Bioszféra
Hargitai webcam, itt aztán van medve is, farkas is, marha jó: A végefelé, estére tekerjetek: Link
Ezeken a helyeken jártunk 
, és tényleg csodálatosak, egy jó barátom, akivel sokat túráztunk régen - főleg a Börzsönyben - a kedvence lett a Bakony a maga "békés" hangulatával, akkor még nekem a "kevésbé kedvenc" túrahelyeim közé tartozott (kivéve az előző levelemben leírt helyeket), de mára már nagyon megszerettem és ennek a folyamatnak a része volt a most általad leírt helyek megismerése.
Ha már szurdok, a Csesznek melletti szurdokban nem voltam még, pedig már többször kiszemeltem, de pici gyerekekkel nem mertem bevállalni, majd később.
, és tényleg csodálatosak, egy jó barátom, akivel sokat túráztunk régen - főleg a Börzsönyben - a kedvence lett a Bakony a maga "békés" hangulatával, akkor még nekem a "kevésbé kedvenc" túrahelyeim közé tartozott (kivéve az előző levelemben leírt helyeket), de mára már nagyon megszerettem és ennek a folyamatnak a része volt a most általad leírt helyek megismerése.Ha már szurdok, a Csesznek melletti szurdokban nem voltam még, pedig már többször kiszemeltem, de pici gyerekekkel nem mertem bevállalni, majd később.
Sajnos én jutottam ki. Valószínűleg itt sem jobb a helyzet, porzik az erdő. 
A Bakonyerdő hatalmas, én is csak bizonyos részeit ismerem jól. A magam számára 3 részre osztom: várpalotai (keleti), zirc-veszprémi (középső), pápa-bakonybéli (nyugati) A középső részre sokat járunk kirándulni, a nyugati, és főleg a várpalotai részt eddig kevésbé jártuk be.
A Bakony fő specialitása szerintem a sok, látványos szurdokvölgy, mindegyik külön egyéniség. A sokak által jól ismert Cuha-szurdok mellett mindenképp érdemes megnézni a bakonynánai Gaja-szurdokot (római fürdő), ez a Bakony igazi Grand-kanyonja, sok emelet magas, függőleges sziklafalakkal, meglepő méretű vízeséssel. Van pár igen jelentős aknabarlang, elsősorban Tés környékén a Keleti-Bakonyban (Csengő zsomboly és társai), valamint a Keszthelyi-hegységben (Csodabogyós barlang), már ha azt is a Bakonyhoz számítjuk. Ami még "specialitás", az a sok zárt, hegyvidéki bükkös. A fenyőfői ősfenyves pedig állítólag jégkori reliktum, pontosabban maradvány az eljegesedés utáni nyír-erdeifenyő korszakból.
Szóval, sok érdekes dolog van errefelé, érdemes eljönni túrázni.
Az én most már felnőtt lányom is kisebb korában imádott "kőmászni" a Bakonyban, ő is a patakmederben mászkált a sziklák között az ösvény helyett.
Egyszer pedig a Tési-fennsíkra mentünkben egy egész csapatra való sátánistával találkoztunk, még zászlókat is vittek, onnan jöttünk rá mifélék.
A Bakony fő specialitása szerintem a sok, látványos szurdokvölgy, mindegyik külön egyéniség. A sokak által jól ismert Cuha-szurdok mellett mindenképp érdemes megnézni a bakonynánai Gaja-szurdokot (római fürdő), ez a Bakony igazi Grand-kanyonja, sok emelet magas, függőleges sziklafalakkal, meglepő méretű vízeséssel. Van pár igen jelentős aknabarlang, elsősorban Tés környékén a Keleti-Bakonyban (Csengő zsomboly és társai), valamint a Keszthelyi-hegységben (Csodabogyós barlang), már ha azt is a Bakonyhoz számítjuk. Ami még "specialitás", az a sok zárt, hegyvidéki bükkös. A fenyőfői ősfenyves pedig állítólag jégkori reliktum, pontosabban maradvány az eljegesedés utáni nyír-erdeifenyő korszakból.
Szóval, sok érdekes dolog van errefelé, érdemes eljönni túrázni.
Az én most már felnőtt lányom is kisebb korában imádott "kőmászni" a Bakonyban, ő is a patakmederben mászkált a sziklák között az ösvény helyett.
Egyszer pedig a Tési-fennsíkra mentünkben egy egész csapatra való sátánistával találkoztunk, még zászlókat is vittek, onnan jöttünk rá mifélék.
Ma délután gombásztam a Bakonyban. Az egyik jó helyen, a Bakonyszentlászló-Vinye közötti út Vinye vasútállomás felőli részén, tölgyerdőben elég nagy semmi volt. Egy szép Boletus edulis-t találtam mindössze, pár nyomorult galambgombát, és egy összeszáradt piruló galócát.
A 2 héttel ezelőtti gombabőség itt a múlté. Az a benyomásom, hogy a szeptember eleji nagy esőzés által kihozott gomba-hullám mostanra lecsengett, és a száraz talaj miatt új gombák egyelőre nem tudnak megjelenni. Közben ketyeg az óra. Ha záros határidőn, kb. 2 héten belül nem lesz nagyobb eső (erre sajnos, jó esély van), akkor elmondhatjuk: az idei őszi gombaszezon kb. ennyi volt.
A 2 héttel ezelőtti gombabőség itt a múlté. Az a benyomásom, hogy a szeptember eleji nagy esőzés által kihozott gomba-hullám mostanra lecsengett, és a száraz talaj miatt új gombák egyelőre nem tudnak megjelenni. Közben ketyeg az óra. Ha záros határidőn, kb. 2 héten belül nem lesz nagyobb eső (erre sajnos, jó esély van), akkor elmondhatjuk: az idei őszi gombaszezon kb. ennyi volt.
Volt mostanában (elmúlt 2-3 napban) valaki gombázni?
Budapest környéki vélemények különösen érdekelnek.
Köszi.
Budapest környéki vélemények különösen érdekelnek.
Köszi.
Mi kipróbáltuk, tényleg jó hely, egy hőségnap mentünk oda tavaly (a szurdok miatt persze): 12 fokkal!!! volt hűvösebb a szurdokban, egy mennyei felfrissülés volt. A két lánnyal gondolhatod, meddig jutottunk a patakparti úton (ők a mederben, mi meg itt is, ott is, az első pihenőig jutottunk
. Sebaj, a lényeg, hogy jót játszottak a hűsben.
Emlékszem, még cserkészkoromban a Cuha szurdok fentebbi részén valamilyen elhagyatott állomásépületénél aludtunk, éjjel meg jött valami autó a sáros földúton fentről...aztán másnap meg Porváról Borzavárra menve önhatalmúlag mellénk szegődött egy furcsán viselkedő szerintem szektás fickó és velünk akart aludni, de tényleg elég gyanúsan viselkedett, úgyhogy aztán kiadtuk az útját. Este meg a Borzavári kocsmában kértem száraz vörösbort (a mércés merítős kehelyből...fújj), megkérdeztem honnan van, mire a nő közép-részegen annyit mondott: "most ha azt mondom a Balatonról, elhiszed?, Egyébként fogalmam sincs".....aztán csendben megittam a felét, és távoztunk, a szálláson meg éjjel leoltott villanynál vibráltak a lámpák random-szerűen .... érdekes egy nap volt, de mégis jó emlékek maradtak ezek, mert közben annyit röhögtünk.
Egyébként Te biztos ismered jól a Bakonyt, nekem az Ugod-Bakonybél közti rész nagyon tetszett, a maga elhagyatottságával, kellemes emlék az is.
. Sebaj, a lényeg, hogy jót játszottak a hűsben.Emlékszem, még cserkészkoromban a Cuha szurdok fentebbi részén valamilyen elhagyatott állomásépületénél aludtunk, éjjel meg jött valami autó a sáros földúton fentről...aztán másnap meg Porváról Borzavárra menve önhatalmúlag mellénk szegődött egy furcsán viselkedő szerintem szektás fickó és velünk akart aludni, de tényleg elég gyanúsan viselkedett, úgyhogy aztán kiadtuk az útját. Este meg a Borzavári kocsmában kértem száraz vörösbort (a mércés merítős kehelyből...fújj), megkérdeztem honnan van, mire a nő közép-részegen annyit mondott: "most ha azt mondom a Balatonról, elhiszed?, Egyébként fogalmam sincs".....aztán csendben megittam a felét, és távoztunk, a szálláson meg éjjel leoltott villanynál vibráltak a lámpák random-szerűen .... érdekes egy nap volt, de mégis jó emlékek maradtak ezek, mert közben annyit röhögtünk.
Egyébként Te biztos ismered jól a Bakonyt, nekem az Ugod-Bakonybél közti rész nagyon tetszett, a maga elhagyatottságával, kellemes emlék az is.
Ami érdekes, hogy idén nálunk még sem a légyölő-, sem a mindenki által kedvelt uncsitesója, a gyilkos galóca nemjelent meg. Máskor ilyenkor már kaszálni lehet az utóbbit, az előbbinek meg lelkesen integetünk, hiszen jó ismerősünk a legtöbb mese illusztrációból. Na hátha, hosszú még az ősz.
Amúgy gombabőség idejére mindenkinek tudom ajánlani az elektronyos aszaló gépet. Nem tudom, mennyibe kerül - mi ajándékba kaptuk -, de vargányára gyúrás idején nagyon hasznos.
Amúgy gombabőség idejére mindenkinek tudom ajánlani az elektronyos aszaló gépet. Nem tudom, mennyibe kerül - mi ajándékba kaptuk
-, de vargányára gyúrás idején nagyon hasznos.
Ma délután nálunk megvolt az őszi gombaszezon első bakonyi gombász-túrája. A Fenyőfőhöz közeli ősfenyves-részben alig volt gomba. Ellenben a Bakonyszentlászló és Vinye-Sándormajor közötti alsóbbrendű autóút Vinye vasúti megállóhoz közeli szakasza melletti erdőben sok gombát találtunk. Ez középkorú tölgyerdő, helyenként dús aljnövényzettel, de másutt aljnövényzet mentes, mohapárnás részek is vannak benne. A gombákat itt kell keresni. Rég megfigyeltem, hogy bizonyos helyeken, bizonyos időszakokban bizonyos fajok rettenetes, elképesztő túlsúlyra tudnak jutni. Itt és most ez a faj a piruló galóca. Mázsaszám lehetett volna szedni, 10 gomba közül 8 piruló galóca volt. A galóca alkat, valamint ennek a gombának nyersen mérgező volta azonban elriasztott. Nem "álltunk szóba" a pirulókkal. Szerencsére találtunk számos ízletes vargányát is. Érdekes módon ezek jó része kicsi és a szokottnál karcsúbb volt, de a hófehéren maradó hús, és a tönk halványbarna, hálózatos recézettsége kétségtelenné tette a gomba mibenlétét. Ami külön érdekesség, hogy az egyik boletus edulis kalapja fehéres-sárgás, és táblásan repedezett volt.
A gomba bizony nemegyszer nem pont úgy néz ki, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva. Találtam nagy, eléggé érett példányt is, a csöves rész lefejtése után ez is használhatónak bizonyult. Volt aztán egy gesztenyetinóru, 2 fiatal őzláb, pár molyhos tinóru (köztük egy óriásnövésű, 15 cm kalapátmérőjű, túlérett példány) és sok-sok galambica. A galambgombák között sok volt a kékhátú, ráadásul fiatal, egészséges, nem kukacos példányok. Úgy látszik, ebben a szezonban viszonylag kevés az őzláb, viszont mindenfelé nagyon sok, különféle tinóru jött ki. Érdekes.
A túra végeztével remek vadragu ill. gombalevest ettünk a vinyei Kőpince fogadóban (aki ezen a vidéken jár, próbálja ki: hangulatos hely, remek konyhával, normális árakkal) A szedett gombákból pöri lett, most is nyaljuk a tíz ujjunkat.
A gomba bizony nemegyszer nem pont úgy néz ki, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva. Találtam nagy, eléggé érett példányt is, a csöves rész lefejtése után ez is használhatónak bizonyult. Volt aztán egy gesztenyetinóru, 2 fiatal őzláb, pár molyhos tinóru (köztük egy óriásnövésű, 15 cm kalapátmérőjű, túlérett példány) és sok-sok galambica. A galambgombák között sok volt a kékhátú, ráadásul fiatal, egészséges, nem kukacos példányok. Úgy látszik, ebben a szezonban viszonylag kevés az őzláb, viszont mindenfelé nagyon sok, különféle tinóru jött ki. Érdekes.
A túra végeztével remek vadragu ill. gombalevest ettünk a vinyei Kőpince fogadóban (aki ezen a vidéken jár, próbálja ki: hangulatos hely, remek konyhával, normális árakkal) A szedett gombákból pöri lett, most is nyaljuk a tíz ujjunkat.
A Paxillus allergia a vörösvértestek szétesésével jár. Többszöri fogyasztás után, előzetes tünetek nélkül is jelentkezhet az igen súlyos formája, egyéni érzékenység alapján. Ez azt is jelenti, hogy többen gond nélkül fogyasztják éveken át.
A barna gyűrűstinóruról egyetlen súlyos allergiás esetet írtak le, Németországban. Marcel Bon német nyelvű, spóraképet is közlő atlasza már nem javasolja, ennek az egyetlen esetnek a nyomán, a fogyasztását. - szedem és fogyasztom én is, ha találok belőle.
A barna gyűrűstinóruról egyetlen súlyos allergiás esetet írtak le, Németországban. Marcel Bon német nyelvű, spóraképet is közlő atlasza már nem javasolja, ennek az egyetlen esetnek a nyomán, a fogyasztását. - szedem és fogyasztom én is, ha találok belőle.
Nekem ez a kijelentés szöget ütött a fejembe, jól elgondolkodtam rajta. Eszembe jutott, hogy a gombák (mint ahogy bármely faja az élővilágnak) nyilván többféle szempont alapján csoportosíthatók. Ezek a szempontok lehetnek morfológiaiak, de ugyanúgy lehetnek kémiaiak, fejlődéstaniak is. A csöves és lemezes termőrétegűekre osztás abszolút gyakorlati, mert ez a különbség "ordít", és az egyébként is jóval kevesebb fajt magába foglaló csövesek (tinóruk) között súlyosan mérgező nincs. Amellett az egyes tinóru fajok elég jól elkülöníthetők, az esetleges összetévesztés pedig legfeljebb múló hányást, hasmenést, de nem tragédiát okoz. A lemezesek ebből a szempontból sokkal-sokkal problémásabbak.
A vargányaalkatúak tönkjén látható hálózatos rece nem termőréteg, de fejlődéstanilag esetleg köze lehet hozzá.
A begöngyölt szélű cölöpgombáról össze-vissza írnak mindenfélét a gombászkönyvek. A régebbi könyvem súlyosan mérgezőnek, sőt nyersen még mérgezőbbnek mondja. A Dr. Krébecz féle gombászkönyv szerint nem toxikus, de nagy allergén. Első fogyasztásakor teljesen ártalmatlan, de ekkor szenzibilál. A második evés hozza ki az allergiás (anafilaxiás?) reakciót.
A barna gyűrűstinórut az összes szakkönyv jónak, ehetőnek minősíti.
A vargányaalkatúak tönkjén látható hálózatos rece nem termőréteg, de fejlődéstanilag esetleg köze lehet hozzá.
A begöngyölt szélű cölöpgombáról össze-vissza írnak mindenfélét a gombászkönyvek. A régebbi könyvem súlyosan mérgezőnek, sőt nyersen még mérgezőbbnek mondja. A Dr. Krébecz féle gombászkönyv szerint nem toxikus, de nagy allergén. Első fogyasztásakor teljesen ártalmatlan, de ekkor szenzibilál. A második evés hozza ki az allergiás (anafilaxiás?) reakciót.
A barna gyűrűstinórut az összes szakkönyv jónak, ehetőnek minősíti.
Genetikailag közel rokon velük; szín-anyagai (lila, fekete) is mutatják pl. az érdesnyelűekkel a rokonságot. Ha megnézzük lemezeit, anasztomizálnak! - ahogyan a tinóruk tönkjére lehúzódó "hálózat".
A súlyos allergiát okozó cölöpgombák mutatnak hasonló tulajdonságot. Érdekes, hogy efféle allergiát okozott már barna gyűrűstinóru is.
A súlyos allergiát okozó cölöpgombák mutatnak hasonló tulajdonságot. Érdekes, hogy efféle allergiát okozott már barna gyűrűstinóru is.
Eddig úgy tudtam, hogy a tinóruk csöves termőrétegű gombák, a vöröses nyálkásgomba viszont lemezes. Kíváncsi lennék az indoklásra. milyen alapon tartozik ez is a tinórukhoz.
A vöröses nyálkásgomba a kedvencem, tudtátok, hogy az is tinóru-féle? Csodásan szárad, és párolva salátában is jól néz ki.
A (fenyő, molyhos) tinórufélék néha megsavanyodnak lábon, az öregebbjét kóstolni, a kalap szélét körbevágni érdemes.
Őzlábat, ha nagyon sok van, érdemes lemezekre szedve szárítani, húsdarálón ledarálni, a granulátumot mikróban (20 másodperc!) sok szalvétára halmozva utánszárítani, aztán hamar kivenni, szárazra átborítani, amíg párolog. A jó száraz granulátum befőttes üvegben 3 évig eláll a polcon! Levesbe, töltött húsba adagolva, csoda finom!
A (fenyő, molyhos) tinórufélék néha megsavanyodnak lábon, az öregebbjét kóstolni, a kalap szélét körbevágni érdemes.
Őzlábat, ha nagyon sok van, érdemes lemezekre szedve szárítani, húsdarálón ledarálni, a granulátumot mikróban (20 másodperc!) sok szalvétára halmozva utánszárítani, aztán hamar kivenni, szárazra átborítani, amíg párolog. A jó száraz granulátum befőttes üvegben 3 évig eláll a polcon! Levesbe, töltött húsba adagolva, csoda finom!
Nálunk galambgomba szinte mindig van, a vargánya és őzláb nélküli időkben is. Ami a közvetlen környékről hiányzik, az a csiperke. Trágyás legelő már nem sok van errefelé.
Ezt kapásból aláírom, pedig ízlések és pofonok köztudottan különböznek. Szerintem is, a rántott őzláb-kalap király, különb ízű gombaétel szerintem nincs ennél. Tartármártással, kis főtt rizzsel, valamilyen befőttel... Jaj...
Remélem, a feltételezhető esők hatására októberben megjelenik. Sajnos, már nagyjából csak egy hónap ideje van, mert aránylag melegkedvelő gomba, október végétől már nem nagyon számíthatunk rá. Egyébként is, az őszi gombaszezon nagyjából lezárul ekkor, utána csak pár faj szokott előfordulni, a gombák mennyisége hirtelen és drasztikusan lecsökken novemberre.
A Gönyűi-erdőben ritka a galambgomba. Ez speciális hely, a gombaflóra hasonlít is, de különbözik is a középhegységekben megszokottól.
Pl. egyáltalán nincs boletus edulis. Ami van: őzláb, méghozzá sok. Fenyőtinóru, vörös érdestinóru, változékony tinóru. Rizike, lila pereszke, vöröses nyálkásgomba. Évekkel ezelőtt egy bokros helyen találtam 2 szép óriáspöfeteget. Szeletekre vágva, rántva az is nagyon-nagyon jó.
Remélem, a feltételezhető esők hatására októberben megjelenik. Sajnos, már nagyjából csak egy hónap ideje van, mert aránylag melegkedvelő gomba, október végétől már nem nagyon számíthatunk rá. Egyébként is, az őszi gombaszezon nagyjából lezárul ekkor, utána csak pár faj szokott előfordulni, a gombák mennyisége hirtelen és drasztikusan lecsökken novemberre.
A Gönyűi-erdőben ritka a galambgomba. Ez speciális hely, a gombaflóra hasonlít is, de különbözik is a középhegységekben megszokottól.
Pl. egyáltalán nincs boletus edulis. Ami van: őzláb, méghozzá sok. Fenyőtinóru, vörös érdestinóru, változékony tinóru. Rizike, lila pereszke, vöröses nyálkásgomba. Évekkel ezelőtt egy bokros helyen találtam 2 szép óriáspöfeteget. Szeletekre vágva, rántva az is nagyon-nagyon jó.
Őzláb sajnos nálunk is kevés van, remélem csak egyelőre. Rántva verhetetlen. Galamb gomba van felétek?
Vasárnap a Gönyűi-erdőben gombászkodtam. Ez vegyes erdő (tölgy, fekete és erdeifenyő, nyír-nyár) folyami homoktalajon. A talaj már eléggé száraz volt, de a szeptember eleji nagy esők megtették a hatásukat, viszonylag nagy volt a gombabőség. Sajnos, a pár őzlábgomba amit találtam, eléggé elöregedett, használhatatlan volt. Itt jelenleg tinóru-éra van. Az egész erdő tele volt valami nagy termetű, vastag, hasas tönkű, eléggé világos kalapú tinórufélével. A csöves rész zöldessárga, a tönk sárgás, rajta kis szemű, szintén sárga hálózattal, helyenként egész kevés vöröses színnel. A csöves rész nyomásra kékül, a hús szintúgy. A tönk a talajban gyökérszerűen folytatódó, a gomba erősen kesernyés ízű. Megmondom őszintén, kissé vakartam a fejem, milyen gomba légyen az. Leginkább kesernyés tinórura tudtam gondolni, a kóstolás pedig meggyőzött.
Meg kell jegyeznem, a gombászkönyvek szerint a kesernyés tinóru hálózatos recéje nagyon finom szemű, inkább csak nagyítóval látható. Ezeken a gombákon viszont kicsi, de szabad szemmel is jól látható volt. Ez a gomba elég erősen mérgező (bár csak gyomor-béltünetes), de rossz íze miatt úgysem enné meg senki. Egy foltban találtam számos sátántinórut, nagyon szépek, dekoratívok voltak fehéres kalapjukkal, bíborvörös termőrétegükkel és tönkjükkel. Olyan is volt köztük, amelyiknek roppant vaskos tönkjén két kis kalap is ült. A sátántinóru is mérges, de csak enyhén, sőt a könyvem szerint alapos főzés hatására többé-kevésbé méregtelenedik. Mégis kerülendő, nem ennivaló. A kis túrámból leszűrtem azt a tanulságot, hogy a nagyon világos kalapú vargánya-alkatúak kerülendők.
Rábukkantam egy változékony tinórura is, ez vargánya alkata, narancsvörös termőrétege, barna kalapja, durva, hosszú szemű, vöröses recéje, kékülése révén félreismerhetetlen. Ha több lett volna, jól megfőzve ettem volna belőle egy adag pörit. Tulajdonképp feltételesen ehető gomba, állítólag külföldön kiterjedten fogyasztják. Enyhe, hőre biztosan lebomló méreganyagot tartalmaz, legalább negyed óra, húsz percig főzni kell.
Találtam még 2 szürke galócát. Szép, galóca alkatú gomba, nem is mérges. De galócákat elvből nem fogyasztok, és senkinek sem ajánlanám ezt (kivétel a császárgomba)
Volt még számos, közepes nagyságú, barnásvörös tejelőgomba, kicsit a rizikére emlékeztetett gyűrűs, céltáblaszerű kalap-rajzolatával. De a rizike élénk sárgarépa színvilágánál ezek a gombák jóval fakóbbak, barnásak voltak. Zöldes foltosodást se mutattak. Inkább a helyükön hagytam őket.
Egyelőre kénytelen vagyok a szomszéd kerítése tövében kinőtt pár kerti csiperkével vigasztalódni.
Hétvégére tervezünk egy bakonyi gombász kiruccanást. Meglátjuk, mi lesz az eredmény.
Meg kell jegyeznem, a gombászkönyvek szerint a kesernyés tinóru hálózatos recéje nagyon finom szemű, inkább csak nagyítóval látható. Ezeken a gombákon viszont kicsi, de szabad szemmel is jól látható volt. Ez a gomba elég erősen mérgező (bár csak gyomor-béltünetes), de rossz íze miatt úgysem enné meg senki. Egy foltban találtam számos sátántinórut, nagyon szépek, dekoratívok voltak fehéres kalapjukkal, bíborvörös termőrétegükkel és tönkjükkel. Olyan is volt köztük, amelyiknek roppant vaskos tönkjén két kis kalap is ült. A sátántinóru is mérges, de csak enyhén, sőt a könyvem szerint alapos főzés hatására többé-kevésbé méregtelenedik. Mégis kerülendő, nem ennivaló. A kis túrámból leszűrtem azt a tanulságot, hogy a nagyon világos kalapú vargánya-alkatúak kerülendők.
Rábukkantam egy változékony tinórura is, ez vargánya alkata, narancsvörös termőrétege, barna kalapja, durva, hosszú szemű, vöröses recéje, kékülése révén félreismerhetetlen. Ha több lett volna, jól megfőzve ettem volna belőle egy adag pörit. Tulajdonképp feltételesen ehető gomba, állítólag külföldön kiterjedten fogyasztják. Enyhe, hőre biztosan lebomló méreganyagot tartalmaz, legalább negyed óra, húsz percig főzni kell.
Találtam még 2 szürke galócát. Szép, galóca alkatú gomba, nem is mérges. De galócákat elvből nem fogyasztok, és senkinek sem ajánlanám ezt (kivétel a császárgomba)
Volt még számos, közepes nagyságú, barnásvörös tejelőgomba, kicsit a rizikére emlékeztetett gyűrűs, céltáblaszerű kalap-rajzolatával. De a rizike élénk sárgarépa színvilágánál ezek a gombák jóval fakóbbak, barnásak voltak. Zöldes foltosodást se mutattak. Inkább a helyükön hagytam őket.
Egyelőre kénytelen vagyok a szomszéd kerítése tövében kinőtt pár kerti csiperkével vigasztalódni.
Hétvégére tervezünk egy bakonyi gombász kiruccanást. Meglátjuk, mi lesz az eredmény.
Ma azért 2 kg beugrott a kosárba, bár egy kicsit menni kellett érte, a Börzsönyig
Miki: szépek
Miki: szépek
Hát mi nem
Elvileg pont a jelentősebb csapadék határán voltak azok a helyek, ahol szoktam gombászni, ma kimentem, de sivatagi állapotok uralkodnak, a Börzsönyre meg nincs időm...
Elvileg pont a jelentősebb csapadék határán voltak azok a helyek, ahol szoktam gombászni, ma kimentem, de sivatagi állapotok uralkodnak, a Börzsönyre meg nincs időm...
Egyet értek a cikkekkel, tehát a hosszan tartó meleg eseménytelen (szél+csapi) hiánya mutatkozott meg a tavakban. Itt is felénk, olyan szikes 1-2 m. mély tavacskákban is. egyenlőre nincs infóm hal pusztulásról
Nem ezert szoktak megkotorni a tavakat? Hogy ne a szerves hulladek "vegye ki a vizbu a zoxigent" ?
A kotrokanalnak kevesebb a zoxigenigenye mint a bomlasnak
A kotrokanalnak kevesebb a zoxigenigenye mint a bomlasnak
Kedves Fórumtársak, a Pilisvörösvár-Nagy tó történetéhez ( szál: Társalgó #53429) ajánlom a következő cikket:
Carstensen J. et al. (2014) Hypoxia in the Baltic Sea: Biogeochemical Cycles, Benthic Fauna, and Management. AMBIO 43:26–36
Link
Link
Ez a cikk a tengerek anoxiás víztesteinek kémiai folyamatait részletezi, de érdekes lehet egy horgásznak is…
A tó oxigénellátása a felületével, és nem a térfogatával arányos; tekintve, hogy oxigénnel ellátni a vízben élő algák tudják, illetve a vízfelszín levegővel való érintkezése. Éjjel az algák maguk is oxigénfogyasztókká válnak.
A túltartott halmennyiség, és a fölösleges etetőanyag, mind a tó szervesanyag-lebontó rendszerét terheli. Ez egy darabig „betemeti” a mély vízbe a redukáló gyököket. Viszont ha felmelegszik, ha felkavarodik a víz (!!), vagy, ha a baktériumok biológiai egyensúlya „megborul” a vízben, akkor ezek a szerves molekulák a felszíni rétegbe jutva, még további sok oxigént fognak elvonni… Mély tóban lehet, hogy jobban érzik magukat a halak (a harcsa amúgy is kiválóan tűri az oxigén-hiányt) – de ha beüt egy ilyen langyos-vizes időszak, meg kell gondolni, hogy nem kellene-e lehalászni azt a szegény tavat!
A folyamatok szulfát / ammónia egyensúlyának kémiáját, más (felhőképződés) vonatkozásban tárgyalja Schmeller G,Geresdi I. (2016) Numerical simulation of sulfate formation inwater drops: results of a box experiment. Időjárás121(1) : 1-28. Referálót ld. Bioszféra #34447
Carstensen J. et al. (2014) Hypoxia in the Baltic Sea: Biogeochemical Cycles, Benthic Fauna, and Management. AMBIO 43:26–36
Link
Link
Ez a cikk a tengerek anoxiás víztesteinek kémiai folyamatait részletezi, de érdekes lehet egy horgásznak is…
A tó oxigénellátása a felületével, és nem a térfogatával arányos; tekintve, hogy oxigénnel ellátni a vízben élő algák tudják, illetve a vízfelszín levegővel való érintkezése. Éjjel az algák maguk is oxigénfogyasztókká válnak.
A túltartott halmennyiség, és a fölösleges etetőanyag, mind a tó szervesanyag-lebontó rendszerét terheli. Ez egy darabig „betemeti” a mély vízbe a redukáló gyököket. Viszont ha felmelegszik, ha felkavarodik a víz (!!), vagy, ha a baktériumok biológiai egyensúlya „megborul” a vízben, akkor ezek a szerves molekulák a felszíni rétegbe jutva, még további sok oxigént fognak elvonni… Mély tóban lehet, hogy jobban érzik magukat a halak (a harcsa amúgy is kiválóan tűri az oxigén-hiányt) – de ha beüt egy ilyen langyos-vizes időszak, meg kell gondolni, hogy nem kellene-e lehalászni azt a szegény tavat!
A folyamatok szulfát / ammónia egyensúlyának kémiáját, más (felhőképződés) vonatkozásban tárgyalja Schmeller G,Geresdi I. (2016) Numerical simulation of sulfate formation inwater drops: results of a box experiment. Időjárás121(1) : 1-28. Referálót ld. Bioszféra #34447
Teljesen. Vannak olyan fajok, alanyok illetve fajták, amelyek hajlamosak a másodvirágzásra.
Szép gondolatok, Köszönjük. Mi is a suliban egy lejtôn álló öreg diófa alatt teraszosítottunk, így is növelve a beszivárgó Víz mennyiségét. Hátha pár évvel kitolhatjuk az életét.
Reméljük, ültetnek egy újat. Az én régi iskolám téglázott udvarán egy hatalmas dió száradt ki. Az udvart a 70-es évek ma RETRO.nak nevezett ocsmány stílusában lebetonozták és nem ültettek új fát.
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#408751 - 2018-08-17 22:22:46)
Nemrég találtam! Egy megható, megindító történet. Számomra különösen, hiszen ebbe az általános iskolába jártam Pilisszentivánon, és a suli udvarán álló 122 éves hársfa gyökerestül kidőlt az aug. 14-i kedd kora esti viharban. A fát az 1000 éves Millenium alkalmából ültették. Engem is sok emlék köt ehhez a hársfához. Kár érte, bár már öreg volt. Az írás gyönyörű, és ebből is látszik, hogy lehet szeretni, tisztelni, egy sokak által csak közönségesnek gondolt fát is : Link¬if_id=1534440448264866¬if_t=feed_comment_reply
Ha valaki nem látná így, itt a szöveg :
"Sziasztok!Volt egyszer egy fa .....!
1896-ban ültettek erre a helyre.Szép hely,a falu központja,a templom és az iskola között. Szépen cseperedtem,növögettem míg az emberek háborúkkal voltak elfoglalva.Vigyáztam a templom csendjét és árnyat adó koronám alatt sok-sok generáció nőtt fel az iskolában.Megérintettek,hozzám bújtak,körülöttem fogócskáztak a gyerekek.Örültünk egymásnak nagyon sokszor.Ahogy idősebb lettem már nehezebben viseltem a környezetemben a változásokat.Hogy megsértették itt-ott a gyökereimet és eltakarták előlem az életet adó esővizet.Néhány évvel ezelőtt gondos kezek még próbáltak rajtam segíteni és lenyesegették az elszáradt gallyaimat hogy alvó rügyekből meg tudjam újítani a koronámat. Ez sikerrel is járt mígnem elérkezett a 2018.08.14.-i szélvihar. Már hallottam a süvítő szelet és éreztem hogy nem fogom tudni tartani megfáradt törzsemet ebben az ítéletidőben. És amikor a szél nekem feszült, recsegtek-ropogtak a gyökereim,még elsuttogom ezt a két gondolatomat Nektek:
-Vigyázzatok a fákra mert ők is vigyáznak rátok!
-122 gyönyörű év után búcsúzok Tőletek Szentivániak!
Isten Veletek,a Ti Hársfátok!" Link
Nemrég találtam! Egy megható, megindító történet. Számomra különösen, hiszen ebbe az általános iskolába jártam Pilisszentivánon, és a suli udvarán álló 122 éves hársfa gyökerestül kidőlt az aug. 14-i kedd kora esti viharban. A fát az 1000 éves Millenium alkalmából ültették. Engem is sok emlék köt ehhez a hársfához. Kár érte, bár már öreg volt. Az írás gyönyörű, és ebből is látszik, hogy lehet szeretni, tisztelni, egy sokak által csak közönségesnek gondolt fát is : Link¬if_id=1534440448264866¬if_t=feed_comment_reply
Ha valaki nem látná így, itt a szöveg :
"Sziasztok!Volt egyszer egy fa .....!
1896-ban ültettek erre a helyre.Szép hely,a falu központja,a templom és az iskola között. Szépen cseperedtem,növögettem míg az emberek háborúkkal voltak elfoglalva.Vigyáztam a templom csendjét és árnyat adó koronám alatt sok-sok generáció nőtt fel az iskolában.Megérintettek,hozzám bújtak,körülöttem fogócskáztak a gyerekek.Örültünk egymásnak nagyon sokszor.Ahogy idősebb lettem már nehezebben viseltem a környezetemben a változásokat.Hogy megsértették itt-ott a gyökereimet és eltakarták előlem az életet adó esővizet.Néhány évvel ezelőtt gondos kezek még próbáltak rajtam segíteni és lenyesegették az elszáradt gallyaimat hogy alvó rügyekből meg tudjam újítani a koronámat. Ez sikerrel is járt mígnem elérkezett a 2018.08.14.-i szélvihar. Már hallottam a süvítő szelet és éreztem hogy nem fogom tudni tartani megfáradt törzsemet ebben az ítéletidőben. És amikor a szél nekem feszült, recsegtek-ropogtak a gyökereim,még elsuttogom ezt a két gondolatomat Nektek:
-Vigyázzatok a fákra mert ők is vigyáznak rátok!
-122 gyönyörű év után búcsúzok Tőletek Szentivániak!
Isten Veletek,a Ti Hársfátok!" Link
Ja, a videón párzást forszírozó hím rés keresztespók (Nuctenea umbratica) látható az asszonyság társaságában
Virágzott a Duna tegnap este. a Lurdy -ház bejáratát mintha flitterrel szórták volna meg... nézem, milliónyi kérész-szárny. Fh: Bp. IX.
Köszi, ez gyors volt!
A utánaolvasva, a kép nélküli leírásokból nem igazán ismertem rá.
A utánaolvasva, a kép nélküli leírásokból nem igazán ismertem rá.
Meleg nyári éjszakákon, a nyitvahagyott ablakon néha igen különös lények repülnek be:
Élőben is épp így néz ki. Mint egy mint egy letört gally darab.
Ha valaki ismeri ennek a lepkének a nevét, segítsen!
Én egyelőre nem találtam sehol.
Élőben is épp így néz ki. Mint egy mint egy letört gally darab.
Ha valaki ismeri ennek a lepkének a nevét, segítsen!
Én egyelőre nem találtam sehol.
Nálunk meg a nagyobbik lányom kiabált a kertben, hogy, Apa azonnal gyere! Tudja,hogy kedvelem a pókokat.
A kisebbik közben mondja, hogy mi ez egy darázs? Na innentôl nem is kell mondanom, hogy egy darázspók a fûszereskertünk vendége. A bazsalikom lett a kedvence
A kisebbik közben mondja, hogy mi ez egy darázs? Na innentôl nem is kell mondanom, hogy egy darázspók a fûszereskertünk vendége. A bazsalikom lett a kedvence
Kérlek alásan
------------------------------------------------
Nálunk kb 2 hónapja költözött be az egyik kerti épület hasadékába egy lakó. Szép húsos példány, amit eddig rés keresztespókként (Nuctenea umbratica) azonosítottam. Azonban tegnap elbizonytalanított, hogy elém került néhány adat a Nuctenea silvicultrix-ról (magyarul talán északi kersztespók[?]) Noha hazai előfordulására nincs adat, azért egy pókászt meghallgatnék a dologról
Pipiskedve, éjszaka egy telefonnal elég nehéz volt fotózni, ráadásul megijesztettem, így kissé össze is húzta magát.
------------------------------------------------
Nálunk kb 2 hónapja költözött be az egyik kerti épület hasadékába egy lakó. Szép húsos példány, amit eddig rés keresztespókként (Nuctenea umbratica) azonosítottam. Azonban tegnap elbizonytalanított, hogy elém került néhány adat a Nuctenea silvicultrix-ról (magyarul talán északi kersztespók[?]) Noha hazai előfordulására nincs adat, azért egy pókászt meghallgatnék a dologról
Pipiskedve, éjszaka egy telefonnal elég nehéz volt fotózni, ráadásul megijesztettem, így kissé össze is húzta magát.
Farkaspók nálunk is van, múltkor 2 szép fejlett példány miatt volt is nagy sikítozás, alig tudtam őket kimenteni
Illetve 2 hete meg ilyet láttam (folyondárszender) locsolás közben, először nem értettem, hogy repülő egeret, vagy mit locsoltam le: Link
Illetve 2 hete meg ilyet láttam (folyondárszender) locsolás közben, először nem értettem, hogy repülő egeret, vagy mit locsoltam le: Link
Köszönet a válaszért, mindenesetre, eddig nem találkoztam ezekkel, és nagyon jól megvoltam nélkülük. Rettentően utálom az ízelt lábúakat, főként az ilyen egér méretűeket. Ez az egy igazi fóbiám van. Még ettől a halott lépcsőházi példánytól is kivert a víz.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Az áprilisi hidegbetörés magyarázata különböző időjárási és éghajlati hatásokkal
Érdekességek | 2025-04-07 15:23
Szabályzat