Csillagászat és űrkutatás
Megjelent egy dokumentum film a N.geo. gondozásában. Ennek egy kicsit bõvebb leírását adom be, elnézést a hosszúért.
Az utóbbi hónapokban egy izgalmas égi „reality show”-nak vagyunk a tanúi – nemcsak a hivatásos asztronómusok, de a csillagászat mûkedvelõ szerelmesei is lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi történik az évszázad üstököseként beharangozott ISON-nal: magja még a napközelpont elérése elõtt szétesik, és a várva várt csodából nem lesz semmi, vagy az égitest túléli a több száz Celsius fokos hõséget, és felragyog az égen életünk legfényesebb üstököse.
Az ISON a nyár nagy részét a nap ragyogása által elfedve töltötte, így ezekben a hónapokban a tudósok csak reménykedhettek benne, hogy amikor a sötét ég elõtt ismét láthatóvá válik, fénye – a számításoknak megfelelõen – a korábbinál erõsebb lesz majd. Nos, az ISON csak részben váltotta be a hozzá fûzött reményeket: amikor augusztus közepén ismét a csillagászok látómezejébe került, valóban fényesebb volt a korábbinál, ám fényereje csupán a hatoda volt a kalkuláltnak.
Az új információ két táborra osztotta a tudósokat: a pesszimisták szerint az ISON hatalmas csalódás lesz, hisz képtelen lesz egy darabban kibírni a szélsõséges hõmérséklet-emelkedést. Azzal érvelnek, hogy az égitest évezredeket töltött a világûr jéghideg, Naptól távoli részein, ahol a hõmérséklet alig haladta meg az abszolút zérót (mínusz 273,2 Celsius fokot), a Nap külsõ légkörében pedig ezzel szemben 555 ezer Celsius fokos hõség várja – melynek hatására az üstökös 4,8 kilométer átmérõjû magja úgy fog darabokra törni, mint az a hideg porceláncsésze, melybe óvatlanul tûzforró teát töltenek.
A bizakodóbb tudósok szerint viszont még nincs veszve semmi: szerintük az üstökös ugyan jelenleg valóban gyengélkedik, ám szétesés jeleit egyáltalán nem mutatja, és a mag körüli por- és gázfelhõ szerkezete is arra utal, hogy az anyagkibocsátás egyenletes, nincs nyoma a mag "krahácsolásának", ami a szétesés elõtt álló üstökösök sajátja.
Az ISON sorsa tehát még nem dõlt el, folyatódik az izgalmas égi reality show - egészen november 28-ig, az „igazság napjáig”, amikor az ’évszázad üstököse’ cím várományosa belép a Nap külsõ légkörébe.
Az utóbbi hónapokban egy izgalmas égi „reality show”-nak vagyunk a tanúi – nemcsak a hivatásos asztronómusok, de a csillagászat mûkedvelõ szerelmesei is lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi történik az évszázad üstököseként beharangozott ISON-nal: magja még a napközelpont elérése elõtt szétesik, és a várva várt csodából nem lesz semmi, vagy az égitest túléli a több száz Celsius fokos hõséget, és felragyog az égen életünk legfényesebb üstököse.
Az ISON a nyár nagy részét a nap ragyogása által elfedve töltötte, így ezekben a hónapokban a tudósok csak reménykedhettek benne, hogy amikor a sötét ég elõtt ismét láthatóvá válik, fénye – a számításoknak megfelelõen – a korábbinál erõsebb lesz majd. Nos, az ISON csak részben váltotta be a hozzá fûzött reményeket: amikor augusztus közepén ismét a csillagászok látómezejébe került, valóban fényesebb volt a korábbinál, ám fényereje csupán a hatoda volt a kalkuláltnak.
Az új információ két táborra osztotta a tudósokat: a pesszimisták szerint az ISON hatalmas csalódás lesz, hisz képtelen lesz egy darabban kibírni a szélsõséges hõmérséklet-emelkedést. Azzal érvelnek, hogy az égitest évezredeket töltött a világûr jéghideg, Naptól távoli részein, ahol a hõmérséklet alig haladta meg az abszolút zérót (mínusz 273,2 Celsius fokot), a Nap külsõ légkörében pedig ezzel szemben 555 ezer Celsius fokos hõség várja – melynek hatására az üstökös 4,8 kilométer átmérõjû magja úgy fog darabokra törni, mint az a hideg porceláncsésze, melybe óvatlanul tûzforró teát töltenek.
A bizakodóbb tudósok szerint viszont még nincs veszve semmi: szerintük az üstökös ugyan jelenleg valóban gyengélkedik, ám szétesés jeleit egyáltalán nem mutatja, és a mag körüli por- és gázfelhõ szerkezete is arra utal, hogy az anyagkibocsátás egyenletes, nincs nyoma a mag "krahácsolásának", ami a szétesés elõtt álló üstökösök sajátja.
Az ISON sorsa tehát még nem dõlt el, folyatódik az izgalmas égi reality show - egészen november 28-ig, az „igazság napjáig”, amikor az ’évszázad üstököse’ cím várományosa belép a Nap külsõ légkörébe.
Nagyon szép!
Én is meglõttem hajnalban. Link Ez szerény, fényképezõs kép, távcsõ és machanika híján. 70mm-en, 19 képbõl stackelve (Light, dark, flat, offset). Sajnos nem tudtam a RAW fájlokkal dolgozni, mert a DSS nem értette a Sony RAW-ját, utána a 24Mpx-s Jpegtõl is elhasalt, muszáj voltam kicsinyített Jpeg-ekkel csinálni.
Én is meglõttem hajnalban. Link Ez szerény, fényképezõs kép, távcsõ és machanika híján. 70mm-en, 19 képbõl stackelve (Light, dark, flat, offset). Sajnos nem tudtam a RAW fájlokkal dolgozni, mert a DSS nem értette a Sony RAW-ját, utána a 24Mpx-s Jpegtõl is elhasalt, muszáj voltam kicsinyített Jpeg-ekkel csinálni.
Több jel is arra utal, hogy a meg széteshetett, pl. Link . Persze ez még mindig nem biztos.
Én ma hajnalban rámentem a Lovejoy-ra. Sajnos a felhõk erõsen beszopattak, így csak egy Pentacon 50/1,8-cal lõttem.
Link
Link
Ezzel azt hiszem vagyunk így egy páran. Lovejoy-ról sem sikerült még egy értelmes képet sem lõnöm
Úgy gondolom ne nagyon várakozzunk elõre túlzottan, ugyanis a napokban rossz hírektõl pezsdültek fel a nemzetközi levelezõlisták. Gyakorlatilag a lényeg, hogy a különbözõ kibocsátási értékekbõl arra következtetnek, hogy a mag már szét hullott vagy alig maradt belõle valami és csak egy nagy csomóban álló porhalmaz repked tovább pár kisebb nagyobb darabkájával a magnak. Semmi sem biztos ugye csak a halál. Ezek a mérések sem a legpontosabbak... reménykedjünk!
Az idõjárás zúzmarásköddel fenyeget. December elsõ felében irány a magasabb hegyek felé.
Kitünõ, tartalmas, érdekfeszitõ cikk. Köszönjük szépen!
Közvetlenül a nagy napközelség után az ISON magján hatalmas repedések, rések nyilnak majd meg, amelyeken csak úgy tódulni fog kifelé a poranyag. Ezt követi az égitest csóvájának kifényesedése, s akkor már a nappali égen is könnyen észlelni lehet - az esti és/vagy hajnali szürkületben mindenképp. Legyen szerencsénk!
Közvetlenül a nagy napközelség után az ISON magján hatalmas repedések, rések nyilnak majd meg, amelyeken csak úgy tódulni fog kifelé a poranyag. Ezt követi az égitest csóvájának kifényesedése, s akkor már a nappali égen is könnyen észlelni lehet - az esti és/vagy hajnali szürkületben mindenképp. Legyen szerencsénk!
Az ISON-üstökössel kapcsolatos tudnivalókról és reményekrõl a Metneten is készült egy kis összefoglaló: Link
Hajnalban most már nagyon-nagyon alacsonyan van, és ahogy felkel, rögtön világosodik is. A keleti horizonton ülõ zárt felhõzet miatt ma (is) hiába próbálkoztam binokulárral megkeresni, nem jártam sikerrel. A Spica kibújt a felhõsáv fölé, az ISON épp annyival volt lejjebb, hogy már takarásban maradt.
Hajnalban most már nagyon-nagyon alacsonyan van, és ahogy felkel, rögtön világosodik is. A keleti horizonton ülõ zárt felhõzet miatt ma (is) hiába próbálkoztam binokulárral megkeresni, nem jártam sikerrel. A Spica kibújt a felhõsáv fölé, az ISON épp annyival volt lejjebb, hogy már takarásban maradt.
Mi már tervezgetjük, illetve a pénz is félre van téve a napközelség idõpontjára. Kab hegy, illetve az Ivanscica jött szóba.
Egy tuti, már a nagyágyú sem kell hozzá (150/750SW) Hanem elég maximum 300mm az EQ mounton, hisz a csóva állítólag már 7°hosszú.
Kútfõbõl írva azthiszem November 28.-án lesz a napközelségpontja. Azután már erõsen távolodni fog a naptól, méghozzá majdnem merõlegesen a horizontra. Végül egy kis idõ után átkerül az éjszakai égboltra.
Mivel mi merõlegesen is látunk rá ezután, ezért talán a december lesz a legizgalmasabb az észlelés során. Akár egy hótakarós, üstökösös asztrotájképet is eltudok képzelni.
Egy tuti, már a nagyágyú sem kell hozzá (150/750SW) Hanem elég maximum 300mm az EQ mounton, hisz a csóva állítólag már 7°hosszú.
Kútfõbõl írva azthiszem November 28.-án lesz a napközelségpontja. Azután már erõsen távolodni fog a naptól, méghozzá majdnem merõlegesen a horizontra. Végül egy kis idõ után átkerül az éjszakai égboltra.
Mivel mi merõlegesen is látunk rá ezután, ezért talán a december lesz a legizgalmasabb az észlelés során. Akár egy hótakarós, üstökösös asztrotájképet is eltudok képzelni.
(Halkan jegyzem meg, hogy tegnapelõtt este már +5mg-s volt, tehát már épphogy szabadszemes, a Szûz egy jellegtelenebb területén meg lehet próbálni megkeresni.)
Egyre intenzívebb ISON lázban égek, gondolom nem vagyok vele egyedül. November utolsó napjaiban és december elején lehetne üstökösvadász expedíciókat szervezni. Szívesen mennék én is. Ebben az idõszakban nagy mák kell a derült tiszta horizontú éghez.
ÉSzakra érdemes figyelni, de tényleg csak ha a KP index felcsúszik 7-8 köré.
Amúgy itt mindent megtalálsz:
Link
Amúgy itt mindent megtalálsz:
Link
A vödör most azt írja, hogy 28 és 31 között várható az érkezése. A erõssége kérdéses. Ha felmegy 8-ig a kp index, akkor érdemes elindulni. Tuti nappal fog érkezni, hogy ne láthassuk
Ma volt egy X1-es, és egy X2-es napkitörés, tegnap pedig egy M9-es.
Jó lenne vasárnap hajnalban sarki fényt fotózni
Jó lenne vasárnap hajnalban sarki fényt fotózni
Link
Ehhez egy adalék: az esetleges 2032-es Föld-közelség meg sem jelenik a "close approach data"-ban itt: Link . Ennek egyszerû lehet az oka: az "Earth MOID", ami a Föld és az aszteroida pályáinak legkisebb távolsága a legfrisebb adatok szerint 0,0111626 CsE, ami kb. 4,35-szörös Hold-távolság. Idén kb. 4-szer ilyen messze húzott el mellettünk. Az ekliptikát 333,4349° szoláris hosszúságnál döfi, ami 2013.02.22. 02:09UTC . Perihélium-pontja 23,7075°, ami 2013.04.13. 16:05UTC. Ezekhez ugye hozzá kell adni fél évet, mivel akkor találkozunk vele, amikor a Nap a "túloldalon" van, tehát õsszel. A Föld szeptember 4-én van ott, ahol a kisbolygó pályája a Földinél közelebb kerül a Naphoz, és Szeptember 25-én ott, ahol újra kijön a Földpályán kívülre. Itt azonban már az ekliptikáról északra lesz az üstökös. Az "Earth MOID"-hoz tartozó ponton 09.5-6-a körül van a Föld. A baj csak az, hogy 2032.09.05-én a kisbolygó a Földnek ahhoz a pontjához lesz legközelebb, ahol a Föld kb. 07.28-án tartózkodik.
Az adatok alapján nagyjából ez jön ki, így nem is értem, miért merül fel a lehetõsége egy 2032-es esetleges ütközésnek. Ahhoz nem kicsit kéne módosulnia a pályájának addig, ami persze lehetséges, de azt kiszámolni nem olyan könnyû.
Ehhez egy adalék: az esetleges 2032-es Föld-közelség meg sem jelenik a "close approach data"-ban itt: Link . Ennek egyszerû lehet az oka: az "Earth MOID", ami a Föld és az aszteroida pályáinak legkisebb távolsága a legfrisebb adatok szerint 0,0111626 CsE, ami kb. 4,35-szörös Hold-távolság. Idén kb. 4-szer ilyen messze húzott el mellettünk. Az ekliptikát 333,4349° szoláris hosszúságnál döfi, ami 2013.02.22. 02:09UTC . Perihélium-pontja 23,7075°, ami 2013.04.13. 16:05UTC. Ezekhez ugye hozzá kell adni fél évet, mivel akkor találkozunk vele, amikor a Nap a "túloldalon" van, tehát õsszel. A Föld szeptember 4-én van ott, ahol a kisbolygó pályája a Földinél közelebb kerül a Naphoz, és Szeptember 25-én ott, ahol újra kijön a Földpályán kívülre. Itt azonban már az ekliptikáról északra lesz az üstökös. Az "Earth MOID"-hoz tartozó ponton 09.5-6-a körül van a Föld. A baj csak az, hogy 2032.09.05-én a kisbolygó a Földnek ahhoz a pontjához lesz legközelebb, ahol a Föld kb. 07.28-án tartózkodik.
Az adatok alapján nagyjából ez jön ki, így nem is értem, miért merül fel a lehetõsége egy 2032-es esetleges ütközésnek. Ahhoz nem kicsit kéne módosulnia a pályájának addig, ami persze lehetséges, de azt kiszámolni nem olyan könnyû.
Ez gyönyörû. Mit akarsz még beszerezni? Hol a határ? A Hold 1 m2-ét akarod tisztán látni? Kár, hogy nem örültök annak ami van, mindig elégedetlenek vagytok, és fejleszteni, fejleszteni a felszerelést. Persze, ha van rá pénzed...Zoli! Nem Téged akarlak bántani, mindig csodás képet teszel fel, és sok van amit meg se mutatsz, - de ez a trend autóval, mobil telefonnal, TV-vel, és még kenyérszeletelõ géppel is. Nem örülök ennek a technomániának.
Csillagászati szakkörök a Polarisban Link (Budapestiek és környékbeliek gyerekeinek.)
Köszi!
Ez az elsõ ilyen jellegû képem.
Most megint mással jövök:
Tegnapi "Harvest Moon"
Ez az elsõ ilyen jellegû képem.
Most megint mással jövök:
Tegnapi "Harvest Moon"

Tegnapelõtt megjött a Manfrotto gömfej, így ráapplikálva egy prizmasínre, plusz alatta az EQ3. Elég szép képet lehet kihozni belõle:
(facebookos minõségû kép)
Egy kicsit macerás mert kettõ képet kell csinálni. Az egyiknél megy a mechanika, a másiknál nem. A két képet késõbb össze lehet rakni.

A végeredmény viszont mindenért kárpótol.

(facebookos minõségû kép)
Egy kicsit macerás mert kettõ képet kell csinálni. Az egyiknél megy a mechanika, a másiknál nem. A két képet késõbb össze lehet rakni.
A végeredmény viszont mindenért kárpótol.
Diszkó. Olyan villogó, pörgõ-forgó fényeket képesek "felfesteni", hogy ihaj. (Francba is az ilyesmivel.)
Tegnap este fotóztam tejutat.
DK felé, zöld lézer villogott, és talán még valami fénycsóvát is láttam. Mi a szösz ez? Valaki unatkozik?
A csóva nagyon gyengén látszódott, a lézer meg nagyon rövid ideig tartott. A fotókon nem látszik.
DK felé, zöld lézer villogott, és talán még valami fénycsóvát is láttam. Mi a szösz ez? Valaki unatkozik?
A csóva nagyon gyengén látszódott, a lézer meg nagyon rövid ideig tartott. A fotókon nem látszik.
Arra a visszafényesedésre van még remény ezek után: Link ?
Úgy tûnik, már nem stagnál annyira.
Úgy tûnik, már nem stagnál annyira.
Betyáros! Kár, hogy felhõs volt az ég, kevés jelzés érkezett, fotó meg pláne.
A biztonsági kamerámon (iránya 320°, azt hiszem 60°-os obi van rajta) villámláshoz hasonló kb. 2 másodperces villódzás látszik a kép bal oldalán. Sajna borult volt az ég.
Csehország északi részérõl nézve, webkameraképen egyértelmû a helyzet: Link
