokló korallokon egyedi közösség szerveződött, hogy felfalják a beteg szöveteket. A Firmicutes, Flavobaktérium, gamma- delta- epszilon proteobaktérium csoportokban a kommunális szennyvíz emberi eredetű fajait, halak kórokozóit találjuk, mint a Clostridium, Arcobacter, Shewanella, Pseudomonas stutzeri , Pleisomonas shigelloides, Vibrio, Desulfovibrio, Desulfocella fajokat. Ezek a baktériumok a kihalt korall-vázakon már nem találhatók meg.
A fehér korall-elhalás (White pox) kórokozójának a szintén szennyvíz eredetű Serratia marcescens baktériumot tartják ( Sutherland 2015, Krediet 2013 ).
A városi szennyvíz, és az általa (meg a beoldott fertőtlenítők, és vegyszermaradékok által, szerintem ) okozott terhelés megváltoztatja a korallok szimbionta baktérium közösségeit, tönkreteszi védekező képességüket, és a korallok elhalásához vezet.
Megjegyzés: Ezek között vannak személyes ismerősök is, mint a Pseudomonas stutzeri és a Serratia marcescens, gyakran találhatók ipari felületeken, fertőtlenítőszer– járta helyeken, de ezt a kettőt és az Enterobacter cloacae-t, kannás fertőtlenítő mosogatóban is megtaláltuk már az évek során …
Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket: Lidbury et al. (2016) A mechanism for bacterial transformation of dimethylsulfide to dimethyl-sulfoxide… Env. Microbiol. 18: 2754–2766.
A szerzők mikrobiológiai és ioncserélő kromatográfiás módszerekkel vizsgálták a trimetil-amin-monooxigenáz (Tmm) enzim működését, tengeri baktériumokban. Az enzim elsődleges szerepe a trimetilamin (TMA)-TMA oxid (TMAO) átalakítás, a TMAO azután teljesen lebomlik a sejtben. Ez az enzim a DMS-t igen gyorsan oxidálja DMSO-vá (dimetil-szulfoxiddá).
DMS jelenlétében a sejt 7x nagyobb mennyiségű enzimfehérjét alkot, de a kész enzim csak TMA, TMAO, vagy dimetil-amin (DMA) jelenlétében képes az aktivitását kifejteni. DMS-DMSO átalakulás után, a DMSO nem bomlik tovább, a sejt fölhalmozza. A flavin-monooxigenáz enzimcsalád, ahová a Tmm is tartozik, igen intenzíven állít elő szuperoxid-gyököket, ha „üresen futnak.” Tehát a DMS bontás szerepe az oxidatív stressz megelőzése. Akkor, ha a TMA készlet ideiglenesen kiürül, a DMS lesz helyette a szubsztrát.
Klimatológiai vonatkozása: Az enzimet futtató baktériumok dominálnak a sekély tengerekben a DMS-termelő algaközösségekben ( Marine Roseobacterium Clade), illetve a nyíltvízi oligotróf közösségekben (SAR 11 Clade). Az algavirágzás végén, a széteső algák DMSP tartalmából igen sok DMS szabadul föl.
Az algák által kibocsátott DMS-t a tengervízben a baktériumok csak 2-7%-ban emésztik meg, nagyobb része DMSO-vá vagy szulfáttá alakulva kijut a légkörbe. Az, hogy hasznosulhat, elsősorban ezeknek a baktériumoknak köszönhető.
A szerzők mikrobiológiai és ioncserélő kromatográfiás módszerekkel vizsgálták a trimetil-amin-monooxigenáz (Tmm) enzim működését, tengeri baktériumokban. Az enzim elsődleges szerepe a trimetilamin (TMA)-TMA oxid (TMAO) átalakítás, a TMAO azután teljesen lebomlik a sejtben. Ez az enzim a DMS-t igen gyorsan oxidálja DMSO-vá (dimetil-szulfoxiddá).
DMS jelenlétében a sejt 7x nagyobb mennyiségű enzimfehérjét alkot, de a kész enzim csak TMA, TMAO, vagy dimetil-amin (DMA) jelenlétében képes az aktivitását kifejteni. DMS-DMSO átalakulás után, a DMSO nem bomlik tovább, a sejt fölhalmozza. A flavin-monooxigenáz enzimcsalád, ahová a Tmm is tartozik, igen intenzíven állít elő szuperoxid-gyököket, ha „üresen futnak.” Tehát a DMS bontás szerepe az oxidatív stressz megelőzése. Akkor, ha a TMA készlet ideiglenesen kiürül, a DMS lesz helyette a szubsztrát.
Klimatológiai vonatkozása: Az enzimet futtató baktériumok dominálnak a sekély tengerekben a DMS-termelő algaközösségekben ( Marine Roseobacterium Clade), illetve a nyíltvízi oligotróf közösségekben (SAR 11 Clade). Az algavirágzás végén, a széteső algák DMSP tartalmából igen sok DMS szabadul föl.
Az algák által kibocsátott DMS-t a tengervízben a baktériumok csak 2-7%-ban emésztik meg, nagyobb része DMSO-vá vagy szulfáttá alakulva kijut a légkörbe. Az, hogy hasznosulhat, elsősorban ezeknek a baktériumoknak köszönhető.
Úgy nézem, hogy a lóhanyga (Camponotus) nemből valaki. Talán Camponotus herculesnus
-na. Nálam meg kidugta a fejét a jácccint, virágzik - bár nem mindenütt, ahol szokott - a hóvirág, meg a májvirág. Semmit sem várok jobban - na jó, pl. az ötödik unokám születését igen - ,mint egy kéthetes februári Szibériát. Az ilyenkor egy az öthöz arányban bejön.
Kedves Fórumozók, ajánlom Nektek a következő cikket: Hoffmann EH. et al. (2016) An advanced modeling study on the impacts and atmospheric implications of multi-phase dimethyl sulfide chemistry. PNAS 113: 11776–11781. A szerzők felülvizsgálták annak modellezését, milyen arányban keletkeznek a dimetil-szulfidból (DMS) a tengervíz felszínén, illetve a légkörben, a felhő-cseppecskék határfelületén a különböző molekulák.
A DMS nagy mennyiségben kerül a légkörbe, biogén úton, az algák és korallok élet-tevékenysége nyomán. (A tengerben élő baktériumok igen aktívan alakítják DMSO-vá, ld. Lidbury 2016) Az 1. ábra a 11778. oldalon, nagyon szépen mutatja a gázfázisban, illetve víztérben lezajló folyamatokat.
A DMS oxidációjában az ózon, OH (felhőkben), és a klorid, illetve BrO (tengervízben) vesz részt. Az oxigén hozzáadás útvonalon dimetil-szulfoxid (DMSO), dimetil-szulfon, metil-szulfinsav,metil-szulfonsav (MSA), végül SO3 keletkezik. A hidrogén-elvonás útvonalon SO2 és metil-tio-formát keletkezik, de ez az útvonal is átvezet az MSA illetve SO3 képződés irányába. A SO2 illetve SO3 a szulfát aeroszolok fontos forrásai, ezek részben hűtik a légkört, részben hozzájárulnak a felhők kondenzációs magjainak (CCN) kialakulásához.
A tenger fölött lévő felhők részben segítik (felület biztosításával) a reakciók lezajlását, részben felveszik és beépítik az egyes molekulákat, azok „süllyesztőjévé” válnak.
A szerzők kiemelik a vizes fázisban végbemenő átalakulások fontosságát, leírják, hogy a létrejövő MSA tekintélyes része nem alakul tovább, nem az újonnan képződő aeroszol részecskék számát gyarapítja, hanem a meglévőkre kondenzálódva, azok növekedését segíti. Ezáltal csökken a kiszámítható hűtő hatás, illetve az MSA gyorsabban kimosódik a légkörből, mintha végigmenne a reakció SO2 illetve SO3 molekulákig.
A metil-tio-formát pedig „zsákutca”: stabil molekula, amely leülepedik és visszasüllyed a tengerbe.
A DMS nagy mennyiségben kerül a légkörbe, biogén úton, az algák és korallok élet-tevékenysége nyomán. (A tengerben élő baktériumok igen aktívan alakítják DMSO-vá, ld. Lidbury 2016) Az 1. ábra a 11778. oldalon, nagyon szépen mutatja a gázfázisban, illetve víztérben lezajló folyamatokat.
A DMS oxidációjában az ózon, OH (felhőkben), és a klorid, illetve BrO (tengervízben) vesz részt. Az oxigén hozzáadás útvonalon dimetil-szulfoxid (DMSO), dimetil-szulfon, metil-szulfinsav,metil-szulfonsav (MSA), végül SO3 keletkezik. A hidrogén-elvonás útvonalon SO2 és metil-tio-formát keletkezik, de ez az útvonal is átvezet az MSA illetve SO3 képződés irányába. A SO2 illetve SO3 a szulfát aeroszolok fontos forrásai, ezek részben hűtik a légkört, részben hozzájárulnak a felhők kondenzációs magjainak (CCN) kialakulásához.
A tenger fölött lévő felhők részben segítik (felület biztosításával) a reakciók lezajlását, részben felveszik és beépítik az egyes molekulákat, azok „süllyesztőjévé” válnak.
A szerzők kiemelik a vizes fázisban végbemenő átalakulások fontosságát, leírják, hogy a létrejövő MSA tekintélyes része nem alakul tovább, nem az újonnan képződő aeroszol részecskék számát gyarapítja, hanem a meglévőkre kondenzálódva, azok növekedését segíti. Ezáltal csökken a kiszámítható hűtő hatás, illetve az MSA gyorsabban kimosódik a légkörből, mintha végigmenne a reakció SO2 illetve SO3 molekulákig.
A metil-tio-formát pedig „zsákutca”: stabil molekula, amely leülepedik és visszasüllyed a tengerbe.
Hopkins 2016, folytatás:
A DMSP (DMS propionát) mind a polipok, mind a Symbiodinium algák testében magas koncentrációban van jelen. Fontos feladata, hogy az oxidatív stressztől,
és a hőmérséklet-növekedés, és éles fény káros hatásaitól védi a sejteket. A Symbiodinium algákban a fotoszintézist végző membránok védelme igen fontos a koralltelep számára. A DMSP a sejtekbe zárt; metabolitja, a DMS igen jól oldódik vízben, illetve a védő nyálkarétegben, és a jelenlévő, ill. vízben élő baktériumok képesek gyorsan DMSO-vá alakítani. A levegőnek kitett korallzátony hirtelen >100x DMS koncentrációnövekedést produkál a környező levegőben, (szél alatt 19 ppb) amely hamar lecseng, és a vízbe merüléskor újabb hirtelen DMS leadás történik. Ez részben a nyálkában felhalmozott DMS kibocsátása a vízbe, nyák-szálacskák formájában; részben újonnan termelt mennyiség.
A kísérletben a gázkibocsátás az Arcopora korallok lombikjában 600 pmol/cm2 ramet, Porites cylindrica korall esetében 31 pmol/cm2 ramet, Seriatopora hystrix esetében 60 pmol/cm2 ramet volt.
Az Arcopora korallzátonyok kitűnő stressz-tűrő képességükkel, az egyenlítői tengerek legértékesebb DMS termelő helyei.
A DMSP (DMS propionát) mind a polipok, mind a Symbiodinium algák testében magas koncentrációban van jelen. Fontos feladata, hogy az oxidatív stressztől,
és a hőmérséklet-növekedés, és éles fény káros hatásaitól védi a sejteket. A Symbiodinium algákban a fotoszintézist végző membránok védelme igen fontos a koralltelep számára. A DMSP a sejtekbe zárt; metabolitja, a DMS igen jól oldódik vízben, illetve a védő nyálkarétegben, és a jelenlévő, ill. vízben élő baktériumok képesek gyorsan DMSO-vá alakítani. A levegőnek kitett korallzátony hirtelen >100x DMS koncentrációnövekedést produkál a környező levegőben, (szél alatt 19 ppb) amely hamar lecseng, és a vízbe merüléskor újabb hirtelen DMS leadás történik. Ez részben a nyálkában felhalmozott DMS kibocsátása a vízbe, nyák-szálacskák formájában; részben újonnan termelt mennyiség.
A kísérletben a gázkibocsátás az Arcopora korallok lombikjában 600 pmol/cm2 ramet, Porites cylindrica korall esetében 31 pmol/cm2 ramet, Seriatopora hystrix esetében 60 pmol/cm2 ramet volt.
Az Arcopora korallzátonyok kitűnő stressz-tűrő képességükkel, az egyenlítői tengerek legértékesebb DMS termelő helyei.
Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket:
Hopkins FE et al. (2016) Air exposure of coral is a significant source of dimethylsulfide (DMS) to the atmosphere. Sci.Rep.6:36031
A korallzátonyokról fontos tudnunk, hogy az árapály hatására igen intenzív DMS termelésre képesek. Amikor a korall apály idején szárazra kerül, hirtelen nagymértékű dimetil-szulfid kibocsátás következik be a levegő felé. A szárazra kerülő polipocskák visszahúzódnak, és a felszínen lévő nyálkában felhalmozódik a DMS. Amikor újból víz borítja el a telepet, újabb nagyarányú DMS leadás+termelés következik be.
A szerzők nagy időfelbontású analitikai mérésekkel követték a folyamatot. Havonta 12 órás aktivitással számolva, 30 nappal elosztva, a folyamatos/átlagos kibocsátást számították ki.
A korallt polipocskák, Symbiodinium algák és baktériumok szövetkezete építi föl. A polipok ezrei szilárd vázat építenek föl, a telep felületét nyálka borítja. A nyálkában élő baktériumok nitrogént kötnek, részt vesznek a kén-anyagcserében, és védik a kórokozóktól a korallt. Ez a közösség a szennyvízre nagyon érzékeny (Lipp 2002), a baktériumközösség károsodása (Frias-Lopez 2002, Krediet 2013, Sutherland 2015) miatt. A fiatal korall-polipok (Vermeij 2009) meg sem tudnak telepedni új élőhelyükön, ha a baktérium-környezet nem megfelelő.
Dimetil-szulfid termelés: Ismert, hogy az algák által termelt biogén DMS a tengerek fölött a felhő-kondenzációs magok (CCN) fontos forrását jelenti. A dimetil-szulfid forrásai (Hopkins2016) elsősorban
az árapálynak kitett korallok, (állandó termelés, átlagosan 3000-11000 µmol/m2/nap),
a hideg és mérsékelt övi tengerparti vizek algaközösségei (szezonális termelés, 30-100 µmol/m2/nap)
és a sarki jég igen magas DMSP (DMS propionát) tartalmú felső rétege (állandó, >100 µmol/m2/nap)
Hopkins FE et al. (2016) Air exposure of coral is a significant source of dimethylsulfide (DMS) to the atmosphere. Sci.Rep.6:36031
A korallzátonyokról fontos tudnunk, hogy az árapály hatására igen intenzív DMS termelésre képesek. Amikor a korall apály idején szárazra kerül, hirtelen nagymértékű dimetil-szulfid kibocsátás következik be a levegő felé. A szárazra kerülő polipocskák visszahúzódnak, és a felszínen lévő nyálkában felhalmozódik a DMS. Amikor újból víz borítja el a telepet, újabb nagyarányú DMS leadás+termelés következik be.
A szerzők nagy időfelbontású analitikai mérésekkel követték a folyamatot. Havonta 12 órás aktivitással számolva, 30 nappal elosztva, a folyamatos/átlagos kibocsátást számították ki.
A korallt polipocskák, Symbiodinium algák és baktériumok szövetkezete építi föl. A polipok ezrei szilárd vázat építenek föl, a telep felületét nyálka borítja. A nyálkában élő baktériumok nitrogént kötnek, részt vesznek a kén-anyagcserében, és védik a kórokozóktól a korallt. Ez a közösség a szennyvízre nagyon érzékeny (Lipp 2002), a baktériumközösség károsodása (Frias-Lopez 2002, Krediet 2013, Sutherland 2015) miatt. A fiatal korall-polipok (Vermeij 2009) meg sem tudnak telepedni új élőhelyükön, ha a baktérium-környezet nem megfelelő.
Dimetil-szulfid termelés: Ismert, hogy az algák által termelt biogén DMS a tengerek fölött a felhő-kondenzációs magok (CCN) fontos forrását jelenti. A dimetil-szulfid forrásai (Hopkins2016) elsősorban
az árapálynak kitett korallok, (állandó termelés, átlagosan 3000-11000 µmol/m2/nap),
a hideg és mérsékelt övi tengerparti vizek algaközösségei (szezonális termelés, 30-100 µmol/m2/nap)
és a sarki jég igen magas DMSP (DMS propionát) tartalmú felső rétege (állandó, >100 µmol/m2/nap)
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#375904 - 2018-01-08 19:01:14)
Az orvosmet.-ban mondták, h. a mogyoró szórja a virágporát, és a tiszafa is van, ahol elkezdte. Számítsatok allergiaszezonra, az sajnos nem megalapozatlan túlzás, ellentétben a rügyekről szóló beszéddel.
Többségükben a "kivirágzott" cuccok őszről felejtették itt magukat, a hóvirág pedig nem a minálunk védett G. nivalis, hanem a görög G. elwesii, és az nem követi a mi naptárunkat. - és eleve korábban virágzik a hazainál, más években is. Sajnos az okt.-nov. virágzó mediterrán sárga vetővirág (S. lutea) idén teljesen kifelejtette a szezont: tavaly télen addig díszlett, amíg zörgősre nem fagyott...
Emlékszem, 1995. február 10-17 -én voltam Lyonban, és minden úgy virágzott arrafelé, mint áprilisban nálunk. - és azt mondták, ez náluk így szokás. Kankalinok és sáfrányok tömegével.
Az orvosmet.-ban mondták, h. a mogyoró szórja a virágporát, és a tiszafa is van, ahol elkezdte. Számítsatok allergiaszezonra, az sajnos nem megalapozatlan túlzás, ellentétben a rügyekről szóló beszéddel.
Többségükben a "kivirágzott" cuccok őszről felejtették itt magukat, a hóvirág pedig nem a minálunk védett G. nivalis, hanem a görög G. elwesii, és az nem követi a mi naptárunkat. - és eleve korábban virágzik a hazainál, más években is. Sajnos az okt.-nov. virágzó mediterrán sárga vetővirág (S. lutea) idén teljesen kifelejtette a szezont: tavaly télen addig díszlett, amíg zörgősre nem fagyott...
Emlékszem, 1995. február 10-17 -én voltam Lyonban, és minden úgy virágzott arrafelé, mint áprilisban nálunk. - és azt mondták, ez náluk így szokás. Kankalinok és sáfrányok tömegével.
Hát, akkor jó eséllyel tényleg hibrid volt. A farka öves volt, de nem volt időm megszámolni 
Nanónak igaza van, biztosan nem vadmacska volt. Ritka pillanat még az erdőmélyén is összefutni vele, csak ha véletlenül keresztezed az útját és megleped. Egyébként sem kifejezetten nagy testű (házi macskák között vannak kifejezetten erre a tulajdonságra kitenyésztett fajták), kb. egy jó erőben lévő klasszikus házi macska kandúr méret. A tompa végű farkáról és a farok végén egyforma távolságra sorakozó sötét farokgyűrűkről (6 db!) ismered fel. Ha látod, de többségében nem fogod. Bár nem régen egy kollégám méretes magyar vizslája egy vadföldön, nyílt terepen megszorított egy vadmacsit, aki a kilátástalan helyzetben a menekülés helyett simán az élet-halál harc mellett döntött. A tapasztalt vadász vizsla a méretarányok és a fogazat jelentős különbsége ellenére úgy döntött nem feszíti túl az ügyet, mert esetleg elhagyja a fél pofáját, így a vadmacsi némi vicsorgás és hörgés után békében távozott......
Bár nem régen egy kollégám méretes magyar vizslája egy vadföldön, nyílt terepen megszorított egy vadmacsit, aki a kilátástalan helyzetben a menekülés helyett simán az élet-halál harc mellett döntött. A tapasztalt vadász vizsla a méretarányok és a fogazat jelentős különbsége ellenére úgy döntött nem feszíti túl az ügyet, mert esetleg elhagyja a fél pofáját, így a vadmacsi némi vicsorgás és hörgés után békében távozott......
Én is olvastam, hogy nem igazán jönnek be lakott területre.
Lehet, hogy veszett....? Tényleg böhöm nagy volt, portörlő farokkal.
A házimacska a negyede volt méretben.
Lehet, hogy veszett....? Tényleg böhöm nagy volt, portörlő farokkal.
A házimacska a negyede volt méretben.
Na kérem, ma reggel újabb vadállattal bővült a helyi repertoár: reggel 7 óra 23 perckor a Hargitai utcában egy vadmacska (!!) szambázott át halál nyugisan előttem keresztben az úton. Néztem, mi ez a nagy dög ilyen vastag bolyhos farokkal, kutya nem lehet, nyestnek nagy... Szépen átért a bal oldalra, és beugrott egy kerítésen. 5-6 méterrel távolabb az út közepén egy fehér-cirmos házimacska a látványától konkrétan sokkot kapott: hajtű formára púpozott háttal lefagyott az út közepén, rá kellett dudálnom, hogy magához térjen és eltakarodjon előlem.
Közben lassan elhaladva a kerítés előtt, a nagy dög meg békésen bámult kifelé a kerítésen: dög nagy busa fej, már majdnem hiúzosan csücskösödő fülekkel....
Nem semmi ez a faluvégi környék, róka, vadmacska, mikor jönnek meg a farkasok?
Közben lassan elhaladva a kerítés előtt, a nagy dög meg békésen bámult kifelé a kerítésen: dög nagy busa fej, már majdnem hiúzosan csücskösödő fülekkel....
Nem semmi ez a faluvégi környék, róka, vadmacska, mikor jönnek meg a farkasok?
Szekszárdi-dombság is tele van velük már néhány éve. Gemenci erdőségről pedig ne is beszéljünk. Rémisztő a sikoltozásuk.
Ha van, akkor esténként az erdő szélén hallatszik a csoportos üvöltésük. Nem lehet összetéveszteni semmivel. Artikulátlan és hátborzongató. Én hetente hallom itt az erdőben.
Sziasztok!
A mai napon az unokatestvérem örömmel újságolta, hogy aranysakált látott Komló mellett az erdőben.
Én nem hiszek neki.
De lehet, hogy mégis igaza van?
Hiszen Komló környéke eléggé erdősült és dombos, az aranysakál pedig a mocsaras, fában viszonylag szegény, sík környéket kedveli.
Ti mit gondoltok?
A mai napon az unokatestvérem örömmel újságolta, hogy aranysakált látott Komló mellett az erdőben.
Én nem hiszek neki.
De lehet, hogy mégis igaza van?
Hiszen Komló környéke eléggé erdősült és dombos, az aranysakál pedig a mocsaras, fában viszonylag szegény, sík környéket kedveli.
Ti mit gondoltok?
Szia.
Sajnos így volt. Akkor én éppen a Kálvária sugárútnál voltam. Még írtam is a fórumban milyen látványosan nyomul be a köd nyugatról. Egyre sötétebb lett, és a darvak valóban nem tudták hogy merre vannak. A kórház környékén még este 9-kor is lehetett őket hallani. A hangjuk nem fentről, hanem lentről jött. Ekkor esett le, hogy a köd miatt nem találják meg a Fehér-tavat. Itt amúgy tényleg hihetetlen látvány a vonulásuk reggel és este.
Sajnos így volt. Akkor én éppen a Kálvária sugárútnál voltam. Még írtam is a fórumban milyen látványosan nyomul be a köd nyugatról. Egyre sötétebb lett, és a darvak valóban nem tudták hogy merre vannak. A kórház környékén még este 9-kor is lehetett őket hallani. A hangjuk nem fentről, hanem lentről jött. Ekkor esett le, hogy a köd miatt nem találják meg a Fehér-tavat. Itt amúgy tényleg hihetetlen látvány a vonulásuk reggel és este.
Áthelyezve innen: Agrometeorológia (#10190 - 2017-11-15 11:08:26)
Hosszú idő után ezen a héten van először lehetőségem asztali gép elé kerülni ( telefonról nem tudom, hogy kell linkelni ), így fogadjátok szeretettel a szokásos túra helyemen az őszi képeket, amint szép őszi színekbe borult az erdő, és zöldellnek a friss őszi vetések a város szélén a föld területeken. A kutyával minden héten bejárom ezt az oda-vissza kb. 5 km-es utat.
A képek nov. 4-én szombat délután készültek, már óraátállítás után, így sietni kellett, ha nem akartam, hogy ránk sötétedjen :
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Hosszú idő után ezen a héten van először lehetőségem asztali gép elé kerülni ( telefonról nem tudom, hogy kell linkelni ), így fogadjátok szeretettel a szokásos túra helyemen az őszi képeket, amint szép őszi színekbe borult az erdő, és zöldellnek a friss őszi vetések a város szélén a föld területeken. A kutyával minden héten bejárom ezt az oda-vissza kb. 5 km-es utat.
A képek nov. 4-én szombat délután készültek, már óraátállítás után, így sietni kellett, ha nem akartam, hogy ránk sötétedjen :
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Az áprilisi hidegbetörés magyarázata különböző időjárási és éghajlati hatásokkal
Érdekességek | 2025-04-07 15:23
Szabályzat