2025. április 30., szerda

Bioszféra

Adott napon: 
Keresés:
#34444
Kedves  Fórumozók, a  korallzátonyok algáiról, halhúsról és  DMSP-ről  (ami  halban fogyasztva nem is finom….)
 
Herbivory  by  reef  fishes  and the  production  of  DMS  and acrylic  acid. Dacey JWH, et al. (1994) Marine Ecol. Prog. Ser. 112:  67-74.
 
Link
 
A  tengeri  táplálékláncban a DMS  az algák által megtermelt  DMSP lebomlási  terméke.  Sok makroalgában és mikroalgában mértek  nagy mennyiségű  DMSP-t (és ehhez jó a cikk irodalomjegyzéke!), magasabb  rendű  növényekben csak  néhány (Spartia, Wedelia) nemzetség termeli. Az algákban  ozmo-protektív  feladatot  lát  el, és a sótartalom függvényében,  termelődése változik. A DMSP  a sejtek  szétesése  után  szabadul fel, és részben algák enzimjei,  részben baktériumok  alakítják  DMS+akriláttá. 
 
A  szerzők a DMSP+DMS, az  akrilát, illetve zsírsavak mennyiségét  mérték,  az algákkal táplálkozó  halak  bélcsatornájában. A DMSP képes felhalmozódni  a halak  testében,  és  magas koncentrációban  rossz ízűvé  változtatja.
 
A vörös lazac  mája lebontja  (transz-metilációval)  a DMSP-t, ezért ez a hal sohasem rossz ízű; más fajok  felhalmozzák, és  pl.  az izlandi,  labradori  vizekben a tonhal,  „fekete  ribizli”  ízű lesz. – a  táplálékát  jelentő Limacina helicina rákocskák  magas  DMSP tartalma miatt.  A  japán lazac  (Oncorhynchus  keta) is emiatt  lesz  petróleumszagú,  ha konzervet gyártanak  belőle. A  szerzők  extra magas  DMSP tartalmat  mértek papagájhalak  (Sparisoma  radians) húsában.  Ez a  faj  a  Thalassia alga  hatalmas  „leveleit” fogyasztja;  amelyek  önmagukban nem  volnának  DMSP raktározók,  de  az idős leveleken  a  rátelepedett  epifita  (mikroalga) bevonat  komoly  DMSP felhalmozódást okoz.
 
Az ember eléggé kis mennyiségű DMSP  ízét  már megérzi,  az osztrigában  épp csak annyi  halmozódik  fel, ami  azt  jobb ízűvé teszi;  de  a halakban  a  nagyobb mennyiségek  már minőségi  gondokat okoznak.
 
#34443

beillesztett kép

#34442
Ajj de jó!! Köszönjük! Basszus az utolsó videón olyan alakja van, mint egy gepárdnak... Mondjuk nyáron nyilván nincs akkora bundája.
#34441
Hiúz a Bükkben: Link
#34440
A    szerves  anyag - égetésből származó  korom  hatásáról  az  energia-háztartásra, ajánlom  az  alábbi  cikket:
Wilcox EM (2012)  Direct  and semi-direct  radiative  forcing of  smoke  aerosols over  clouds.  Atmos.Chem. Phys. 12: 139-149.
Link
 
A szerzők a NASA A-train Satellite  adatainak  elemzésével,  vizsgálták  a füstből származó aeroszol  hatását a légkör sugárzási mérlegére.  Az aeroszol  energiát nyel el;  ha fényes felhő-háttérrel teszi, akkor  az albedót csökkenteni  fogja.  Ha „odalent”  a felhők szétoszlanak,  akkor  az  aeroszol  fényszórása az albedót már növelni fogja…
A füstből  származó,  sötét szén-szemcséket  tartalmazó aeroszolok  a szubtrópusi  vidékek fölött gyakorta megfigyelhetőek a  műholdképeken.  A szénszemcsék  az  elnyelt napenergia  hatására  fölmelegednek,   ezért ha  a felhőréteggel  azonos  magasságban helyezkednek  el,  akkor a  keveredés  a felhőborítást  csökkenti:  a relatív páratartalom  a  fölmelegedett  rétegben  csökken, a párolgás  jut túlsúlyba  és a felhők szétoszlanak.  Ilyenkor  pozitív  semidirect forcing  hatás jön  létre: a  felszín  albedója csökken,  és a  beérkező napenergia  mennyisége megnő.
 
 
Abban az esetben,  ha  a füst  a  perzisztens felhőréteg  fölött,  elkülönülve  helyezkedik el,  a  felhőréteg megerősödik:  a jelenség kettéválik.  A koromréteg  a 700 hPa légrétegben  helyezkedik el,  itt  1°K melegedést idéz elő.  Alatta a felhők  fényesebbek lesznek, több vizet tartalmaznak,  és a felhők  fölső határrétege alacsonyabb,  mint a füsttel  nem borított felhőké: kb. 250 m  szintkülönbség van  az aerosol- és a felhőréteg között.
A passzív UV érzékelési tartományban, a pozitív direct  radiative  forcing értéke  9,2±6,6  W/m2  -jelzi,  hogy  a fényes felhőréteg fölött,  energia - elnyelő  koromréteg helyezkedik el. 
A negatív,  semidirect  radiative forcing  értéke -5,9 ±3,5  W/m2 ;  abból  adódik, hogy a  koromréteg alatti  kifényesedett felhőrétegben  16,3 ± 7,7g/m2  víznek megfelelő  (cloud liquid water path)  gazdagodás megy végbe.  Ez a jelenség  a direct forcing  értékének  >60% -át kompenzálja.
 
A szerzők részletezik a  felhők víztartalmából, napszaki változásokból, erősen/kevésbé felhős területekből  eredő változásokat, és az aeroszol alatt elhelyezkedő légréteg  hatását a felhőkre.
 
Az Atlanti-óceán szubtrópusi  területein  az erdők égetése,  regionális területi/szezonális átlagban 1,0 ±0,7 Watt/m2 direct,   -0,7 ±0,4W/m2  semidirect  forcing hatást hoz létre a déli félteke téli időszakában,  eredőjük  0,3 W/m2.
#34438
Archer SD. et al  (2013)  Contrasting  responses  of  DMS  and  DMSP  to ocean  acidification  in Arctic  waters.  Biogeosciences 10: 1893-1908.
 
Hazai  vonatkozásai:  A P-II.  fázis  piko-eukariótái  az ambiens  mezo-kozmoszban  igen magas  a-klorofill  termelést, és  magas  (6-8 nmol/liter) DMS  szinteket produkáltak:  ez  nekünk, magyaroknak  azért  érdekes, mert  tápanyagban  gazdag,  szikes tavak  idehaza  is szép  számmal  vannak, és  télvíz  idején gazdag  piko-eukarióta  flóra népesíti  be  ezeket! (ld. Somogyi,  2010)
 
Wantuch  tanár  úr  kérdezte a  találkozón,  hogy  tudja-e  javítani  a  tengerek  DMS produkcióját  a  sarki  jég  olvadása; hiszen  ez  szabad vízfelületeket  teremt,  amelyek értékes  DMS termelő  algaközösségeknek  adhatnak otthont.  A  biológusok többnyire  azt  hangsúlyozzák,  hogy  a  legjobb termelő,  domináns   Emiliana  huxleyi  kokko-litofora  életképessége  a pCO2  emelkedésével  romlik. Aggodalmak  kísérik  a vízhőmérséklet  emelkedését  a  (szub) trópusi  vizekben a  korallokra  kifejtett  hatás   miatt is,  sokan erre  fogják,  hogy a  korallok  ellenálló  képessége a  betegségekkel  szemben romlik.  -   … szerintem a  szennyvíz-terhelés is  komoly kárt  okoz  bennük.
#34437
Kedves  Fórumozók, az  Északi-sarkkör  vizeinek  DMS  termeléséről, ajánlom  az  alábbi  cikket:
Archer SD. et al  (2013)  Contrasting responses  of DMS  and  DMSP  to ocean  acidification  in Arctic  waters.  Biogeosciences 10: 1893-1908.
Link
Link
 
A sarki  jég  olvadása szabad  vízfelületeket  teremt, amelyek értékes  DMS  termelő algaközösségeknek  adhatnak  otthont. Mindeközben  a  tenger CO2  elnyelése, és  savasodása a  sarkköri  vizekben a  legkifejezettebb.  Ennek hatását  vizsgálták  a  szerzők  a  fitoplankton DMS termelésére,  a  Spitzbergák  (Kongsfjorden)  területén, a  tengerbe süllyesztett  mezo-kozmoszokban  (9 db, 2m átmérőjű, 17 m mély, 50 m3 térfogatú  poliuretán  tartályban.)
Követték  a  vízhőmérséklet (0-5 °C), a fotoszintézisre  alkalmas   besugárzás (PAR 400-750 nm), klorofill-a  koncentrációk  és DMSP,  illetve DMS termelés  alakulását  az  alga-közösségben,  és  a  baktérium-közösség  anyagcseréjét   a kísérlet  30  napja alatt.  A tartályokban  a fjord  vize  volt, amelyet  1,5  m3  szűrt,  CO2-dúsított vízzel  egészítettek  ki  a  megfigyelés kezdetekor,  és  tápanyagokkal látták  el  a  13.  napon. 
A közepes  (750 µatm pCO2)  szénsavtartalmú  tartályokban a DMSP termelést  30%-kal magasabbnak találták,  a DMS koncentrációt  viszont 35%-kal  kevesebbnek  mérték, a  jelenkori  pCO2 értékekhez viszonyítva.
A  kísérlet  első produkciós  csúcsát (P-I.) a  t4-t12. napon a  nano-flagellate  fitoplankton hozta létre,  gyorsan  elfogyasztva a  tápanyagokat. A  tápanyag-kiegészítést  követően (P-II.) a  t13- t21.  napon  a   piko-eukarióták  váltak  dominánssá, szép  DMS  tömegtermelést  hoztak  létre.  Majd amikor  ez  a közösség  összeomlott,  a t22-t28. napon (P-III.) kovamoszatok és  ostorosok  (dinoflagellatae)  váltak  uralkodóvá. 
A  P-I.  nano-flagellata  flóra  fajai  DMSP termelő  képességükben  sokfélék  lehetnek. A  legjobb  termelő, és a norvég  partokon domináns,   Emiliana  huxleyi  kokko-litofora  életképessége  a pCO2  emelkedésével  romlik. 
Érdekes  eredményt  hozott a P-II. és  a  P-III.  fázis  a magas pCO2  tartalmú  mezo-kozmoszban:  elszaporodott a  Heterostigma  rotundata dinoflagellata faj, amely  15 pg DMSP/sejt  produkciót, 60-80 nmol/liter DMSP koncentrációt,  és  rendkívüli (8-12 nmol/l)  DMS  koncentrációt hozott  létre  a tartályban.
A  DMSP  tartalom növekedése  a  CO2 dúsítás  hatására,  a  mezo-kozmoszokban  ígéretes jelenség  lehet,  de  az  már  a  jelen lévő  algák  liáz-aktivitásán, illetve  a  jelen lévő  baktérium-közösségen  múlik, hogy   DMSO – és CCN – lesz-e  belőle, vagy  pedig  a  kén-újrahasznosítás  útjára terelődik  a dolog…
#34436
Kedves Fórumtársak, egy igen  érdekes CCN / klorofill cikk („Öreg Klasszikus a műholdról”)
 
McCoy DT et al. (2015) Natural aerosols explain seasonal and spatial  patterns of Southern Ocean cloud albedo. Sci.Adv. 2015;1;e1500157
 
Link
Link
A  Déli Óceán  hatalmas,  dinamikus élőhely,  egyben  a Föld  legfelhősebb  területe is. Hatalmas természetes laboratórium, ahol   az   aerosol és  a  felhők kölcsönhatásai jól vizsgálhatók,  távol  az ipari  szennyezésektől  és a szárazföldi  hatásoktól. Az  aerosol  a CCN  forrása,  így meghatározója  a  felhőcseppek koncentrációjának  (Nd ),  és  a  felhők   albedójának.  Az utóbbi évtizedek   kutatásai  kimutatták, hogy  a  magas klorofill-a  tartalmú (algavirágzást  mutató)   tengeri  felületeken  kisebb  cseppméretű, nagyobb  Nd  sűrűségű,  fényesebb felhők  keletkeznek,  ez arra  utal,  hogy a  biomasszából  származó aerosol  magasabb  CCN sűrűséggel  jár  együtt.
A szerzők  a Déli Óceán teljes  területére kiterjedő  modellezést  végeztek. A   NASA  Terra műholdon  működő MODIS (Mod. Resolution  Imaging  Spectroradiometer)  adatait használták fel  az Nd becslésére,   és  a klorofill-a  szezonális mérési  adatait  (Sea  WiFS Chl-a  2001-2009 között)  az aeroszol-termelő  biomassza  becslésére. Vizsgálták a  SeaSalt,  szulfát, szerves anyag frakció (OMF), felszíni  hőmérséklet,  szél hatásait,  az  AeroCom projekt  modelljét fölhasználva.  Eredményeik   alapján, a  természetes   (tengeri  eredetű  primer és  szekunder)  aeroszolok   felelősek a műholdról  megfigyelhető,  spatio-temporalis  (szezonális és területi)  Nd  változások  több,  mint feléért.   A magas  Nd értékek térben  egyeznek  a klorofill-a  magas koncentrációjával.  Az Nd  változásainak hátterében  a  Déli Óceánon a 35-45. szélességi  körök  között a  magas  szulfát koncentráció  áll,  a  45-55.  szélességi  körök között  a  tengeri szerves  összetevők  vannak (organic   matter  in  sea  spray aerosol).  Tasmánia vizein  a SeaSalt hatása télen  és  nyáron mennyiségileg  azonos,  konstans ; télen az egész  CCN  termelés 80%-át,  nyáron 55%-át  jelenti a 35-55.  szélességi  körök között.  A  déli  félteke nyarán  az  itt élő  algák  tevékenysége az  Nd  sűrűségét  megkétszerezi,  éves átlagban 60%-kal  növeli;   éves átlagban  4-6 Watt/m2 RSW  értékkel,  nyáron   10  Watt/m2  RSW  értékkel növeli   az  albedót,  (reflected shortwave radiation),  ez  olyan  nagyságrendű eltérés,  mint  a  direct   forcing (aeroszolok  közvetlen  hatása)  az   északi hemiszféra  erősen  szennyezett területei  fölött.
 
#34435
Kedves Fórumozók, a Medárd – mozaik első darabjaként,  ajánlom az alábbi cikket:  Malmstrom et al. (2005) DMSP assimilation by Synechococcus…  Limnol. Oceanogr.  50: 1924-1931. 
Link

Most  nem  termelőkről,  hanem fogyasztókról  lesz  szó…   A szerzők  35-S izotóppal jelölt  DMSP,  metán-tiol és DMS felvételét vizsgálták  a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán vízmintáiban. A begyűjtött  piko-planktont  táplálták a jelzett  vegyületekkel,  majd mikroszkópos módszerrel vizsgálták a  jelölődött  mikroorganizmusokat.  A DMSP – t a baktériumok  DMS formában oldhatóvá tehetik,  vagy metán-tiollá alakítják, és a ként saját céljaikra használják fel.  A szerzők  kimutatták,  hogy a fiko-eritrint  tartalmazó cianobaktériumok  intenzíven  felhalmozzák  a jelölt ként,  ha az DMSP vagy metán-tiol  formában van jelen.  Nem csak raktározták a DMSP-t, de megemésztették,  és  a  ként  a sejtjeikbe beépítették:  a napfény felgyorsította az asszimilációt.  A DMS-t nem  vették föl és nem  bontották.
  A cianobaktériumok  (Synechococcus sp.)  fototróf  autotróf  szervezetek,  senki  nem  gondolná róluk,  hogy szerves molekulákkal  táplálkoznak.  Az amerikai partok mentén  a Synechococcus törzsek a  baktérium közösség    1-9%-át alkották, de a kén-felvétel  20%-át  ők  vitték végbe. Azonban nem minden cianobaktérium táplálkozik így,  a különböző mintavételi helyeken  a csoport 20-60%-a nem emészti meg a DMSP-t, hanem  DMS-t  termel belőle (fikocianin  tartalmú törzsek). 

A hazai ciano-baktériumokról és  piko-eukarióta algákról, évszakos ritmusukról, gazdag  élő  közösségeikről  ajánlom  figyelmetekbe (magyar nyelven, magyar szikes tavak!) 

teo.elte.hu/minosites/ertekezes2010/somogyi_b.pdf

Link
#34434

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#52091)
#34433

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#52090)
#34432

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#52089)
#34431

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Agrometeorológia (#1030laza
#34430

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Agrometeorológia (#10307)
#34429

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Agrometeorológia (#10306)
#34428

-          és támadás  után  itt a  védekezés:

Krediet CJ  et al. (2013) Members  of  native coral  microbiota  inhibit  glycosidases  and  thwart colonization  of  coral mucus  by  an  opportunistic  pathogen.  The  ISME Journal  (2013) 7, 980–990
Link
A  kórokozó S. marcescens PDL 100  állandóan, nagy  mennyiségben  termeli a  korall glikoprotein  védőburkát  bontó  enzimeket  (galakto-piranozidáz,  N-acetil-glukozaminidáz,  gluko-piranozidáz) .   A  szimbionta közösség  kb.  8%-a olyan  anyagot  termel, amely  az  enzimaktivitást   blokkolja, és  a  korall-polipokon  a  megbetegítő képességet 1/5-re    visszaveti (Exiguobacterium sp).  Más fajok  (Photobacterium sp.)  gátolják  a  Serratia  rajzását.  A  szimbiontákkal  együtt tenyésztve,  a  burokanyagban a  Serratia  populációja  két nagyságrenddel  csökkent.
Más  szerzők kimutatták,  hogy   a szimbionták  bakteriocin  termeléssel, metabolitjaik  útján,  illetve a  sejt/sejt kommunikáció  blokkolásával is  képesek  védeni gazdájukat  a  kórokozók inváziója  ellen.
 
#34427

Kedves Fórumozók,  ismét  a korallok  szimbiontáiról  írok Nektek:  ahogyan  megvédik az élőhelyüket.
 
Krediet CJ  et  al.  (2009) Utilization  of  mucus  from  the  coral  Arcopora palmata  by  the  pathogen  Serratia marcescens  and  by  environmental  and  coral   commensal  bacteria.  Appl. Env. Microbiol.  (2009)  75, 3851-3858
Link
A  szerzők  különböző  Serratia törzseket  vizsgáltak,  hogyan  képesek  megélni  a  korall  védőburkát  képező  nyálka-rétegben.  Ezt a  védő  réteget a  korallpolip  sejtjei hozzák  létre,  polimerizálva azokat  a  glikoprotein stb.    alkotóelemeket,  amit  a  Symbiodinium  algák termelnek.  A  nyálkaburok lesz  aztán  az algák és  a  szimbionta  baktériumok  lakóhelye.  A kutatók  a  begyűjtött nyálkát  ultraszűréssel  sterilezték, és  szimbiontákat,  E. coli-t  illetve  Serratiákat  oltottak  rá. 
Az  Arcopora  palmata  korall  védőburkában a korallhoz  adaptált  kórokozó, a S.marcescens  PDL100 törzs nyolcszor nagyobb  populációt tudott  létrehozni  (7x10^8 cfu/ml),   mint a  szimbionták, vagy  az  E.coli. A nyálkaburok szabad tápanyagait hasonlóan  hasznosítják  a baktériumok,  de a  szimbionták  a polimer  vázat  békén hagyják,  míg  a Serratiák  megemésztik. 
Az  Arcopora  korallok elhalását  (white  pox) okozó  S.marcescens PDL100 törzs   Montastraea   védőburokra oltva  már  nem volt  ilyen  sikeres: csak  olyan  sűrűségűre (1x10^laza  tudott nőni, mint  a  Montastraea  szimbiontái. (és itt  az  Arcopora  szimbionták  csak  10^6 sűrűségre nőttek.)
A  korallok védőburka  a  fajra jellemző,  tápanyagai  és szignál-molekulái  alakítani,diktálni  képesek  azt, hogy  milyen  baktériumok települhetnek  oda. 
Serratiák  és a  szimbionták  enzimkészletét/aktivitását  összehasonlítva  kiderült, hogy  a  növekedés elején  a  PDL100 törzs  a  szimbiontákkal   megegyező  tápanyag-hasznosítást folytatott,  aztán  áttért a  Serratiákra  jellemző  táplálkozásra. A   polimert  bontó enzimeket állandóan,  nagy  mennyiségben termelte.
#34426

Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani a   termőföldekről - patakokról,  az alábbi anyagokat:
 
Isbister J. et al. (1999): Ecological Effects of Antibiotics in Runoff from an Eastern Shore  Tributary of the Chesapeake Bay.  
 Link

In:  Effects of Confined Animal Feeding Operations (CAFOs) on Hydrologic Resources and the Environment. Fort Collins, Colorado.   Link

Water-Quality Data from Ground- andSurface-Water Sites near CAFOs…  Virginia, January–February, 2004
Link
 
1998-ban a Pocomoke folyóba (Isbister 1999) magas  Tetracyclin tartalmú trágya mosódott egy zápor után.  A baromfitartásból származó trágyát a  termőföldeken  használták  fel.  A  folyó ökológiai egyensúlya megváltozott.
Toxintermelő  mikroorganizmusok  szaporodtak el, többek között Pfiesteria piscicida  algavirágzás kezdődött.  Nagy mértékű halpusztulás következett be,  és  több,  az  öbölben sportoló  turista is megbetegedett.
 A  kutatók  összehasonlították  a  Pocomoke  River  és az  ugyancsak  a  Cheasapeake Bay-be  torkolló,  Popes   Creek  iszaplakó  mikroorganizmusait,  azok fajkészletét  és  antibiotikum – rezisztenciáját.  A   két  élőhely közötti  különbségekre  vezették  vissza   az  eseményeket,  mivel a   Pocomoke  River    mikrobiotája  rezisztens  volt  több,  vizsgált  antibiotikumra  is,   miközben a  szomszédos   patakban antibiotikum-érzékeny közösségek   éltek,  egészséges  iszaplakó  közösséget alkotva.  Ekkor  mutatták  ki  először  az  antimikrobás  szermaradékok  káros  ökológiai  hatását.   Javasolták, hogy  történjenek  vizsgálatok a   környezetbe  kikerülő gyógyszerek  és  fertőtlenítők sorsának  nyomon  követésére.  Az  azóta számos  helyen  elvégzett vizsgálatok  szomorú  képet festenek…
Megjegyzés:  A  korallokat  megbetegítő  Serratia  marcescens  PDL100  törzs  rezisztens  a  Tetracyclinre, 10 mg/l mennyiségben.   Az   itthoni baromfitartásból  származó  különböző Salmonella  törzsek  között  akadnak olyanok  is, amelyek  64-256 mg/l  értékre  is  rezisztensek…
#34425
Jön a lehűlés, utolsó T.max: ma 14,2. nálam. Tegnap-és t.előtt röpködtek csapatostul a fenyőrigók a városban. Ma már eltűntek.
Jó pár napja a varjúkat is alig látni.
#34424
Kedves Fórumozók,
jövő hétre szeretném összeszedni Nektek a DMS termelő algák fajlistáját, különböző cikkekből,

és megmutatni,
hogy a hazai szikes tavakban, és időszakos pocsolyákban is termelődhet ez a fontos aeroszolképző.
Talán akkor többet fog jelenteni latolgatásnál, ha azt mondom: "Jó Medárdot kívánok."
#34423
Kedves Fórumozók,
Most a szárazföldre szeretnélek Benneteket invitálni. Mielőtt a tetraciklinek és a Chesapeake öböl történetét  (Isbister 199laza elmondanám, kérem szépen, hogy nézzétek meg ezeket a magyar cikkeket.  Aszálykárról, belvízről, másképpen...

Link
Link
Link
Link

A talajbaktériumok szerepe a víztároló képesség megőrzésében - kezdünk rájönni - a legfontosabb, mert a humusztermelést ők végzik.  Tulajdonképpen a művelési mód is azáltal degradálja, vagy javítja a talajt, ahogyan az élő baktériumközösség életkörülményeit javítja, vagy rontja.
A talaj víztároló kapacitását, morzsás szerkezetét, tápanyag feltáró képességét a mikrobák határozzák meg. A linkekben szereplő baktérium-készítmények részben visszaadják azt a funkciót, amit a természetes talajflóra kiirtásával elvettünk a termőtalajoktól.
#34422
Charlson ,  Lovelock,  Andreae ,  Warren   folytatás: 

A szerzők   kitérnek  a    DMS  termelő algafajokra is, ezekről  is sok ismeret gyűlt össze azóta.  Megemlítik a felhők felületein végbemenő  átalakulási  folyamatokat (ld. Hoffmann 2016).
Kitérnek  a  CCN sűrűségre, és az aktív CCN méreteire, (remélem,  tudok majd sok  új,  jó cikket  hozni  a  Fórumra,  ebben majd segítsetek is).
Tárgyalják  a  tengeri  felhők  fény-visszaverő  tulajdonságait,   (albedo.)  Hangsúlyozzák, hogy nem állja meg a helyét  Fletcher  (1962. Cambridge Univ. Press)  széles körben elterjedt nézete,   miszerint   CCN-ből mindenütt és mindig túlkínálat  van;   hangsúlyozzák  Köhler  munkáit . (Róla és az aktív CCN-ről  a listán is van, és  ígérem lesz még cikk. Kulmala stb. munkái, Öreg Klasszikus egész lavinát indított el.  Higroszkóposságra, organikus  aeroszolra, erdőfüstre   stb. kihegyezve…)

Hangsúlyozzák, hogy    a  CCN  kínálat  meghatározó  a felhők  stabilitása,  réteg-vastagsága (cloud thickness) és fényessége  szempontjából.  RSW, OLR   és társai leg-es-legszebb  leírása  Miskolczi F. (2004) Időjárás, 108 (4):209-251.   cikkében  van meg. Kell még tanulnom hozzá.

  A szerzők hangsúlyozzák, hogy a DMS  emisszió  függ  az algák környezetétől,  a víz  melegedése és a sótartalom növekedése is, fokozott emisszióhoz vezet.   Ezért   a DMS emisszió  ökoszisztéma szolgáltatás részét alkotja,  ahogyan azt az erdők párologtató, mikroklímát szabályozó  szerepéről is tudjuk.   (ide illeszkednek  majd  a  hipoxiás víztestek összes történetei.)
 
#34421
Hadd jöjjön akkor az Öreg Klasszikus:
Charlson RJ,  Lovelock  JE, Andreae MO, Warren SG. (1987) Oceanic phytoplankton, atmospheric sulphur,  cloud albedo and climate. Nature 326: 655-661
A szerzők hangsúlyozzák,  hogy  az aerosol,  amely  a biogén  kéntartalmú gázokból képződik,  befolyással  lehet a  klímára. 
1.       A  fitoplankton, amely  az óceánokban  mindenütt igen elterjedt,  DMS-t  termel.   Ez a levegőbe jut, ahol  szulfát  és  MSA  (metán-szulfonát)   aerosollá alakul.
2.        Ez a  NSS-szulfát  (non – sea – salt  sulphate) aerosol  megtalálható a  tengerfelszín egész területe fölött    (marine atmospheric  boundary   layer). 
3.       Azok az  aerosol részecskék, amelyek  CCN-ként    (Cloud Condensation Nuclei)  funkcionálnak,  a tenger fölötti atmoszférában,  döntő  részben – ha nem egészében – azonosak  a biogén  NSS szulfát aerosol  részecskékkel.

A tengerek  fölött  a  biogén  kén-emisszió,   szinte  csak  DMS kibocsátásból  származik. Szárazföldi  körülmények  között  az emisszió  H2S, DMS, metán-tiol, CS2, COS, és egyéb gázokat tartalmaz.   A szerzők  részletezik a  kénvegyületek   biológiai háztartásáról, a különböző élőhelyek szerepéről  ismert adatokat.  Becslésük szerint 
  a   szárazföldek kénvegyület kibocsátása   kb. 2  mmol/m2/év, 
  az  óceánoké   3+/- 1,5 mmol / m2 /év,    
  a  tengerpartok  mocsarai kb. az összes  forgalom 2%-át   termelik,
  a  déli  tengereken  a teljes kén-forgalom fele  biogén, fele vulkáni eredetű.  ( A témában  azóta közölt cikkek az arányokat  tovább finomították.)
#34420
Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket:
Frias-Lopez J. et al.  (2002) Partitioning of Bacterial Communities between Seawater and Healthy,
Black Band Diseased, and Dead Coral Surfaces.  Appl Env microbiol. 68:2214-2228

 


A szerzők  molekuláris mikrobiológiai módszerekkel vizsgálták  a baktériumközösség  fajgazdagságát,  egészséges korallokon,   a környező tengervízben,   a  fekete korall-elhalás sebeiben  és  a  holt korall-vázakon.  Nagyon eltérő közösségeket találtak  minden   ( egymástól  csak néhány cm-re lévő )  területen.  
A tengervízben   a  cianobaktériumok   ( 30-43 % )  és  gamma (6 – 38 % ) - illetve  alfa-proteobaktériumok ( Marine  Roseobacterium  Clade  illetve SAR 11 Clade,  6 – 31 % ) voltak a legtömegesebbek  (Prochlorococcus,  Synechococcus,   Roseobacter,  Alteromonas).
Az egészséges  korallok  fajra jellemző,  egyedi közösségeket hordoznak.    Cianobaktérium  alig van jelen,  kénbaktériumok ( 16%),  alfa – proteobaktériumok (16%)  illetve más fajokon  gamma –proteobaktériumok  élnek . 
  
A haldokló  korallokon  egyedi közösség szerveződött,  hogy felfalják a beteg  szöveteket. A  Firmicutes,    Flavobaktérium,   gamma-   delta- epszilon  proteobaktérium  csoportokban a  kommunális szennyvíz emberi  eredetű  fajait,   halak kórokozóit  találjuk, mint a  Clostridium,  Arcobacter,  Shewanella,  Pseudomonas stutzeri ,  Pleisomonas  shigelloides,  Vibrio,   Desulfovibrio,  Desulfocella  fajokat.  Ezek a baktériumok a kihalt korall-vázakon már nem találhatók meg.
A fehér  korall-elhalás  (White pox) kórokozójának a szintén  szennyvíz  eredetű  Serratia marcescens baktériumot tartják ( Sutherland 2015,  Krediet 2013 ).
A   városi szennyvíz,  és  az  általa (meg  a  beoldott fertőtlenítők,  és  vegyszermaradékok  által,  szerintem ) okozott  terhelés   megváltoztatja  a korallok szimbionta  baktérium  közösségeit,  tönkreteszi  védekező  képességüket,  és a korallok elhalásához vezet.
Megjegyzés:  Ezek között vannak személyes ismerősök is,  mint  a  Pseudomonas stutzeri  és  a  Serratia  marcescens,   gyakran   találhatók ipari felületeken,   fertőtlenítőszer– járta helyeken,  de ezt a kettőt és az Enterobacter cloacae-t,  kannás fertőtlenítő mosogatóban is  megtaláltuk már az évek során …
 
#34419
Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket: Lidbury et al. (2016) A mechanism for bacterial  transformation of dimethylsulfide to dimethyl-sulfoxide…  Env. Microbiol. 18: 2754–2766. 

A szerzők mikrobiológiai és ioncserélő kromatográfiás módszerekkel vizsgálták a  trimetil-amin-monooxigenáz   (Tmm)   enzim működését,  tengeri baktériumokban.  Az enzim elsődleges szerepe a trimetilamin (TMA)-TMA  oxid (TMAO)  átalakítás, a TMAO azután teljesen lebomlik a  sejtben. Ez az enzim a DMS-t igen gyorsan oxidálja DMSO-vá  (dimetil-szulfoxiddá).   
DMS  jelenlétében a sejt 7x nagyobb mennyiségű enzimfehérjét alkot, de a kész enzim  csak TMA, TMAO,  vagy dimetil-amin (DMA)  jelenlétében képes az aktivitását kifejteni. DMS-DMSO átalakulás után, a DMSO nem bomlik tovább, a sejt fölhalmozza.  A flavin-monooxigenáz  enzimcsalád, ahová a  Tmm  is tartozik,  igen intenzíven állít elő szuperoxid-gyököket, ha „üresen futnak.” Tehát a DMS bontás szerepe az oxidatív stressz megelőzése.   Akkor, ha a TMA készlet ideiglenesen kiürül,  a DMS lesz helyette a szubsztrát. 

Klimatológiai vonatkozása: Az enzimet futtató baktériumok dominálnak  a sekély tengerekben a DMS-termelő algaközösségekben  ( Marine Roseobacterium  Clade), illetve a  nyíltvízi oligotróf közösségekben (SAR 11 Clade).   Az algavirágzás végén, a széteső algák DMSP  tartalmából  igen sok DMS szabadul föl.  
 Az algák által kibocsátott  DMS-t a tengervízben a baktériumok csak  2-7%-ban emésztik meg,  nagyobb része  DMSO-vá vagy szulfáttá alakulva kijut  a légkörbe.  Az, hogy hasznosulhat,  elsősorban ezeknek a baktériumoknak  köszönhető. 
#34418
Nálad a pont. (lopódarázs vagy sárdarázs)
#34417
Mondom herculeanus
#34416
Úgy nézem, hogy a lóhanyga (Camponotus) nemből valaki. Talán Camponotus herculesnus
#34415
-na. Nálam meg kidugta a fejét a jácccint, virágzik - bár nem mindenütt, ahol szokott -  a hóvirág, meg a májvirág. Semmit sem várok jobban - na jó, pl. az ötödik unokám születését igen - ,mint egy kéthetes februári Szibériát. Az ilyenkor egy az öthöz  arányban bejön.
#34414
Link
#34413
Ez miféle darázs? Link
#34412
Eléggé méretes hangya volt. Szerintem kb. 3 cm hosszú. Milyen hangya ez? Link
#34411
Köszi.
#34410
Kedves Fórumozók, ajánlom Nektek a következő  cikket: Hoffmann EH. et al. (2016)  An  advanced modeling study on the impacts and atmospheric  implications of multi-phase dimethyl sulfide chemistry. PNAS 113: 11776–11781.  A szerzők felülvizsgálták annak modellezését,  milyen arányban keletkeznek  a dimetil-szulfidból (DMS) a tengervíz felszínén, illetve a légkörben, a felhő-cseppecskék  határfelületén a különböző molekulák.

A DMS nagy mennyiségben kerül a légkörbe, biogén   úton, az algák és korallok élet-tevékenysége nyomán. (A tengerben élő baktériumok igen aktívan alakítják DMSO-vá, ld. Lidbury 2016) Az 1. ábra a 11778. oldalon, nagyon szépen mutatja a gázfázisban, illetve víztérben lezajló folyamatokat. 

A DMS oxidációjában az  ózon, OH (felhőkben), és a klorid, illetve BrO (tengervízben) vesz részt.  Az oxigén hozzáadás útvonalon dimetil-szulfoxid  (DMSO), dimetil-szulfon,  metil-szulfinsav,metil-szulfonsav (MSA), végül SO3 keletkezik. A hidrogén-elvonás útvonalon  SO2  és metil-tio-formát keletkezik, de ez az  útvonal is átvezet az MSA illetve SO3 képződés irányába.  A SO2 illetve SO3 a szulfát aeroszolok fontos forrásai,  ezek részben hűtik a légkört, részben hozzájárulnak a  felhők kondenzációs magjainak (CCN)  kialakulásához. 
A tenger fölött lévő felhők részben segítik  (felület biztosításával) a reakciók lezajlását, részben felveszik és beépítik  az egyes molekulákat, azok „süllyesztőjévé” válnak.

A szerzők kiemelik a vizes fázisban végbemenő átalakulások fontosságát, leírják, hogy a létrejövő MSA tekintélyes része nem alakul tovább, nem az újonnan képződő aeroszol részecskék számát gyarapítja, hanem a meglévőkre  kondenzálódva, azok növekedését segíti. Ezáltal csökken a kiszámítható hűtő hatás, illetve az MSA gyorsabban kimosódik a  légkörből, mintha végigmenne a reakció SO2 illetve SO3 molekulákig.
A metil-tio-formát  pedig „zsákutca”: stabil molekula, amely leülepedik és visszasüllyed a tengerbe.
#34409
Hopkins 2016, folytatás:

A DMSP (DMS propionát) mind a polipok, mind a Symbiodinium algák testében magas koncentrációban van jelen. Fontos feladata, hogy az oxidatív stressztől,
és a hőmérséklet-növekedés, és éles fény káros hatásaitól védi a sejteket. A Symbiodinium algákban a fotoszintézist végző membránok védelme igen fontos a koralltelep számára. A DMSP a sejtekbe zárt; metabolitja, a DMS igen jól oldódik vízben, illetve a védő nyálkarétegben, és a jelenlévő, ill. vízben élő baktériumok képesek gyorsan DMSO-vá alakítani. A levegőnek kitett  korallzátony hirtelen >100x DMS koncentrációnövekedést produkál a környező levegőben, (szél alatt 19 ppb) amely hamar lecseng, és a vízbe merüléskor újabb hirtelen DMS leadás történik. Ez részben a nyálkában felhalmozott DMS kibocsátása a vízbe, nyák-szálacskák formájában; részben újonnan termelt mennyiség.

A kísérletben a gázkibocsátás az Arcopora korallok lombikjában 600 pmol/cm2 ramet, Porites cylindrica korall esetében 31 pmol/cm2 ramet, Seriatopora hystrix esetében 60 pmol/cm2 ramet volt.
Az Arcopora korallzátonyok kitűnő stressz-tűrő képességükkel, az egyenlítői tengerek legértékesebb DMS termelő helyei.
#34408
Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket:
Hopkins FE et al. (2016) Air exposure of coral is a significant source of dimethylsulfide (DMS) to the atmosphere. Sci.Rep.6:36031

A korallzátonyokról fontos tudnunk, hogy az árapály hatására igen intenzív DMS termelésre képesek. Amikor a korall apály idején szárazra kerül, hirtelen nagymértékű dimetil-szulfid kibocsátás következik be a levegő felé. A szárazra kerülő polipocskák visszahúzódnak, és a felszínen lévő nyálkában felhalmozódik a DMS.  Amikor újból víz borítja el a telepet, újabb nagyarányú DMS leadás+termelés következik be.
A szerzők nagy időfelbontású analitikai mérésekkel követték a folyamatot. Havonta 12 órás aktivitással számolva, 30 nappal elosztva, a folyamatos/átlagos kibocsátást számították ki.

 A korallt polipocskák, Symbiodinium algák és baktériumok szövetkezete építi föl. A polipok ezrei szilárd vázat építenek föl, a telep felületét nyálka borítja. A nyálkában élő baktériumok nitrogént kötnek, részt vesznek a kén-anyagcserében, és védik a kórokozóktól a korallt. Ez a közösség a szennyvízre nagyon érzékeny (Lipp 2002), a baktériumközösség károsodása (Frias-Lopez 2002, Krediet 2013, Sutherland 2015) miatt. A fiatal korall-polipok (Vermeij 2009) meg sem tudnak telepedni új élőhelyükön, ha a baktérium-környezet nem megfelelő.

Dimetil-szulfid termelés:  Ismert, hogy az algák által termelt  biogén DMS a tengerek fölött a felhő-kondenzációs magok (CCN) fontos  forrását  jelenti. A dimetil-szulfid forrásai (Hopkins2016) elsősorban

az árapálynak kitett korallok, (állandó termelés, átlagosan 3000-11000 µmol/m2/nap),
a hideg és mérsékelt övi tengerparti vizek algaközösségei (szezonális termelés, 30-100 µmol/m2/nap)
és a sarki jég igen magas DMSP (DMS propionát) tartalmú felső rétege (állandó, >100 µmol/m2/nap)
#34407
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#375904 - 2018-01-08 19:01:14)

Az orvosmet.-ban mondták, h. a mogyoró szórja a virágporát, és a tiszafa is van, ahol elkezdte. Számítsatok allergiaszezonra, az sajnos nem megalapozatlan túlzás, ellentétben a rügyekről szóló beszéddel. 
Többségükben a "kivirágzott" cuccok őszről felejtették itt magukat, a hóvirág pedig nem a minálunk védett G. nivalis, hanem a görög   G. elwesii, és az  nem követi a mi naptárunkat. - és eleve korábban virágzik a hazainál, más években is. Sajnos az okt.-nov.  virágzó mediterrán sárga vetővirág (S. lutea)  idén teljesen kifelejtette a szezont: tavaly télen  addig díszlett, amíg zörgősre nem fagyott...
Emlékszem, 1995. február 10-17 -én voltam Lyonban, és minden úgy virágzott arrafelé, mint áprilisban nálunk. - és azt mondták, ez náluk így szokás. Kankalinok és sáfrányok tömegével.
#34406
Hát, akkor jó eséllyel tényleg hibrid volt. A farka öves volt, de nem volt időm megszámolni nevet
#34405
Nanónak igaza van, biztosan nem vadmacska volt. Ritka pillanat még az erdőmélyén is összefutni vele, csak ha véletlenül keresztezed az útját és megleped. Egyébként sem kifejezetten nagy testű (házi macskák között vannak kifejezetten erre a tulajdonságra kitenyésztett fajták), kb. egy jó erőben lévő klasszikus házi macska kandúr méret. A tompa végű farkáról és a farok végén egyforma távolságra sorakozó sötét farokgyűrűkről (6 db!) ismered fel. Ha látod, de többségében nem fogod.nevet Bár nem régen egy kollégám méretes magyar vizslája egy vadföldön, nyílt terepen megszorított egy vadmacsit, aki a kilátástalan helyzetben a menekülés helyett simán az élet-halál harc mellett döntött. A tapasztalt vadász vizsla a méretarányok és a fogazat jelentős különbsége ellenére úgy döntött nem feszíti túl az ügyet, mert esetleg elhagyja a fél pofáját, így a vadmacsi némi vicsorgás és hörgés után békében távozott...nevet...
#34404
Én is olvastam, hogy nem igazán jönnek be lakott területre.
Lehet, hogy veszett....? Tényleg böhöm nagy volt, portörlő farokkal.
A házimacska a negyede volt méretben.
#34403
Szinte kizárt. Max egy hibrid cicus lehetett.
#34402
Na kérem, ma reggel újabb vadállattal bővült a helyi repertoár: reggel 7 óra 23 perckor a Hargitai utcában egy vadmacska (!!) szambázott át halál nyugisan előttem keresztben az úton. Néztem, mi ez a nagy dög ilyen vastag bolyhos farokkal, kutya nem lehet, nyestnek nagy... Szépen átért a bal oldalra, és beugrott egy kerítésen. 5-6 méterrel távolabb az út közepén egy fehér-cirmos házimacska a látványától konkrétan sokkot kapott: hajtű formára púpozott háttal lefagyott az út közepén, rá kellett dudálnom, hogy magához térjen és eltakarodjon előlem.
Közben lassan elhaladva a kerítés előtt, a nagy dög meg békésen bámult kifelé a kerítésen: dög nagy busa fej, már majdnem hiúzosan csücskösödő fülekkel.... 
Nem semmi ez a faluvégi környék, róka, vadmacska, mikor jönnek meg a farkasok? vidám
#34401
Natural beauty: Link

(vagy nem)kacsint
#34400
Szekszárdi-dombság is tele van velük már néhány éve. Gemenci erdőségről pedig ne is beszéljünk. Rémisztő a sikoltozásuk. 
#34399
Ha van, akkor esténként az erdő szélén hallatszik a csoportos üvöltésük. Nem lehet összetéveszteni semmivel. Artikulátlan és hátborzongató. Én hetente hallom itt az erdőben.
#34398
Sziasztok! 

A mai napon az unokatestvérem örömmel újságolta, hogy aranysakált látott Komló mellett az erdőben. 
Én nem hiszek neki. 
De lehet, hogy mégis igaza van?

Hiszen Komló környéke eléggé erdősült és dombos, az aranysakál pedig a mocsaras, fában viszonylag szegény, sík környéket kedveli. 

Ti mit gondoltok? 
#34397
Szia.
Sajnos így volt. Akkor én éppen a Kálvária sugárútnál voltam. Még írtam is a fórumban milyen látványosan nyomul be a köd nyugatról. Egyre sötétebb lett, és a darvak valóban nem tudták hogy merre vannak. A kórház környékén még este 9-kor is lehetett őket hallani. A hangjuk nem fentről, hanem lentről jött. Ekkor esett le, hogy a köd miatt nem találják meg a Fehér-tavat. Itt amúgy tényleg hihetetlen látvány a vonulásuk reggel és este. nevet
#34396
Szegény madarak.  Nem mondták nekik, hogy tilos felszállni.szomoru
Link
#34395
Áthelyezve innen: Agrometeorológia (#10190 - 2017-11-15 11:08:26)

Hosszú idő után ezen a héten van először lehetőségem asztali gép elé kerülni ( telefonról nem tudom, hogy kell linkelni ), így fogadjátok szeretettel a szokásos túra helyemen az őszi képeket, amint szép őszi színekbe borult az erdő, és zöldellnek a friss őszi vetések a város szélén a föld területeken. A kutyával minden héten bejárom ezt az oda-vissza kb. 5 km-es utat.

A képek nov. 4-én szombat délután készültek, már óraátállítás után, így sietni kellett, ha nem akartam, hogy ránk sötétedjen : 

Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Utolsó észlelés

2025-04-30 11:06:23

Tát - Kertváros (106m tszf)

21.0 °C

00000

RH: 60 | P: 1022.4

Észlelési napló

Térképek

Radar
map
Aktuális hõmérséklet
map
Aktuális szél
map

Utolsó kép

139173

Hírek, események

Az áprilisi hidegbetörés magyarázata különböző időjárási és éghajlati hatásokkal

Érdekességek | 2025-04-07 15:23

pic
A hétvégén érkezett hidegbetörést, és általában a kora tavaszi időszak hasonló eseményeit többnyire a poláris örvény tél végi felszámolódásával hozzák összefüggésbe.